Mózes, vagy Jézus?

A Jobbik fáklyásmenetet szervezett Kaposváron, a Facebook-on pedig több mint harmincezer aláírás gyűlt össze a halálbüntetés visszaállításáért. Így van ez szinte mindig, amikor fény derül egy-egy kirívóan súlyos bűncselekményre. Olyankor újra, meg újra fellángol a vita, vissza kell-e, vissza lehet-e állítani a halálbüntetést. Napjainkban a 11 éves Szita Bence meggyilkolása váltotta ki az elemi indulatokat.

Tekintsünk vissza egy kicsit a régmúltba. A halálbüntetést követelők az úgynevezett tálió elvét vallják, vagyis azt: „szemet szemért, fogat fogért”.

Úgy vélem, közülük sokan nem is tudják, hogy Mózes II. könyvét idézik. A 24. vers így szól: „szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért”. Mózes III. könyvének 24. fejezete pedig azt írja: „ha valaki agyonüt valamely embert, halállal lakoljon”.

uj.katolikus.hu

 Jézus azonban elutasította a mózesi felfogást, amikor a hegyi beszédben így szólt: „Hallottátok, megmondatott: szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. (Máté evangéliuma 5:38)

(Gallery Site.hu)

Az meg már igazán a sors, no meg a mai magyar társadalom fintora, hogy éppen a Jobbik vallja Mózes tanítását és e tanítás szellemében mozgat meg minden követ azért, hogy Magyarországon ismét bevezessék a halálbüntetést. 

Azon viszont már kevésbé csodálkozom, hogy a Jobbik valahogy mindig akkor kezd ez ügyben mozgolódni, szervezkedni, amikor az elkövetők között roma származásúak vannak. Akkor viszont, amikor Tatárszentgyörgyön felgyújtották egy háromgyerekes roma család házát, majd az égő házból menekülő apát és ötéves kisfiát agyonlőtték, valahogy elfelejtettek demonstrálni,

De legyünk objektívek. Nem kizárólag a Jobbik és nem csak az ő híveik követelik a halálbüntetés visszaállítását. Ennél sokkal többen vannak e legsúlyosabb és legradikálisabb büntetés hívei.

Nézzük, mivel érvelnek vajon a „halálbüntetés-pártiak”? Ezt a büntetést hatékonynak gondolják arra hivatkozva, hogy elrettentő hatása miatt mások majd nem követnek el élet elleni bűncselekményeket. Arra is hivatkoznak, hogy vannak olyan bűnelkövetők, akiktől örökre meg kell védeni az embereket, végleg ki kell őket iktatni a társadalomból, nehogy ismét hasonló bűntettet követhessenek el.

Ezzel szemben az „abolicionisták”, vagyis a halálbüntetés ellenzői állítják, hogy ennek a büntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása, mint akár egy életfogytig tartó szabadságvesztésnek és ezen állításukat statisztikai adatokkal is alátámasztják. Másik, igen komoly érvük pedig az, hogy ha egy ártatlan embert ítélnek halálra, a bírói tévedés jóvátehetetlen. Ha lenne halálbüntetés Magyarországon – és ezt már én teszem hozzá – a móri mészárlás ügyében az igazi bűnös helyett Kaiser Edét végezték volna ki. De hogy szót ejtsünk a sokak által ellenpéldaként emlegetett Egyesült Államokról is, ahol jó néhány államban még ma is végeznek ki embereket, nem árt azt sem tudni, hogy 1973 óta több mint száz olyan esetet jegyeztek fel, amikor a siralomházból bocsátották szabadon a halálra ítéltet, mert kiderült, hogy ártatlan. És jó néhány olyan eset is előfordult, amikor csak évekkel a kivégzés után derült fény arra, hogy nem a kivégzett személy volt a tettes.

Amúgy ez a vita jelenleg kizárólag elméleti síkon folytatható. A Magyarország által is ratifikált – és ezáltal a magyar törvények részévé tett - Európai Alapjogok Chartája ugyanis egyértelműen tiltja a halálbüntetést. A halálbüntetés tilalma az élethez és az emberi méltósághoz való elidegeníthetetlen jogok elvén alapul. Az Európai Unión belül egyetlen tagállam sem vezetheti be, vagy hozhatja vissza a halálbüntetést, hacsak az egész Unió nem változtatná meg a filozófiáját, amire nyilvánvalóan csekély az esély.

Magyarországon 1989-ig volt halálbüntetés. Korábban, a nyolcvanas években mintegy 300 élet elleni bűncselekményt követtek el évente. 2004 óta viszont - a halálbüntetés eltörlése dacára - folyamatosan csökken az élet elleni bűncselekmények száma.

(Fotó: Hirado.hu)

Nem szívesen propagálom, ezért nem is írom le annak a Facebook oldalnak az elérhetőségét, amelyet Szita Bence emlékére hoztak létre. 

És nem azért, mintha engem nem rázott volna meg ennek a szerencsétlen kisgyereknek a brutális meggyilkolása. Ezzel az oldallal az a baj, hogy arra használja fel egy kisgyerek szörnyű sorsát, hogy indulatokat szítson. Ugyanezt teszik sajnos a sokak által olvasott bulvárlapok és a nagy nézettségű bulvár-televíziók is. Így azután még nehezebb a halálbüntetés kérdéséről józanul vitatkozni, vagy higgadtan érvelni a zsigeri bosszúvággyal szemben.

A Jobbik sem tesz mást, mint meglovagolja az emberekben megbújó ösztönös bosszúvágyat, sőt, mi több, tovább is szítja azt. Persze, ezt a pártot az sem zavarná, ha Magyarország kilépne az Európai Unióból. És akkor büszkén vállalhatnánk testvéri közösséget a legtöbb halálbüntetést végrehajtó országokkal, köztük Kínával, Iránnal, Vietnámmal, Szaúd-Arábiával, Pakisztánnal, Bangladessel.