Kedves Lomnici Zoltán, Tisztelt Elnök Úr!

A "Nemzeti" Méltóság Tanácsa című cikkemre Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökeként válasz-levelet jelentetett meg a Breuerpress International hírügynökség oldalán Egy cikk tanulságai – válasz dr. Sándor Zsuzsának címmel. Válaszát közzétettem e helyütt is, egyrészt a tisztesség így kívánja, másrészt pedig azért, hogy olvasóim számára az általam írt - alábbi - válasz is érthető legyen.

Kedves Lomnici Zoltán, Tisztelt Elnök Úr!

Nagy örömömre szolgál, hogy ilyen megkülönböztetett figyelemmel kíséri egyes írásaimat. Már válaszom elején szeretném megnyugtatni Önt, hogy egészen nyugodtan tehet bíráló megjegyzéseket a cikkeimre, hisz azoknak semmi közük nincs ahhoz, hogy egykor az Ön, pontosabban a mai Országos Bírósági Hivatal elődjének, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a szóvivője voltam.

Cikkemre reagálva Ön azt írja, hogy egy „demokratikus jogállamban az egyesülés joga mindenkit megillető alkotmányos jog”. Ezt én egyetlen percig sem vitattam. De ha már Elnök Úr ezt így szóba hozta, arra azért utalnék, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény tiltja, hogy a bírák politikai tevékenységet folytassanak. Ön most bizonyára azt mondaná, hogy sem Ön, sem az Önök egyesülete nem politizál. Ez persze nézőpont kérdése. Lehet, hogy a sajtó ezúttal is felületesen informált (HVG.hu 2011. május 23.), amikor azt írta, hogy Kövér Lászlót doberdói útjára elkísérte „Pintér László fideszes és Nyikos László jobbikos képviselő, továbbá Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke”. Én emlékszem arra az időre, amikor Ön még a Legfelsőbb Bíróság elnökeként igen rossz néven vette – jogosan - hogy néhány megyei bírósági elnök az akkori ellenzék egyik prominens képviselőjével ült le tárgyalni. Akkor ezt Elnök Úr politikai tevékenységnek minősítette. Jelzem, az is volt. 

http://tortenelemportal.hu

Mélyen egyetértek elnök úrnak azzal az - Európai Parlamenthez beterjesztett petíciójára vonatkozó - állításával, hogy „egy jogi dokumentumot jogászként csak abban az esetben érdemes értékelni, ha annak tartalma megismerhető”. Nagyon igaz. De nem az én hibám, hogy ennek a dokumentumnak a tartalmára csak az Önnel készült interjúkból lehetett következtetni. Elnök Úr! Miért nem tette nyilvánossá a beadványát például a saját honlapjukon?, A Nol.hu 2013.február 4-ei számának adott interjújában azt jósolta, hogy "politikai döntés születik majd Brüsszelben." Ugyanitt mondta azt is, hogy „egy olyan állam, amely akarata ellenére foszt meg valakit az állampolgárságától, nem jogállam”. Ha ezeket a gondolatait az újságíró értelmezte félre, akkor valóban jogosan kifogásolja, hogy én az Európa Tanács állampolgárságáról szóló egyezményére utaltam.

A szlovákiai Szabad Újságnak viszont Elnök Úr azt nyilatkozta, hogy „a petícióban a támadás iránya az a jogellenes helyzet, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó szabályozást az alkotmánnyal ellentétesen hozták meg.” Hát csoda, hogy ilyen nyilatkozatok után szegény egyszerű büntetőjogász, aki sohasem „oktatta címzetes egyetemi tanárként az Európai Bíróság működését és gyakorlatát”, teljesen összezavarodik?

Én egy percig sem vitattam, hogy az elnök úr korábban milyen kitüntetéseket kapott, sem a  2008-ban a Magyarországi Zsidókért kitüntetését, sem pedig a 2011-ben a Radnóti Miklós Antirasszista Díját. Mindkettőhöz ezúton is gratulálok. Továbbá azt sem vonom kétségbe, hogy a sajtó nem közli le az elnök úr valamennyi nyilatkozatát. De én a leghitelesebb forrás, az Emberi Méltóság Tanácsának honlapja alapján dolgoztam. Ott pedig abból a ténykedésből, amit az Elnök Úr válaszában felsorolt, alig találtam valamit. Bizonyára alaptalanul feltételeztem, hogy az Önök honlapja az Önök által legfontosabbnak tartott eseményeket tartalmazza.

Mint ahogyan Elnök Úr is alaptalanul feltételezi, hogy megtiszteltetést jelent ha „a Google kereső is külön rovatot nyit “Lomnici Zoltán zsidó” címmel”. A Google kereső köztudottan senkit nem „tisztel” meg. Az ugyanis úgy működik, hogy a kereső robotok folyamatosan indexelik az interneten megjelenő oldalakat. Ha bármely oldalon, a keresőszavak között együtt jelenik meg az Ön neve, és – bármilyen összefüggésben – a „zsidó” szó, akkor a találatok között a Google keresőben azok az oldalak jelennek meg, amelyeken a „Lomnici” és/vagy a „zsidó” szó szerepel, akár van kapcsolat közöttük, akár nincs. Ezért ad ki a Google a fenti keresőszavak beírásakor 321.000 találatot.

Végül csak annyit: egy jogállamban nem csak hogy érdemes, de egyes szervezeteknek kötelező is a „civil szervezetek munkáját értékelni”. Ha ez nem így lenne, akkor például az ügyészség nem kezdeményezhette volna, a bíróság pedig nem oszlathatta volna fel a Magyar Gárdát.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy korábbi írásomban mindenekelőtt az Emberi Méltóság Tanácsa nevéből következtethető célkitűzései és tényleges tevékenysége közötti harmóniát hiányoltam.

Kollégiális üdvözlettel:

dr. Sándor Zsuzsa

Egy cikk tanulságai – válasz dr. Sándor Zsuzsának.

A "Nemzeti" Méltóság Tanácsa című cikkemre Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökeként válasz-levelet jelentetett meg a Breuerpress International hírügynökség oldalán.

Íme a levél:

2013. február 13, szerda, 08:57

Egy cikk tanulságai – válasz dr. Sándor Zsuzsának.

Egykori főbíróként nem lenne méltányos, ha dr. Sándor Zsuzsa: Nemzeti Méltóság Tanácsa című cikkére bíráló megjegyzéseket tennék, hiszen ő volt elnökségem idején az OIT szóvivője. A személye iránti megbecsülés mégis azt kívánja, hogy néhány tanulságra rámutassak dolgozata kapcsán.

Dr. Sándor Zsuzsa terjedelmes elaborátumában kritikával illette az Európai Parlamenthez a szlovák állampolgárságuktól megfosztott személyek érdekében benyújtott petíciómat és arra is rámutatott, hogy az Emberi Méltóság Tanácsa döntően a határon túli magyarok ügyeivel és elsősorban a múltbeli eseményekre emlékező ünnepségek szervezésével tölti idejét. Megjegyzem, hogy a demokratikus jogállamokban az egyesülés joga mindenkit megillető alkotmányos jog, és a törvény szabta kereteket tiszteletben tartva szabad idejében mindenki azt tehet, amit jónak lát, különösen akkor, ha állami támogatásban nem részesül, és senkinek a jogos érdekeit nem sérti.

A cikk első és legfontosabb tanulsága, hogy egy jogi dokumentumot jogászként csak abban az esetben érdemes értékelni, ha annak tartalma megismerhető. Az a benyomásom alakult ki, hogy a cikk szerzőjének nem állt módjában elolvasni a petíció szövegét, megismerni a jogi érvek rendszerét.

A félreértések elkerülése érdekében rögzítem, hogy az Európai Parlamenthez benyújtott petícióban nem a szlovák állampolgársági törvényt vitatom, hiszen annak szabályozása a tagállamok hatáskörébe tartozik, hanem a végrehajtás során elkövetett hatósági túlkapásokat részletezem és minősítem jogellenesnek. AZ Európai Unió Alapjogi Chartája 44. cikkelyében írt jogommal élve uniós polgárként hívtam fel a figyelmet a jogsértésekre. Mivel éveken át címzetes egyetemi tanárként oktattam az Európai Bíróság működését és gyakorlatát, nem okozott különösebb nehézséget
megjelölni azokat az uniós normákat, amelyeket a szlovák hatóságok megsértettek, és megjelöltem az idevágó bírósági döntéseket is. Az Európa Tanács jogszabályait azért nem elemeztem, mert az Európai Unió Parlamentjéhez fordultam.

A petíciót formai szempontból vizsgálták meg először és értesítettek arról, hogy a beadványomat sorszámozták, majd több hónapon át tartott az érdemi vizsgálat. Az Európai Parlament Petíciós Bizottságának jogászai végül úgy döntöttek, hogy a petíciós befogadásra érdemes és azt meg kell küldeni az Európai Biztosságnak. Mindezekről összefoglaló jelentés készült, amely a közösségi jog megsértésének tárgyait és az általam megjelölt luxemburgi bírói döntéseket tartalmazza. Felteszem,
hogy az Európai Parlament jogászai értik a dolgukat. Most itt tartunk, de a döntést – vitát követően – politikusok hozzák meg, amely lehet negatív is. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy az érdekeltek
felkérésének eleget tettem, hiszen a hozzá értők a petíciót jogi szempontból befogadhatónak minősítették.

A második tanulság, hogy a sajtó tudósításait szemlélve olykor tükör által homályosan látunk. A média ugyanis arról számol be, amiről akar. Így a közönség nem tudhat arról, hogy évek óta próbálunk roma fiatalokon segíteni, talán ennek is szerepe volt abban, hogy a közelmúltban megkaptam a Radnóti Miklós Antirasszista Díjat. Az antiszemitizmus elleni tetteket ismerte el a MAZSIHISZ a Magyarországi Zsidókért kitüntetéssel. A Jerusalem Post számolt be arról, hogy Izraelben az Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Konferencia díszvendége voltam, ahol Tom Lantos érdemeit méltattam a közelmúltban elhunyt Tommy Lapid megtisztelő jelenlétében és fogadott Izrael Állam miniszterelnök- helyettese is. Ezekről itthon nem sokat lehetett olvasni. A tisztelt olvasótól elnézést kérek a szubjektív momentumokért, de végülis az alapul szolgáló cikk tartalma személyemet, illetve tevékenységemet elemzi.

A harmadik tanulság, hogy nem célszerű civil szervezetek munkáját értékelni, hiszen ezek fejtenek ki közhatalmi tevékenységet. Az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) tagjai a hatályos jogszabályokat betartva, szabad idejüket és saját anyagi forrásaikat felhasználva próbálnak másokon segíteni. Kétségtelen, hogy EMT sok energiát fektetett a határon túli magyarokat érintő vitatott ügyekbe. A rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem fontosságát kiemelve szeretnék rámutatni arra, hogy álláspontom szerint kellő határozottsággal kell fellépni akkor is, ha a határon kívül élő magyarokat hátrányos megkülönböztetés éri.

A magam részéről az emberi méltóság tiszteletét nagyon fontosnak tartom és megpróbálok tenni ennek érdekében. 2003 évben tárgyaltam főbíróként először MAZSIHISZ vezetőivel és célként tűztük ki a gyűlöletbeszéd visszaszorítását. Mivel a közösen benyújtott törvénymódosításra irányuló javaslatunk nem vezetett eredményre, 2006-ban az Alkotmánybírósághoz fordultam jogértelmezést kérve. Az AB beadványomat 3 évig vizsgálta, több ülésen megtárgyalta, majd arra jutott, hogy hatáskör hiányában nem válaszolhat az emberi méltóságot érintő kérdéseimre. Ekkor úgy döntöttem, hogy felhívást teszek közzé az emberi méltóság védelme érdekében a kirekesztő eszmék visszaszorítása céljából. A felhíváshoz 48 órán belül csatlakozott a FIDESZ, az MSZP, a KDNP, az
MDF és az SZDSZ, valamint a történelmi egyházak, beleértve a MAZSIHISZ-t, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség, a Hit Gyülekezete, 17000 magánszemély és a média jelentős része.

Az EMT alapító tagjai között katolikus, református és evangélikus egyházi méltóságok mellett Schweitzer József professzor, nyugalmazott főrabbi is szerepet vállalt és megtiszteltetés számunkra, hogy néhány hete ő vette át első kitüntetettként az EMT által alapított díjat. Az ismert művészek és tudósok – így Oláh György Nobel- díjas – mellett felkérést kapott a Magyar Izraeli Baráti Társaságok És Körök Országos Szövetségének Ügyvezető elnöke is, aki örömmel vállalt szerepet a testület munkájában. Jól látható tehát, hogy különböző vallású és eltérő értékeket valló személyiségek is képesek fontos alkotmányos célok érdekében összefogni.

A cikkre utalva megjegyzem, hogy a professzor úr inzultálása ellen a sajtó nyilvánossága előtt tiltakoztam és a Kaposvári Zsidó Temető megrongálása ellen nem csupán tiltakoztunk, hanem anyagi
hozzájárulással is segítettük a helyreállítást. A rend kedvéért arra is felhívom a figyelmet, hogy a listázási ügyben is tiltakoztam, a távirati iroda újságírója rögzítette szavaimat, de a hír nem került
kiadásra.

Végül számomra az utolsó tanulság, hogy a halottakat is megilleti az emberi méltósághoz való jog. Évek óta részt veszek a holokauszt megemlékezéseken és talán ennek is köszönhető, hogy bekerültem a “zsidó közéleti személyiségek csoportjába” és az a megtiszteltetés ért, hogy még a google kereső is külön rovatot nyitott “Lomnici Zoltán zsidó” címmel.

Ennek a gondolatkörnek keretében szerveztünk több megemlékezést Doberdóban, ahol 100000 különböző vallású magyar katona nyugszik, zömmel jeltelen sírokban. Ahogy arról a média példásan beszámolt, részt vett a megemlékezéseken az Európai Parlament akkori alelnöke, Tőkés László és a házelnök, valamint a honvédelmi miniszter is megszakította hivatalos útját egy főhajtás erejéig. Csak a tényszerűség kedvéért rögzítem, hogy a cikk állításával ellentétben nem velük utaztunk és a delegáció tagjait sem mi jelöltük ki.

Számomra ezekkel a tanulságokkal szolgál dr. Sándor Zsuzsa cikke és lehet, hogy valamit jól csináltunk, hogy ilyen figyelem irányult jámbor szervezetünkre. Talán abban is egyet tudunk érteni, hogy a tények kissé más megvilágításba helyezhetnek bizonyos állításokat.

Lomnici Zoltán
EMT elnöke

„Nemzeti” Méltóság Tanácsa

„Egy olyan állam, amely akarata ellenére foszt meg valakit az állampolgárságától, nem jogállam” – hangoztatta Lomnici Zoltán volt főbíró, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke annak kapcsán, hogy azért vesztik el egyre többen szlovák állampolgárságukat, mert a magyart felveszik.

Az idézett, hangzatosnak és a magyar fülnek kedvesen csengő mondat alapján Európában nem tekinthető jogállamnak Dánia, Ausztria, Belgium, vagy Lengyelország. Ezek az országok ugyanis mind kizárják a kettős állampolgárságot. A dán szabályozás szerint például elveszíti dán állampolgárságát az a személy, aki szabad akaratából egyidejűleg egy másik ország állampolgárságát kérelmezi. Szó szerint ez a szabály él Ausztriában és Belgiumban is.

Fotó: http://nemzeti.net/

Lomnici Zoltán, mint európai polgár – másodmagával - petíciót nyújtott be az Európai Parlament petíciós bizottságához a szlovákiai magyarok szlovák állampolgárságától történő megfosztása miatt. Szlovákia ugyanis 2010-ben úgy módosította az állampolgárságról szóló törvényét, hogy az a személy, aki egy másik állam állampolgárságát is kérelmezi, elveszíti szlovák állampolgárságát.

Nem kétséges, hogy a törvény a remek magyar-szlovák viszony eredményeként született, és e viszony alakulásáért mindkét résztvevő állam megtette a magáét. De ha Lomnici Zoltán, mint az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke valóban az emberi méltósággal, úgy értem minden ember méltóságával törődne, nem felejtette volna el, hogy az általa „megtámadott” törvény a kettős állampolgárságot nem csupán a magyarok, hanem a szlovák állampolgárságú német, osztrák, lengyel, amerikai személyek esetében is kizárja.

Lomnici azt állítja, hogy a petíciós bizottság jogilag korrektnek minősítette az általa benyújtott dokumentumot, neki még sincsenek „illúziói”, mert tudja, hogy "politikai döntés születik majd Brüsszelben".

Én persze nem vagyok egy petíciós bizottság, de attól tartok, hogy ez a dokumentum jogilag is meglehetősen ingoványos talajon áll.

Nem tudom, Lomnici Zoltán vajon olvasta-e az Európa Tanács állampolgárságról szóló egyezményét, mely a következőképpen fogalmaz:

„Jelen Egyezmény rendelkezései nem korlátozhatják a részes állam azon jogát, hogy belső jogában meghatározza, hogy:
a) azon állampolgárai, akik egy másik Állam állampolgárságát megszerzik, vagy azzal rendelkeznek, megtarthatják-e állampolgárságukat vagy elveszítik azt;
b) az állampolgárság megszerzése vagy megtartása függ-e egy másik állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől.” (15. cikk)

Ugye tetszik érteni? Az Európai Tanácsot alkotó 47 állam abban állapodott meg, hogy minden állam – sajnálatos módon ebbe a szlovák állam is beleértendő – maga dönti el, hogy engedi-e a kettős állampolgárságot, vagy sem.

Lomnici maga is igyekszik Cassandraként előrevetíteni a petíció jövőjét, vagyis azt, hogy feltehetően el fogják utasítani, amikor azt jósolja, hogy „Brüsszelben majd politikai döntés születik”. Ha meg ezt úgyis tudja, kedves Elnök Úr, akkor mi motiválta nagy igyekezetét? Csak nem az, hogy bár jogászként illene tudni ennek a beadványnak a várható jogi sorsát, a téma azonban oly népszerű, hogy nem lehetett neki ellenállni?

Hasonló módon népszerű manapság az Unió bírálata is. Csak nem ez indította Lomnicit arra, hogy a Szabad Újság című szlovákiai magyar hetilapnak nyilatkozva helytelennek ítélje az Európai Unió azon gyakorlatát, mely szerint az állampolgárság kérdését a tagállamok belügyeként kezeli. Véleménye szerint az Unió ezt „nyilván kényelemszeretetből és a békesség érdekében” teszi. Lehet, hogy nem tűnt fel eddig az elnök úrnak, hogy ezen kívül még számtalan olyan kérdés van, amelyeket a tagállamok önállóan szabályoznak. „Kényelemszeretetből és a békesség érdekében.” Ha nem így lenne, akkor már megalakult volna az „Európai Egyesült Államok”, aminek létrejötte egyébként jó néhány politikus vágyálma, de a valóságtól még igen csak messze van, ha egyáltalán valaha megszületik.

Kép: http://iszolnok.hu

Az EU-t szigorúan bíráló szavai után Lomnici elárulja a nagy titkot: azért nyújtotta be a petíciót, mert a szlovák állampolgársági törvény ellentétes a szlovák alkotmánnyal. Én nem vagyok alkotmányjogász, de mindeddig úgy tudtam, - lehet, rosszul - hogy ha egy ország valamely törvénye ellentétes ugyanazon ország alkotmányával, akkor azt a törvényt az adott ország alkotmánybírósága előtt lehet megtámadni. A Szlovákiai Magyar Televízió híreiből arra következtetek, hogy ezt Lomnici is így tudja, hiszen élén haladt annak a kassai tüntetésnek, amelyik az Alkotmánybíróságtól követelte a szlovák állampolgársági törvény módosításának megsemmisítését.

Fotó: http://www.hirek.sk/

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni a szlovák törvényhozók eljárását. Mindössze azt gondolom, hogy egy jogásznak illene tudnia, hogy mely törvénysértést hogyan és hol lehet orvosoltatni.

Amúgy meg némi problémám van ezzel az Emberi Méltóság Tanácsával is, úgy általában. Az én fejemben az emberi méltóság tisztelete és védelme mindenkit, úgy értem szó szerint mindenkit megillet. Elvileg persze szerintük is, hiszen honlapjuk nyitó oldalán ezt írják:

„Az egyetemes kultúra alapvető és elengedhetetlen része az egyenlő emberi méltóság szabad gyakorlása, függetlenül attól, hogy az egyén milyen néphez, nemzethez, valláshoz és társadalmi csoporthoz tartozik… Az Emberi Méltóság Tanácsa ennek érdekében állásfoglalást tesz rendszeresen közzé az emberi méltóságot érintő jelenségekkel kapcsolatban… elősegíti, hogy a közbeszédben is csökkenjenek az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások.

Ha már létezik egy ilyen tanács, és ha ez a hitvallása, akkor annak nem csupán a jelenlegi kormány számára szimpatikus ügyekben kellene fellépnie. Nem emlékszem, hogy megszólaltak volna akkor, amikor Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő a parlamentben listázgatni akarta a zsidókat, majd ezt „helyesbítve” az izraeli-magyar kettős állampolgárokat. Nem emlékszem, hogy megszólaltak volna, amikor Bayer Zsolt leállatozta a cigányokat. Hallgattak akkor is, amikor a holokauszt nemzetközi emléknapján Tarlós István nem volt hajlandó a római polgármesterhez hasonlóan lekapcsoltatni a Parlament és a Hősök tere díszkivilágítását.

Mindezzel szemben a honlapon olvashatunk az Emberi Méltóság Tanácsának lendvai kirándulásáról, ahol megállapították, hogy példaértékűen biztosítják a szlovéniai magyarság jogait. Pulában, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori haditengerészeti kikötőjében megkoszorúzták az első világháborúban elhunyt matrózok síremlékét – „hiszen ez is beleillik egyesületünk koncepciójába, legfőbb célunk ugyanis az emberi jogok és az emberi méltóság védelme” – nyilatkozta ennek kapcsán Lomnici Zoltán. Honlapjukon erről a hősies cselekedetükről több cikkben is beszámolnak.

Kövér László házelnököt, és társaságában Pintér László fideszes és Nyikos László jobbikos képviselőt Lomnici Zoltán is elkísérte Doberdóba, hogy részt vehessen az első világháború isonzói csatájában elhunyt hősök emlékének szentelt Magyar Kápolnában rendezett megemlékezésen.

De ne feledkezzünk meg a pozsonyi látogatásról sem, ahol a volt főbíró az Eszterházy szobor meggyalázása miatt érzett – amúgy jogos – felháborodásának adott hangot az MKP vezetője, Berényi József előtt, egyúttal elmondta „a felvidéki magyarság hiteles vezetőjének”, hogy néhány nappal korábban a Vereckei-hágónál koszorúztak. Ugyanekkor hangsúlyozta azt is, hogy az Emberi Méltóság Tanácsa politikamentes szervezet.

Az Erdély online híradása szerint Lomnici azt nyilatkozta, hogy miután végigjárták a legfontosabb felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarlakta településeket, megállapították, hogy az év első harmadában több mint húsz magyarellenes és az emberi, illetve nemzeti méltóságot sértő cselekmény történt a Kárpát-medencében, kezdve a magyar emlékművek, szobrok meggyalázásától egészen a felvidéki középületeken megjelent „Hunok a gázkamrába! Magyarok a Dunába!” feliratokig. „Az Emberi Méltóság Tanácsának kötelessége felemelni a hangját a nemzeti méltóságot sértő cselekményekkel szemben” – mondta Lomnici Zoltán, egyúttal felkérve Tőkés László püspököt, hogy tegye ő is ugyanezt.

Mindez teljességgel rendben lenne, ha akár csak egyetlen egyszer felemelte volna az elnök úr a hangját a focimeccseken elhangzott ordenáré zsidóellenes ordibálások kapcsán, vagy akkor, amikor a nagyérdemű szurkolótábor a pályának háttal hallgatta meg az izraeli himnuszt. Ha szót emelt volna akár csak egyszer is a Károlyi szobor eltávolításakor, vagy a Kossuth tér Horthy korszakra hajazó áttervezésekor. Nem emlékszem, hogy elítélte volna a bíróság által betiltott Magyar Gárda ismételt felvonulásait és „Új Magyar Gárda” néven történt újjáéledését, vagy tiltakozott volna akkor, amikor Lenhardt Balázs volt jobbikos képviselő a Kárpát Haza Őrei Mozgalom és a Gárdaszövetség által szervezett eseményen izraeli zászlót égetett és vadul zsidózott a külügyminisztérium előtt.

Nem baj elnök úr, Ön nem Jézus Krisztus, hogy magára vegye a világ összes baját. Megértem, hogy kényelmesebb a régmúlt idők hősei előtt tisztelegni, koszorúzni, mint észrevenni jelenünk égető gondjait, az antiszemitizmust, a cigány-gyűlöletet, a rasszizmust. Valójában csak egyetlen kérésem volna: nevezzék át az egyesületüket. Nomen ezt omen, mondja a latin. Lehetne akár Magyar Nemzeti Méltóság Tanácsa, hiszen más nemzetek, emberek méltóságával, vagy méltóságuk sérelmével amúgy sem foglalkoznak. 

Fotó: http://emasa.hu/