Kell végre egy jogász!

Egész komolyan mondom, hogy kellene végre egy igazi jogász a Médiatanácsba. Olyan emberre gondolok, aki nem pusztán elvégezte a jogot. Olyanra, aki képes megérteni, mi több, értelmezni is egy ítéletet. Olyanra, aki képes megérteni, mi több értelmezni esetleg még egy törvényt is.

A Médiatanács Sajtóirodája - mindig őket rakják a kirakatba – újabban blogol, még hozzá nem is akárhogyan. Idézem: „A Fővárosi Ítélőtábla ítélete alapján a helyzet a következő: a Budapest 95,3 MHz-es frekvenciára kiírt pályázat eredményes, de a versenyben maradt Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen, mert nincs aláírva a pályázat minden oldala.”

Most az említett perből idézem a Médiatanácsnak az Autórádió mellett érvelő indokolását: „a beavatkozó (vagyis az Autórádió) ajánlata formailag megfelelt a pályázati feltételeknek. Az alá nem írt oldalak érdemi nyilatkozatot nem tartalmaznak. A pályázati felhívás nyelvtani, logikai értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy kizárólag a pályázati ajánlathoz benyújtott, annak részét képező dokumentumokat kell aláírással ellátni, vagyis az üres lapokat szükségtelen külön aláírni.”

Ezt nevezem én következetességnek! Ha az Autórádió nem írja alá az üres oldalakat, az rendben van, ha a Klubrádió teszi ugyanezt, az ő pályázata érvénytelen. Legalábbis a Médiatanács szerint.

De lépjünk tovább ebben a bonyolult jogértelmezési folyamatban. Azt írja az ítélőtábla, természetesen a megfelelő jogszabályra hivatkozva, hogy „a bíróság sem új pályázati felhívás közzétételére, sem új pályázati eljárás lefolytatására nem kötelezheti a Médiatanácsot.” Amit a bíróság ebben a perben tehet, az annyi, hogy kimondja, a Médiatanács az Autórádiót nem nyilváníthatja a pályázat nyertesének.

Namármost mi következik ebből? Már úgy értem jogászi szemmel és aggyal. Két pályázó volt: az Autórádió és a Klubrádió. Új pályázatot nem írhat ki a Médiatanács, a kiírt pályázati eljárást nem ismételheti meg (hiszen az Autórádiót már rég ki kellett volna zárnia), csak eredményt hirdethet. Ha tehát az Autórádiót nem nyilváníthatja nyertesnek – és ez itt a húsz forintos kérdés -, vajon ki lesz a kétszereplős pályázat nyertese?

De szégyenkezve be kell látnunk, hogy ebben az úgynevezett jogállamban a Médiatanács lépett elő a törvényesség legfőbb, és szinte egyetlen őrzőjévé. Igen jól fejlett jogérzékétől vezérelve úgy döntött, hogy a Klubrádió pályázata is érvénytelen. Igaz, hogy korábban érvényesnek nyilvánította, de most hirtelen rádöbbent arra, hogy mégsem az. Nem baj, hogy ezt nem teheti meg, nem baj, hogy a törvény tiltja ezt, nem baj, hogy egyetlen bíróság sem mondta ki a pályázat érvénytelenségét, ő főméltóságú Médiatanácsossága mégis úgy ítéli meg, hogy ehhez néki joga van. És ami a legszebb, még meg is ideologizálja. Nem is akárhogy! Íme: „A Médiatanács nem diszkriminálhat pályázókat és következetes jogalkalmazással nem hozhat meg objektíven (sic!) törvénysértő döntést.” Milyen igaz!

Fotó: Népszava.hu

Mit tesz tehát az igazság bajnoka? Indítványozza, hogy az ügyészség „mérlegelése szerint” hivatalból indítson vizsgálatot és terjesszen elő „ügyészi felhívást” az ítélőtábla döntése következtében kialakult jogszabálysértő állapot megszüntetése érdekében.

Na, én itt akadtam el és ki. Kimaradtam valamiből? Elfelejtettem volna, hogy mi az ügyészség feladata és hatásköre? Fellapoztam gyorsan a mi szeretett Alaptörvényünket, vajon mit is ír az ügyészség feladatairól. „Az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, stb., stb.”  Kicsit megnyugodtam, mégis csak jól emlékeztem. De hátha az ügyészségről szóló törvény változott meg alapvetően, és mégis csak az én tudásom kopott meg. Előkaptam hát azt is. Abban meg ezt olvasom: „Az ügyész ellenőrzi a közigazgatási hatóságok, valamint a bíróságon kívüli más jogalkalmazó szervek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy végrehajtható döntések, valamint hatósági intézkedések törvényességét.”

Akkor lefordítom mindezt embernyelvre. Az ügyészség nem avatkozhat bele egy olyan ügybe, amelyről a bíróság jogerősen döntött. Igazán nem akarok ötleteket adni, de eleddig még nem sikerült megoldani azt a furfangos jogalkotási feladatot, hogy a bíróságot alárendeljék az ügyészségnek. Az ügyészség még ma is csak közreműködője az igazságszolgáltatásnak, nem pedig ítélethozója. Hovatovább még a bíróságon kívüli szervek döntéseinek törvényességét is csak akkor vizsgálhatja, ha azt a döntést a bíróság még nem bírálta felül.

Őszintén remélem, hogy ha a Médiatanács nem is, az ügyészség legalább ismeri a reá vonatkozó jogszabályokat. Azzal persze egyetértek, hogy úgy általában indíthatna eljárást az ügyészség a Médiatanács törvénysértő eljárásai okán, de sajnálatos módon a bíróság által már elbírált ügyben – mint amilyen a Klubrádió esete Szalay Annamáriával – még ezt sem teheti meg.

Valaki azt írta egy „kommentben”, hogy szerinte is lenne dolga az ügyészségnek. Eljárhatna például hivatali visszaélés miatt azok ellen, akik nem hajtják végre a bíróság jogerős ítéletét. Attól tartok azonban, hogy ha ezt tenné, annyi dolga lenne ennek a szerencsétlen ügyészségnek, amennyire legnagyobb igyekezete mellett sem futná a kapacitásából.

Nem vagyok a Klubrádió jogásza – szerencsére. De a helyükben már biztosan bepereltem volna a Médiatanácsot mindazért a kárért és elmaradt haszonért, amit az ő törvénysértéseik miatt szenvedett el – ahogy ők aposztrofálják - „a Klubrádiót működtető üzleti vállalkozás”.

A gyevi bíró

Olvasom a Médiatanács közleményét és nem hiszek a szememnek. Azt írja a Médiatanács, hogy „egyetlen olyan bírói ítélet sem létezik, amely kimondaná a Klubrádió pályázatának alaki érvényességét".

Nagyon igaz. Hiszen azt sem mondta ki a bírói ítélet, hogy sütött a nap szerdán, valamint azt sem, hogy Arató András milyen színű ingben hallgatta végig a döntést. Nem tudjuk továbbá, hogy a bíró mit ebédelt aznap és a gyereke kapott-e intőt a suliban.

A Médiatanács közleménye bohózatba illene, ha nem lenne tragikus.

Olvassuk csak el, mi az, amit viszont kimondott a Fővárosi Ítélőtábla. Azt mondta ki, ráadásul jogerősen, hogy „ha már egyszer a Médiatanács tartalmilag érvényesnek nyilvánította a pályázatot, akkor nem hozhat azzal ellentétes döntést azáltal, hogy később megállapítja a beadvány alaki érvénytelenségét”.

A Médiatanács azonban tesz a jogerős ítéletre. Valahogy eszembe jutnak azok a védekezések, amelyeket a kevéssé iskolázott vádlottak szoktak (volt) előterjeszteni a tárgyalóteremben: én ott sem voltam, nem is tudom, miről van szó, de különben is ő ütött először.

A teljes cikket olvasd a Hir24-Blog24-JogÁsz oldalamon

Pirruszi győzelem Diadal, vagy vereség?

(fotó: http://tarsasjatekok.freeblog.hu/categories/gondol/)

 

A Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a Klubrádió ügyében hozott elsőfokú ítéletet. Ez a mostani per a Klubrádiót megillető 92,9 MHz-es frekvencia sorsáról szól. Vajon nagyon pesszimista – vagy inkább realista - vagyok-e, amikor a Klubrádió teljes erkölcsi győzelmét pirruszi győzelemnek nevezem?

A Klubrádió és a Médiatanács között immáron két éve folyik a huzavona arról a 92,9 MHz-es budapesti frekvenciáról, melynek használati jogát a Klubrádió még 2010-ben nyerte el, ám az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa nem volt hajlandó a műsorszolgáltatási szerződést a győztes pályázóval, a Klubrádióval megkötni.

Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, tisztáznunk kell valamit. Nem csak a joghoz nem értők, de a jogászok számára is lassan áttekinthetetlenné válnak azok a perek, amelyek a Klubrádió és a Médiahatóság között folynak. Ezért most nem ejtünk egyetlen szót sem a 95,3 MHz-es frekvenciáról, melyen a Klubrádió jelenleg (még) hallgatható, kizárólag arról a 92,9 MHz-es frekvenciáról lesz szó, amelyen a Klubrádió - annak ellenére, hogy jogerős bírósági ítélet ismerte el az igazát - immáron két éve nem tud megszólalni

Melyek voltak azok a vitás kérdések a Klubrádió és a Médiatanács között, melyeket a perben el kellett dönteni? 

(Fotó: Hir24)

Az első vitatott kérdés az volt, hogy vajon van-e a Médiatanácsnak szerződéskötési kötelezettsége, magyarul, köteles-e a pályázat nyertesével megkötni a műsorszolgáltatási szerződést. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság megállapította, hogy igen, a Médiatanácsnak van ilyen kötelezettsége, azaz jogellenesen járt el akkor, amikor nem kötötte meg a Klubrádióval a szerződést.

A következő vita a felek között arról szólt, hogy vajon a nyertes pályázó szolgáltathat-e párhuzamosan két frekvencián, vagyis a most is hallható 95,3 MHz-en és emellett, egyidejűleg a megnyert 92,9 Mhz-en. A vita valójában teljesen fölösleges és értelmetlen volt, hiszen fel sem merült, hogy a Klubrádió két frekvencián akarna műsort sugározni. Ennek nem csak, hogy semmi értelme nem lenne, de a Klubrádió vállalta is, hogy – az eddig jól bevált és alkalmazott gyakorlatnak megfelelően – a megadott határidőn belül (ez általában 180 nap) megszünteti a műsor sugárzását a 95,3 MHz-es frekvencián. Ha a Médiatanácsnak efelől mindennek ellenére kétségei voltak, akkor köteles lett volna egyeztetni a Klubrádióval, mondta ki mind az első-, mind a másodfokú bíróság. Ha ebben a kérdésben valakit mulasztás terhel, az a Médiatanács.

Vitatott kérdés volt még a perben az is, hogy vajon a Médiahatóság közléseit hatósági határozatnak, avagy egyszerű „jognyilatkozatnak” kell-e tekinteni. Ez azért nem mindegy, mert ha csupán jognyilatkozatról van szó, akkor az ilyen nyilatkozatok nem lehetnek ellentétesek a jogszabállyal. A bíróság – ugyancsak mindkét fokon – kimondta, hogy a Médiahatóság közlései nem tekinthetőek hatósági határozatnak, amiből egyenesen következik, hogy ezek a jognyilatkozatok törvénybe ütköztek. Ezért semmisnek tekintendők, vagyis olyanok mintha soha nem is léteztek volna.

Összegezve tehát a Fővárosi Ítélőtábla valamennyi, a perben vitatott kérdésben a Klubrádió javára döntött.

Így persze joggal merül fel a kérdés, hogy a másodfokú bíróság miért helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet és miért kötelezi az első fokot új eljárásra? Ezt még annyira sem lesz könnyű megérteni, mint az eddigieket.

A Fővárosi Ítélőtábla kizárólag azért döntött így, mert az elsőfokú bíróság a szerződés létrehozásakor - értelemszerűen - azt a jogszabályt alkalmazta, amelyik akkor hatályos volt. Időközben azonban a törvényt megváltoztatták. A jelenleg érvényes törvény azt írja elő, hogy a Médiahatóságnak a pályázat győztesével úgynevezett „hatósági szerződést” kell kötnie. Ne bonyolódjunk most bele, hogy mi a különbség a hatósági és a „normális” szerződés között, fogadjunk el annyit, hogy formailag és – részben – tartalmilag nem teljesen azonos a kettő.

Most tehát az elsőfokú bíróságnak meg kell ismételnie saját eljárását, de csak és kizárólag abban a részében, amelyben a felek közötti szerződést létrehozta. Minden egyéb – eddigi vitás kérdés –a Klubrádió javára már jogerősen eldőlt.

Ezért neveztem a Klubrádió erkölcsi győzelmét pirruszi győzelemnek. Mint ismeretes, ez a kifejezés a pirruszi csatára utal, ahol olyan sokan estek el, hogy győzelmi ünnepség helyett gyász és jajgatás kísérte a győztes csapat útját.

A Klubrádiósok minden vitatott kérdésben nyertek, ám még mindig nem élvezhetik győzelmük gyümölcsét. Még mindig nem sugározhatnak ugyanis a 92,9 MHz-es frekvencián. Miért is nem? Azért, mert a jogszabályokat - szinte percről percre - úgy változtatják, hogy azokat visszamenő hatállyal is alkalmazni kelljen. Azért, mert ebben az országban manapság a jogbiztonságnak a lehelete sem érződik. Belőlem persze a jogász beszél. Idéznék azonban - persze név nélkül - egy „laikust”, aki a perről szóló cikkhez a következő kommentárt fűzte: „Ha a bíróság a kereset  időpontjában hatályos törvények alapján érvényesnek tekintette és ennek alapján LÉTREHOZTA a szerződést, akkor nem vehette figyelembe KÉSŐBB hozott törvényeket. Hacsak a bíróság nem képes a jövőbe látni!”

(A szerző egyéb írásai olvashatók a Hir24-Blog24-JogÁsz blogon is)