Törvényesség, vagy politika?

A Demokratikus Koalíció (DK) ezen a héten benyújtott egy, a szabálysértési törvényt módosító javaslatot, amelynek sorsa – jogállami keretek között – nem lehetne más, mit az, hogy azt a parlament elfogadja.

Nézzük az előzményeket! A történet ott kezdődött, hogy a parlament szabálysértéssé nyilvánította a „közterületek életvitelszerű lakásra való használatát, illetve azt, ha valaki az ehhez használt ingóságokat közterületen tárolja”.

                      (Kép: vagogabor.blog.hu)

Magyarul, a hajléktalanokat meg kell büntetni azért, mert az utcán élnek.

Az alapvető jogok biztosa emiatt az Alkotmánybírósághoz fordult, mondván: ez a rendelkezés sérti az emberi méltósághoz való jogot, kriminalizálja a hajléktalanságot, mint állapotot, élethelyzetet. Mindemellett sérti a hajléktalanok személyes szabadságához való jogát, ha e szabálysértés miatt elzárással büntetik.

Az Alkotmánybíróság egyetértett a benyújtott indítvánnyal és a szabálysértési törvény – és még ehhez kapcsolódó más jogszabályok – kifogásolt rendelkezését megsemmisítette. Indokolásában kifejtette: „a hajléktalan személyek számára az, hogy közterületen élnek, egy rendkívül súlyos krízishelyzetet jelent, ami különböző kényszerek hatására jött létre, a legritkább esetben tudatos, átgondolt, szabad választásuk következménye. A hajléktalanok elvesztették otthonukat és nincs lehetőségük arra, hogy lakhatásukat megoldják, ezért valódi alternatíva hiányában kénytelenek – miután ez az egyetlen nyilvános, mindenki használatára nyitva álló terület – a közterületen élni.”

Figyelemmel azonban arra, hogy mire ez a döntés megszületett, már jó néhány ilyen szabálysértési eljárást lefolytattak, néhány héttel később az AB kiegészítette idézett határozatát azzal, hogy elrendelte: a korábbi szabálysértési eljárásokat felül kell vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy ha korábban egy hajléktalant megbüntettek pusztán azért, mert az utcán volt kénytelen élni, ezt a döntést – immáron az AB határozatának tükrében – újból meg kell vizsgálni.

Ilyen előzmények után terjesztette be a DK törvénymódosító javaslatát. Ennek az a lényege, hogy ha valakit korábban felelősségre vontak olyan szabálysértés miatt, amelyet az AB utóbb megsemmisített, a szabálysértési hatóság, vagy a bíróság hivatalból állapítsa meg, hogy az illető mentesül a hátrányos jogkövetkezmények alól. A mentesítés azt jelenti, hogy a korábbi büntetését úgy kell tekinteni, mintha meg sem történt volna. A hivatalból eljárás pedig azt, hogy a mentesítést nem a hajléktalannak kell kérnie, hanem azt a hatóságnak saját magától kell azt megtennie.

A DK továbbá azt is javasolja, hogy a szabálysértési hatóság, illetve adott esetben a bíróság – ugyancsak hivatalból – állapítson meg kártérítést is az érintett részére az elszenvedett joghátrányok miatt. Ilyen joghátrány lehet az időközben esetleg befizetett pénzbírság (bár ez a gyakorlatban ritkán történik meg), vagy a kiszabott elzárás, hiszen a hajléktalant alkotmány- és jogellenesen fosztották meg a szabadságtól.

A törvénymódosító javaslat indokolásában a DK kifejti, hogy az Országgyűlésnek le kell vonnia azt a következtetést, hogy a módosító javaslatban írtakat el kell fogadnia, hiszen az AB határozata erre egyértelműen kötelezi.

Nem is kétséges, hogy ez így igaz. Az már inkább kétséges, vajon felül tud-e emelkedni a parlament azon a „megalázó” helyzeten, hogy a javaslatot a DK nyújtotta be. És vajon túl tudja-e tenni magát azon, hogy az AB megint elmeszelte egy jogellenes rendelkezését? Hiszen már most azon törik a fejüket, milyen jogosítványok elvételével csökkenthetnék még tovább az AB hatáskörét? Úgy tűnik, ilyen ötletekben náluk sosincs hiány.