Jól tudom, a nem jogász közönséget első látásra nem villanyozza fel, ha a
jogalkotás folyamatáról olvashat. Érdemes azonban tudni, hogy ez a téma minden
állampolgárt közvetlenül érint még akkor is, ha nem is tud róla.
Óriási és jogos felháborodást keltett az a rendelkezés, amely szerint a
közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek 62 éves korukban kötelező nyugdíjba
menniük. Természetesen mindenki a döntés érdemi részével foglalkozott, mondván,
olyan hiányszakmákat érint ez a rendelkezés, ahol a nyugdíjba küldött
szakemberek, például az orvosok pótlása gyakorlatilag lehetetlen.
(Kép: http://twice.hu) |
Mindeddig azonban senki sem tette szóvá, hogy ez a döntés valójában a
jogalkotási szabályok kijátszásával született. Az említett
kényszernyugdíjazásról ugyanis egy kormányhatározat rendelkezik. És bármilyen
meglepő, egy kormányhatározat nem minősül jogszabálynak. Márpedig kizárólag
jogszabályban lehet olyan döntést hozni, ami az állampolgárokat közvetlenül
érinti. Ezt nem csak minden
jogállam, de még a magyar Alaptörvény is így szabályozza. Kimondja ugyanis,
hogy „általános kötelező magatartási szabályt… jogszabály állapíthat meg.” Tételesen fel is sorolja, mi tartozik a
jogszabály fogalmába. Idézem: „Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a
miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank
elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az
önkormányzati rendelet….”
Nem is kell olyan nagyon
figyelmesen elolvasnunk ezt az idézetet ahhoz, hogy rögtön szembetűnjön,
bármelyik itt felsorolt szerv hoz meg egy döntést, az csak akkor tekinthető
jogszabálynak, ha azt törvény, vagy rendelet formájában teszi.
Mi következik ebből? A kormány
hozott egy határozatot, amely látszólag csupán a kormány alá tartozó szerveknek
szól. A határozat címe is némileg álságos, amikor „a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről” tesz említést. A
kormány természetesen az alája tartozó szervezeteket irányíthatja, de csakis
azokat. Ebben az esetben azonban ez a kormányhatározat közvetlenül érinti az
állampolgárok egy jelentős csoportjának jogait. Az új Munka Törvénykönyve
szerint ugyan egy átlagos munkáltató indokolás nélkül megszüntetheti a
nyugdíjkorhatárt elért munkavállaló munkaviszonyát, de ez a munkáltató – és
ennek következtében a munkavállaló számára is - csak egy lehetőség. Ezzel
szemben a költségvetési szerveknek kötelességük így eljárni, ami azt jelenti,
hogy azok az állampolgárok, akik szerencsétlenségükre köztisztviselők, vagy
közalkalmazottak, egy jogszabálynak nem tekinthető döntés révén válnak a
kényszernyugdíjazás áldozataivá.
(Kép: http://hvg.hu) |
Ezen a héten azonban más is
történt. Közel sem ilyen drasztikus következményekkel járó jogalkotási botrány,
de a mai állapotokra igencsak jellemző. Tudomásom szerint először fordult elő,
hogy a CompLex jogtár szerkesztője összevitatkozott egy minisztériumi
főosztályvezetővel. Hogy a dolog pikantériája érthető legyen, a CompLex jogtár
egy olyan elektronikus jogszabály-kereső rendszer, amely mindig a jogszabályok
éppen hatályos állapotát tartalmazza (mást is persze, de most itt ez a lényeg).
Ezt a rendszert a jogalkalmazók széles köre használja éppen azért, mert ebből
tudja követni az amúgy követhetetlen jogszabály-változásokat. Miről is szólt ez
a vita? A Nemzetgazdasági Minisztérium azt kifogásolta, hogy a CompLex
jogtárban megjelent, az adózás rendjéről szóló törvényből egyes kiegészítő
szabályok hiányoznak.
(http://www.complex.hu/) |
A jogtár szerkesztője – aki nem ma kezdte a szakmáját –
közölte, hogy a minisztérium kifogása nem csak a jogalkotási szabályoknak, de a
józan észnek is ellentmond. Nézzük csak meg a dátumokat. Úgy hozták meg az
adózás rendjéről szóló törvényt tavaly novemberben, hogy az 2013 januárjában
lépjen hatályba. Ehhez képest tavaly december 22-én már kihirdettek egy azonnal
hatályba lépő módosító rendelkezést. (Ez a módosítás az, ami nincs benne a
jogtárban.) Vagyis egy olyan törvényt
módosítottak tavaly, amelyik még hatályba sem lépett. Amikor tehát a módosítást
kihirdették, nem is volt még mit módosítani.
Hát így fest ma Magyarországon a
jogalkotás. A mennyiség átcsap minőségbe. Gyalázatosba.
A kodifikáció is egy szakma, amit meg kell tanulni, nem elég hozzá jogásznak lenni. Én sajnos úgy látom -és ezt több, nálam a joghoz sokkal jobban értő ismerősöm is így véli- hogy ez a kormány ehhez sem ért egyáltalán. Tudok példát hozni, ahol olyan korábbi jogi nomenklatúrára hivatkoznak "vissza" egy törvényben, amit először még az mszp kormány idején (2008-ban) változtattak meg, majd ezt ők maguk (fidesz kormány) módosították !!!(vagyis a mostani parlament). Tehát a saját maguk által elfogadott jogszabályt kettővel megelőző, már évekkel ezelőtt megszűnt "rendszerre" utalnak, vagyis egy már nem létező dologra (nevezetesen a 67 %-os munkaképesség-csökkenésre). De nem csak itt nagy a gond... ahogy elnézem, szinte minden szakpolitikai kérdéshez hasonló hozzáértéssel nyúlnak. Ma olvastam például, hogy egy halottakkal kapcsolatos jogszabály módosítás tervezete kapcsán felvetette a t. minisztérium (csak sejtem, hogy a KIM), hogy a költségeken spórolandó a hozzátartozó maga is öltöztethetné a halottat. Erre egy ehhez értő boncmater azt nyilatkozta, hogy ezt eddig is meg lehetett tenni, de elenyésző számban éltek ezzel a lehetőséggel a hozzátartozók, és aki meg is próbálta, az is feladta... Nos én csak halkan megkérdezném, hogy t. minisztériumi államtitkár/osztályvezető/főosztályvezető, akinek ez "remek" ötlete támadt, látott-e már vajon közelről halottat? Nem hogy öltöztetni próbálta-e... (És akkor arról nem beszéltünk még, hogy ez a halott saját közeli hozzátartozója.)
VálaszTörlésÉn azt hiszem, ide vezet, ha nem a valódi szakértelem, sokkal inkább a párthűség mentén szelektálódnak a "szakemberek". Ugyanis az igazi szakember elvhű, de legalábbis a szakmai elveihez hű, hiszen ettől szakember. És ha ezt nem képviselheti, akkor odébbáll. Aki maradt, az úgy tűnik, erre képes...
Sajnos a jogalkotás igazán sohasem volt jó nálunk, de ilyen rossz még talán eddig még soha nem volt. Persze ilyen töménytelen mennyiségben nem is lehet jogszabályt alkotni, még ha hozzáértők csinálnák, akkor sem. Ez a kormányhatározat, amiről írta, viszont szándékosan így készült, a jogalkotási törvény teljes kijátszásával.
TörlésNem vagyok jogász, így szakmailag nem tudok hozzászólni.Bár ez az írás igazán világosan fogalmaz, pontosan értem még én is. De úgy látom sokszor, hogy az egyszerű, un. józan paraszti észnek is ellentmondó döntések születnek.
VálaszTörlésEz így igaz. Ha nem a tisztesség irányítja a jog alkotóját, ráadásul a hozzáértés is hiányzik, akkor mit várhatunk? Még a saját szabályaikat is felrúgják, ha valamit el akarnak érni. Sajnos, ez a helyzet.
Törlés