Egész
komolyan mondom, hogy kellene végre egy igazi jogász a Médiatanácsba. Olyan
emberre gondolok, aki nem pusztán elvégezte a jogot. Olyanra, aki képes
megérteni, mi több, értelmezni is egy ítéletet. Olyanra, aki képes megérteni, mi
több értelmezni esetleg még egy törvényt is.
A
Médiatanács Sajtóirodája - mindig őket rakják a kirakatba – újabban blogol, még
hozzá nem is akárhogyan. Idézem: „A Fővárosi Ítélőtábla ítélete alapján
a helyzet a következő: a Budapest 95,3 MHz-es frekvenciára kiírt pályázat
eredményes, de a versenyben maradt Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen,
mert nincs aláírva a pályázat minden oldala.”
Most az említett perből idézem a Médiatanácsnak
az Autórádió mellett érvelő indokolását: „a beavatkozó (vagyis az Autórádió)
ajánlata formailag megfelelt a pályázati feltételeknek. Az alá nem írt oldalak
érdemi nyilatkozatot nem tartalmaznak. A pályázati felhívás nyelvtani, logikai
értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy kizárólag a pályázati
ajánlathoz benyújtott, annak részét képező dokumentumokat kell aláírással
ellátni, vagyis az üres lapokat szükségtelen külön aláírni.”
Ezt nevezem én következetességnek! Ha az
Autórádió nem írja alá az üres oldalakat, az rendben van, ha a Klubrádió teszi
ugyanezt, az ő pályázata érvénytelen. Legalábbis a Médiatanács szerint.
De lépjünk tovább ebben a bonyolult
jogértelmezési folyamatban. Azt írja az ítélőtábla, természetesen a megfelelő
jogszabályra hivatkozva, hogy „a bíróság sem új pályázati felhívás
közzétételére, sem új pályázati eljárás lefolytatására nem kötelezheti a
Médiatanácsot.” Amit a bíróság ebben a perben tehet, az annyi, hogy kimondja, a
Médiatanács az Autórádiót nem nyilváníthatja a pályázat nyertesének.
Namármost mi következik ebből? Már úgy értem
jogászi szemmel és aggyal. Két pályázó volt: az Autórádió és a Klubrádió. Új
pályázatot nem írhat ki a Médiatanács, a kiírt pályázati eljárást nem
ismételheti meg (hiszen az Autórádiót már rég ki kellett volna zárnia), csak
eredményt hirdethet. Ha tehát az Autórádiót nem nyilváníthatja nyertesnek – és
ez itt a húsz forintos kérdés -, vajon ki lesz a kétszereplős pályázat
nyertese?
De szégyenkezve be kell látnunk, hogy ebben az
úgynevezett jogállamban a Médiatanács lépett elő a törvényesség legfőbb, és
szinte egyetlen őrzőjévé. Igen jól fejlett jogérzékétől vezérelve úgy döntött,
hogy a Klubrádió pályázata is érvénytelen. Igaz, hogy korábban érvényesnek
nyilvánította, de most hirtelen rádöbbent arra, hogy mégsem az. Nem baj, hogy
ezt nem teheti meg, nem baj, hogy a törvény tiltja ezt, nem baj, hogy egyetlen
bíróság sem mondta ki a pályázat érvénytelenségét, ő főméltóságú
Médiatanácsossága mégis úgy ítéli meg, hogy ehhez néki joga van. És ami a
legszebb, még meg is ideologizálja. Nem is akárhogy! Íme: „A Médiatanács nem
diszkriminálhat pályázókat és következetes jogalkalmazással nem hozhat meg
objektíven (sic!) törvénysértő döntést.” Milyen igaz!
Fotó: Népszava.hu |
Mit tesz tehát az igazság bajnoka? Indítványozza,
hogy az ügyészség „mérlegelése szerint” hivatalból indítson vizsgálatot és
terjesszen elő „ügyészi felhívást” az ítélőtábla döntése következtében
kialakult jogszabálysértő állapot megszüntetése érdekében.
Na, én itt akadtam el és ki. Kimaradtam valamiből?
Elfelejtettem volna, hogy mi az ügyészség feladata és hatásköre? Fellapoztam
gyorsan a mi szeretett Alaptörvényünket, vajon mit is ír az ügyészség
feladatairól. „Az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam
büntetőigényét érvényesíti. Üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő
cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, stb., stb.” Kicsit megnyugodtam, mégis csak jól
emlékeztem. De hátha az ügyészségről szóló törvény változott meg alapvetően, és
mégis csak az én tudásom kopott meg. Előkaptam hát azt is. Abban meg ezt
olvasom: „Az ügyész ellenőrzi a közigazgatási hatóságok, valamint a
bíróságon kívüli más jogalkalmazó szervek által hozott egyedi, bíróság
által felül nem bírált jogerős vagy végrehajtható döntések, valamint
hatósági intézkedések törvényességét.”
Akkor lefordítom mindezt embernyelvre. Az
ügyészség nem avatkozhat bele egy olyan ügybe, amelyről a bíróság jogerősen
döntött. Igazán nem akarok ötleteket adni, de eleddig még nem sikerült
megoldani azt a furfangos jogalkotási feladatot, hogy a bíróságot alárendeljék
az ügyészségnek. Az ügyészség még ma is csak közreműködője az
igazságszolgáltatásnak, nem pedig ítélethozója. Hovatovább még a bíróságon
kívüli szervek döntéseinek törvényességét is csak akkor vizsgálhatja, ha azt a
döntést a bíróság még nem bírálta felül.
Őszintén remélem, hogy ha a Médiatanács nem is,
az ügyészség legalább ismeri a reá vonatkozó jogszabályokat. Azzal persze egyetértek,
hogy úgy általában indíthatna eljárást az ügyészség a Médiatanács törvénysértő
eljárásai okán, de sajnálatos módon a bíróság által már elbírált ügyben – mint
amilyen a Klubrádió esete Szalay Annamáriával – még ezt sem teheti meg.
Valaki azt írta egy „kommentben”, hogy szerinte
is lenne dolga az ügyészségnek. Eljárhatna például hivatali visszaélés miatt
azok ellen, akik nem hajtják végre a bíróság jogerős ítéletét. Attól tartok
azonban, hogy ha ezt tenné, annyi dolga lenne ennek a szerencsétlen ügyészségnek,
amennyire legnagyobb igyekezete mellett sem futná a kapacitásából.
Nem vagyok a Klubrádió jogásza – szerencsére. De
a helyükben már biztosan bepereltem volna a Médiatanácsot mindazért a kárért és
elmaradt haszonért, amit az ő törvénysértéseik miatt szenvedett el – ahogy ők
aposztrofálják - „a Klubrádiót működtető üzleti vállalkozás”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése