2012. július 5., csütörtök

További furcsaságok a West Balkán ítéletben II. rész


(fotó: napiaszonline.hu)


Ki felel három fiatal lány haláláért? Mi váltotta ki a pánikot valójában? Miért volt ilyen szokatlanul gyors és rövid nyomozás az ügyben? Rendezvény-szervező-e az, aki csak bérbe ad egy ingatlant?  Van-e rendezvény-szervezői foglalkozás, és ha igen, honnan tudjuk annak előírásait? Minden vádlott ugyanazt a foglalkozási szabályt szegte meg? Lehet-e négy vádlott felelősségének ára évre, napra, percre pontosan azonos? Minden eljárási szabályt betartott a bíróság? Pótmagánvád alapján lesz-e még újabb vádlottja a tragédiának? Milyen eredményt hozhat az újabb vizsgálat? 
Emlékeztetőül: a Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Bardócz Krisztina vezette tanácsa hozott első fokon nem jogerős ítéletet a West Balkán szórakozóhelyen 2011. január 15-én történt tragédia ügyében. Mind a négy vádlottat bűnösnek mondta ki halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Ezért mind a négy vádlottat 2 év 8 hónapi fogházbüntetésre és 2 évi foglalkozástól eltiltásra ítélte.
Mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson számos tanú elmondta, hogy a szórakozóhelyen azért tört ki pánik, mert valaki azt kiabálta, hogy késelés történt. Az ítélet, legalábbis annak szóbeli indokolása azonban ezt a körülményt meg sem említette. Igaz, a bíróság csak azokat a tényeket bírálhatja el, amelyeket elébe tárnak, ez azonban semmiképpen sem jelentheti azt, hogy egy ilyen esetben – legalább akkor, amikor kiszabja a büntetést – ne vegye ezt a tényt figyelembe.
(Fotó: Hír24)


Megfelelően tisztázta-e a bíróság, hogy ha van rendezvény-szervezői foglalkozás, vajon melyek azok a foglalkozási szabályok, amelyek e körbe tartoznak? Az ítélet kihirdetésekor a bírónő egy főiskolai jegyzetből idézte az említett foglalkozás íratlan szabályait. Pusztán kíváncsiságból utánanéztem, , hogy mit tanítanak egy olyan főiskolán, ahol rendezvény-szervezőket képeznek.
Így például a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rendezvény-szervezői szakának főbb tantárgyai: címer és zászlótan, diplomáciatörténet, díszétkezés, interkulturális gasztronómia és szállodaismeret, katonai protokoll és ceremóniás rendek, közbeszerzés, médiaismeret, PR és sajtókapcsolatok, pályázatírás és pályáztatás, retorika és beszédtechnika, sportprotokoll és sportdiplomácia, személyközi és kultúraközi kommunikáció, turisztikai földrajz, turisztikai és idegenvezetői ismeretek, viselkedéskultúra.
A bíróság valamennyi vádlottnak, így az I. r. Szalontay Győzőnek, a West Balkán bérbeadójának is felrótta, hogy megszegte a rendezvény szervezésével kapcsolatos hatósági előírásokat. Az alkalmi rendezvények esetében azonban a jogszabály csupán bejelentési kötelezettséget ír elő, ez pedig a tényleges szervezők feladata. Ugyanakkor a dokumentumokból az derül ki, hogy a bérleti szerződés 11. pontja értelmében a szakhatósági ellenőrzések jogkövetkezményeit a bérlő viseli.
Mindennek ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon az I. r. vádlott felelőssége miért azonos a rendezvény tényleges szervezőiével.
Elnézést kell kérnem az olvasótól, de nem kerülhetem meg azt a szakmai kérdést – és itt most muszáj „jogászkodnom” -, hogy vajon a bíróság nem sértette-e meg a büntető eljárás bizonyos szabályait. Akkor, amikor ez a büntető eljárás kezdődött, a törvény azt írta elő, hogy amennyiben a vádlott, vagy védője a vádirat kézbesítésétől számított 15 napon belül új szakértő kirendelését kéri, a bíróság köteles ennek a kérésnek eleget tenni. Bár időközben a törvény megváltozott, és így a bíróságnak ma már nincs ilyen kötelezettsége, de akkor, amikor ezeket a kéréseket a védők egy része benyújtotta, még volt! A védelem által az akkori törvények szerint szabályosan előterjesztett kérelmek jelentős részét azonban a bíróság nem teljesítette. Így ítéletét csaknem kizárólag a nyomozás során beszerzett szakértői véleményekre alapozta.
Néhány szót még a büntetésekről. Tételezzük fel – most elfeledve mindazt a kételyt, amiről eddig szó volt -, hogy ugyanabban a bűncselekményben lehet valamennyi vádlott bűnösségét megállapítani. Hogyan lehetséges az, hogy mind a négyükre pontosan ugyanazt a büntetést szabta ki a bíróság? Megfeledkezett volna arról, hogy a büntetéseket „egyéniesíteni” kell? Az egyéniesítés azt jelenti, hogy még azonos bűncselekmény esetén is egyenként kell vizsgálni az egyes vádlottak felelősségének mértékét, az ő személyével és a tettével kapcsolatos enyhítő és súlyosító körülményeket. Szinte elképzelhetetlen, de finoman szólva is meglehetősen szokatlan a bírói gyakorlatban, hogy négy ember esetében pontosan azonosak legyenek ezek az úgynevezett bűnösségi körülmények.
A West Balkán ügy körül számos városi legenda keringett és kering ma is. Magától értetődő, hogy jogász létemre ezekkel nem foglalkozhatok. Az azonban tény, hogy a szerencsétlenségre villámgyorsan reagált a kormány, négy minisztérium részvételével munkacsoportot alakított, egyidejűleg megmozdult a rendőrség is, razzia razziát követett, és egy hamarjában meghozott kormányrendelet is megszületett.
Nem kétséges tehát, hogy a politika azonnal rámozdult a tragédiára. És ilyenkor óhatatlanul fennáll annak a veszélye, hogy ez, ha tudattalanul is, de befolyásolhat egy bírósági döntést.
Az ügy legújabb fejleménye, hogy a rendőrség saját berkein belül vizsgálatot rendelt el, ám Garamvölgyi László nyilatkozatából kitűnik, hogy a vizsgálatot ugyanolyan villámgyorsan befejezték, mint annak idején a West Balkán ügy nyomozását. Ez azonban már egy következő történet. Mint ahogyan az is, hogy az összes érintett fél által beterjesztett fellebbezések ismeretében miként fog majd dönteni a másodfokú bíróság.