2013. február 11., hétfő

„Nemzeti” Méltóság Tanácsa



„Egy olyan állam, amely akarata ellenére foszt meg valakit az állampolgárságától, nem jogállam” – hangoztatta Lomnici Zoltán volt főbíró, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke annak kapcsán, hogy azért vesztik el egyre többen szlovák állampolgárságukat, mert a magyart felveszik.

Az idézett, hangzatosnak és a magyar fülnek kedvesen csengő mondat alapján Európában nem tekinthető jogállamnak Dánia, Ausztria, Belgium, vagy Lengyelország. Ezek az országok ugyanis mind kizárják a kettős állampolgárságot. A dán szabályozás szerint például elveszíti dán állampolgárságát az a személy, aki szabad akaratából egyidejűleg egy másik ország állampolgárságát kérelmezi. Szó szerint ez a szabály él Ausztriában és Belgiumban is.
Fotó: http://nemzeti.net/

Lomnici Zoltán, mint európai polgár – másodmagával - petíciót nyújtott be az Európai Parlament petíciós bizottságához a szlovákiai magyarok szlovák állampolgárságától történő megfosztása miatt. Szlovákia ugyanis 2010-ben úgy módosította az állampolgárságról szóló törvényét, hogy az a személy, aki egy másik állam állampolgárságát is kérelmezi, elveszíti szlovák állampolgárságát.

Nem kétséges, hogy a törvény a remek magyar-szlovák viszony eredményeként született, és e viszony alakulásáért mindkét résztvevő állam megtette a magáét. De ha Lomnici Zoltán, mint az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke valóban az emberi méltósággal, úgy értem minden ember méltóságával törődne, nem felejtette volna el, hogy az általa „megtámadott” törvény a kettős állampolgárságot nem csupán a magyarok, hanem a szlovák állampolgárságú német, osztrák, lengyel, amerikai személyek esetében is kizárja.

Lomnici azt állítja, hogy a petíciós bizottság jogilag korrektnek minősítette az általa benyújtott dokumentumot, neki még sincsenek „illúziói”, mert tudja, hogy "politikai döntés születik majd Brüsszelben".
Én persze nem vagyok egy petíciós bizottság, de attól tartok, hogy ez a dokumentum jogilag is meglehetősen ingoványos talajon áll.

Nem tudom, Lomnici Zoltán vajon olvasta-e az Európa Tanács állampolgárságról szóló egyezményét, mely a következőképpen fogalmaz:

„Jelen Egyezmény rendelkezései nem korlátozhatják a részes állam azon jogát, hogy belső jogában meghatározza, hogy:
a) azon állampolgárai, akik egy másik Állam állampolgárságát megszerzik, vagy azzal rendelkeznek, megtarthatják-e állampolgárságukat vagy elveszítik azt;
b) az állampolgárság megszerzése vagy megtartása függ-e egy másik állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől.” (15. cikk)

Ugye tetszik érteni? Az Európai Tanácsot alkotó 47 állam abban állapodott meg, hogy minden állam – sajnálatos módon ebbe a szlovák állam is beleértendő – maga dönti el, hogy engedi-e a kettős állampolgárságot, vagy sem.

Lomnici maga is igyekszik Cassandraként előrevetíteni a petíció jövőjét, vagyis azt, hogy feltehetően el fogják utasítani, amikor azt jósolja, hogy „Brüsszelben majd politikai döntés születik”. Ha meg ezt úgyis tudja, kedves Elnök Úr, akkor mi motiválta nagy igyekezetét? Csak nem az, hogy bár jogászként illene tudni ennek a beadványnak a várható jogi sorsát, a téma azonban oly népszerű, hogy nem lehetett neki ellenállni?

Hasonló módon népszerű manapság az Unió bírálata is. Csak nem ez indította Lomnicit arra, hogy a Szabad Újság című szlovákiai magyar hetilapnak nyilatkozva helytelennek ítélje az Európai Unió azon gyakorlatát, mely szerint az állampolgárság kérdését a tagállamok belügyeként kezeli. Véleménye szerint az Unió ezt „nyilván kényelemszeretetből és a békesség érdekében” teszi. Lehet, hogy nem tűnt fel eddig az elnök úrnak, hogy ezen kívül még számtalan olyan kérdés van, amelyeket a tagállamok önállóan szabályoznak. „Kényelemszeretetből és a békesség érdekében.” Ha nem így lenne, akkor már megalakult volna az „Európai Egyesült Államok”, aminek létrejötte egyébként jó néhány politikus vágyálma, de a valóságtól még igen csak messze van, ha egyáltalán valaha megszületik.
Kép: http://iszolnok.hu
Az EU-t szigorúan bíráló szavai után Lomnici elárulja a nagy titkot: azért nyújtotta be a petíciót, mert a szlovák állampolgársági törvény ellentétes a szlovák alkotmánnyal. Én nem vagyok alkotmányjogász, de mindeddig úgy tudtam, - lehet, rosszul - hogy ha egy ország valamely törvénye ellentétes ugyanazon ország alkotmányával, akkor azt a törvényt az adott ország alkotmánybírósága előtt lehet megtámadni. A Szlovákiai Magyar Televízió híreiből arra következtetek, hogy ezt Lomnici is így tudja, hiszen élén haladt annak a kassai tüntetésnek, amelyik az Alkotmánybíróságtól követelte a szlovák állampolgársági törvény módosításának megsemmisítését.
Fotó: http://www.hirek.sk/
Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni a szlovák törvényhozók eljárását. Mindössze azt gondolom, hogy egy jogásznak illene tudnia, hogy mely törvénysértést hogyan és hol lehet orvosoltatni.

Amúgy meg némi problémám van ezzel az Emberi Méltóság Tanácsával is, úgy általában. Az én fejemben az emberi méltóság tisztelete és védelme mindenkit, úgy értem szó szerint mindenkit megillet. Elvileg persze szerintük is, hiszen honlapjuk nyitó oldalán ezt írják:

„Az egyetemes kultúra alapvető és elengedhetetlen része az egyenlő emberi méltóság szabad gyakorlása, függetlenül attól, hogy az egyén milyen néphez, nemzethez, valláshoz és társadalmi csoporthoz tartozik… Az Emberi Méltóság Tanácsa ennek érdekében állásfoglalást tesz rendszeresen közzé az emberi méltóságot érintő jelenségekkel kapcsolatban… elősegíti, hogy a közbeszédben is csökkenjenek az emberi méltóságot sértő megnyilvánulások.

Ha már létezik egy ilyen tanács, és ha ez a hitvallása, akkor annak nem csupán a jelenlegi kormány számára szimpatikus ügyekben kellene fellépnie. Nem emlékszem, hogy megszólaltak volna akkor, amikor Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő a parlamentben listázgatni akarta a zsidókat, majd ezt „helyesbítve” az izraeli-magyar kettős állampolgárokat. Nem emlékszem, hogy megszólaltak volna, amikor Bayer Zsolt leállatozta a cigányokat. Hallgattak akkor is, amikor a holokauszt nemzetközi emléknapján Tarlós István nem volt hajlandó a római polgármesterhez hasonlóan lekapcsoltatni a Parlament és a Hősök tere díszkivilágítását.

Mindezzel szemben a honlapon olvashatunk az Emberi Méltóság Tanácsának lendvai kirándulásáról, ahol megállapították, hogy példaértékűen biztosítják a szlovéniai magyarság jogait. Pulában, az Osztrák-Magyar Monarchia egykori haditengerészeti kikötőjében megkoszorúzták az első világháborúban elhunyt matrózok síremlékét – „hiszen ez is beleillik egyesületünk koncepciójába, legfőbb célunk ugyanis az emberi jogok és az emberi méltóság védelme” – nyilatkozta ennek kapcsán Lomnici Zoltán. Honlapjukon erről a hősies cselekedetükről több cikkben is beszámolnak.

Kövér László házelnököt, és társaságában Pintér László fideszes és Nyikos László jobbikos képviselőt Lomnici Zoltán is elkísérte Doberdóba, hogy részt vehessen az első világháború isonzói csatájában elhunyt hősök emlékének szentelt Magyar Kápolnában rendezett megemlékezésen.

De ne feledkezzünk meg a pozsonyi látogatásról sem, ahol a volt főbíró az Eszterházy szobor meggyalázása miatt érzett – amúgy jogos – felháborodásának adott hangot az MKP vezetője, Berényi József előtt, egyúttal elmondta „a felvidéki magyarság hiteles vezetőjének”, hogy néhány nappal korábban a Vereckei-hágónál koszorúztak. Ugyanekkor hangsúlyozta azt is, hogy az Emberi Méltóság Tanácsa politikamentes szervezet.

Az Erdély online híradása szerint Lomnici azt nyilatkozta, hogy miután végigjárták a legfontosabb felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarlakta településeket, megállapították, hogy az év első harmadában több mint húsz magyarellenes és az emberi, illetve nemzeti méltóságot sértő cselekmény történt a Kárpát-medencében, kezdve a magyar emlékművek, szobrok meggyalázásától egészen a felvidéki középületeken megjelent „Hunok a gázkamrába! Magyarok a Dunába!” feliratokig. „Az Emberi Méltóság Tanácsának kötelessége felemelni a hangját a nemzeti méltóságot sértő cselekményekkel szemben” – mondta Lomnici Zoltán, egyúttal felkérve Tőkés László püspököt, hogy tegye ő is ugyanezt.

Mindez teljességgel rendben lenne, ha akár csak egyetlen egyszer felemelte volna az elnök úr a hangját a focimeccseken elhangzott ordenáré zsidóellenes ordibálások kapcsán, vagy akkor, amikor a nagyérdemű szurkolótábor a pályának háttal hallgatta meg az izraeli himnuszt. Ha szót emelt volna akár csak egyszer is a Károlyi szobor eltávolításakor, vagy a Kossuth tér Horthy korszakra hajazó áttervezésekor. Nem emlékszem, hogy elítélte volna a bíróság által betiltott Magyar Gárda ismételt felvonulásait és „Új Magyar Gárda” néven történt újjáéledését, vagy tiltakozott volna akkor, amikor Lenhardt Balázs volt jobbikos képviselő a Kárpát Haza Őrei Mozgalom és a Gárdaszövetség által szervezett eseményen izraeli zászlót égetett és vadul zsidózott a külügyminisztérium előtt.

Nem baj elnök úr, Ön nem Jézus Krisztus, hogy magára vegye a világ összes baját. Megértem, hogy kényelmesebb a régmúlt idők hősei előtt tisztelegni, koszorúzni, mint észrevenni jelenünk égető gondjait, az antiszemitizmust, a cigány-gyűlöletet, a rasszizmust. Valójában csak egyetlen kérésem volna: nevezzék át az egyesületüket. Nomen ezt omen, mondja a latin. Lehetne akár Magyar Nemzeti Méltóság Tanácsa, hiszen más nemzetek, emberek méltóságával, vagy méltóságuk sérelmével amúgy sem foglalkoznak. 
Fotó: http://emasa.hu/