Kíméletlenség

...Természetesen mindez nem gátolta meg a Fidesz uralta Parlamentet abban, hogy – semmibe véve az Alkotmánybíróság döntését – megalkossa azokat a szabályokat, amelyek alapján akár a szabadságától is meg lehet fosztani valakit pusztán azért, mert nincs hol laknia.

 A teljes cikket ide kattintva olvashatod.

Fotó: erdely.ma

Törvényesség, vagy politika?

A Demokratikus Koalíció (DK) ezen a héten benyújtott egy, a szabálysértési törvényt módosító javaslatot, amelynek sorsa – jogállami keretek között – nem lehetne más, mit az, hogy azt a parlament elfogadja.

Nézzük az előzményeket! A történet ott kezdődött, hogy a parlament szabálysértéssé nyilvánította a „közterületek életvitelszerű lakásra való használatát, illetve azt, ha valaki az ehhez használt ingóságokat közterületen tárolja”.

                      (Kép: vagogabor.blog.hu)

Magyarul, a hajléktalanokat meg kell büntetni azért, mert az utcán élnek.

Az alapvető jogok biztosa emiatt az Alkotmánybírósághoz fordult, mondván: ez a rendelkezés sérti az emberi méltósághoz való jogot, kriminalizálja a hajléktalanságot, mint állapotot, élethelyzetet. Mindemellett sérti a hajléktalanok személyes szabadságához való jogát, ha e szabálysértés miatt elzárással büntetik.

Az Alkotmánybíróság egyetértett a benyújtott indítvánnyal és a szabálysértési törvény – és még ehhez kapcsolódó más jogszabályok – kifogásolt rendelkezését megsemmisítette. Indokolásában kifejtette: „a hajléktalan személyek számára az, hogy közterületen élnek, egy rendkívül súlyos krízishelyzetet jelent, ami különböző kényszerek hatására jött létre, a legritkább esetben tudatos, átgondolt, szabad választásuk következménye. A hajléktalanok elvesztették otthonukat és nincs lehetőségük arra, hogy lakhatásukat megoldják, ezért valódi alternatíva hiányában kénytelenek – miután ez az egyetlen nyilvános, mindenki használatára nyitva álló terület – a közterületen élni.”

Figyelemmel azonban arra, hogy mire ez a döntés megszületett, már jó néhány ilyen szabálysértési eljárást lefolytattak, néhány héttel később az AB kiegészítette idézett határozatát azzal, hogy elrendelte: a korábbi szabálysértési eljárásokat felül kell vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy ha korábban egy hajléktalant megbüntettek pusztán azért, mert az utcán volt kénytelen élni, ezt a döntést – immáron az AB határozatának tükrében – újból meg kell vizsgálni.

Ilyen előzmények után terjesztette be a DK törvénymódosító javaslatát. Ennek az a lényege, hogy ha valakit korábban felelősségre vontak olyan szabálysértés miatt, amelyet az AB utóbb megsemmisített, a szabálysértési hatóság, vagy a bíróság hivatalból állapítsa meg, hogy az illető mentesül a hátrányos jogkövetkezmények alól. A mentesítés azt jelenti, hogy a korábbi büntetését úgy kell tekinteni, mintha meg sem történt volna. A hivatalból eljárás pedig azt, hogy a mentesítést nem a hajléktalannak kell kérnie, hanem azt a hatóságnak saját magától kell azt megtennie.

A DK továbbá azt is javasolja, hogy a szabálysértési hatóság, illetve adott esetben a bíróság – ugyancsak hivatalból – állapítson meg kártérítést is az érintett részére az elszenvedett joghátrányok miatt. Ilyen joghátrány lehet az időközben esetleg befizetett pénzbírság (bár ez a gyakorlatban ritkán történik meg), vagy a kiszabott elzárás, hiszen a hajléktalant alkotmány- és jogellenesen fosztották meg a szabadságtól.

A törvénymódosító javaslat indokolásában a DK kifejti, hogy az Országgyűlésnek le kell vonnia azt a következtetést, hogy a módosító javaslatban írtakat el kell fogadnia, hiszen az AB határozata erre egyértelműen kötelezi.

Nem is kétséges, hogy ez így igaz. Az már inkább kétséges, vajon felül tud-e emelkedni a parlament azon a „megalázó” helyzeten, hogy a javaslatot a DK nyújtotta be. És vajon túl tudja-e tenni magát azon, hogy az AB megint elmeszelte egy jogellenes rendelkezését? Hiszen már most azon törik a fejüket, milyen jogosítványok elvételével csökkenthetnék még tovább az AB hatáskörét? Úgy tűnik, ilyen ötletekben náluk sosincs hiány.

Üldögélés

Olvasom a híreket: „Kukorelly Endrére a rendőrkapitányság által kiszabott 101 800 forintos bírságot a bíróság helybenhagyta.” Majd egy másik hír: „A feloszlatott Magyar Gárda egykori főkapitányát hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntette miatt próbára bocsátotta a bíróság.”

Mielőtt az a vád érne, hogy nem teszek különbséget szabálysértés és bűncselekmény között, előrebocsátom, hogy ez egyszer becsuktam a jogászszememet. Ezért figyeltem fel arra, hogy a volt LMP-s képviselőnek, Kukorelly Endrének több mint százezer forintjába került az, hogy a felszólítás ellenére tovább üldögélt a Közgép magánterületén. 

(Fotó: Index)

A rendőrök igazoltatták, majd előállították és egy kétszemélyes zárkába hat demonstrálót zsúfoltak be. A rendőri eljárás szabályszerűsége meglehetősen kétséges, hiszen a hatóság maga is elismerte, nem hangzott el részükről oszlatásra irányuló felszólítás. Amennyiben a rendőri intézkedés valóban nem volt jogszerű, akkor a szabálysértés sem valósulhatott meg.

(Fotó:Metropol)

Kiss Róbert is üldögélt, mégpedig egy Erzsébet téri demonstráción. A feloszlatott Magyar Gárda egykori főkapitánya megúszta egy próbára bocsátással, vagyis jóformán semmivel. Az ügyészség több más bűncselekmény miatt is vádat emelt, a bíróság azonban csaknem minden vádpont alól felmentette a vádlottat, kizárólag a Szabadság téri megmozdulást értékelte hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntettének. Ezen a többezres demonstráción Kiss Róbert hosszabb beszédet tartott, majd a hallgatóság felvette a formaruhát, eközben a vádlott így szólt: „Most mindnyájan gárdisták vagytok.” Így demonstrálták, hogy ellenszegülnek a gárdát feloszlató jogerős ítéletnek. Erre a bűncselekményre a törvény három évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé.

Erősen vitatom, hogy annak a bűncselekménynek oly csekély lenne a veszélyessége a társadalomra, hogy egy próbára bocsátással elintézhető. Egy ilyen ítélet olaj a tűzre. És nem tartom véletlennek, hogy a legutóbbi millás tüntetésen hangos zsidózás közepette, rendőrök jelenlétében merték megütni az Index munkatársát. Különösen furcsállom az elsőfokú bírótól elhangzott szóbeli indokolást. „A bíróságnak nem a népet kell nevelnie, hanem az országban fennálló rendhez kell igazodnia” – mondta.

A bíróságnak nagyon is dolga a „népet nevelni”. A törvény maga is azt tartalmazza, hogy „a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el”. Vajon egy próbára bocsátás elegendő „büntetés” ahhoz, hogy a vádlotthoz hasonló gondolkodásúak ne kövessenek el bűncselekményeket?

Korábban írtam arról, hogy a bíró a pulpituson ne politizáljon. Ezt a véleményemet most is tartom. Ez azonban nem azonos azzal, hogy ne ismerje fel egy-egy cselekmény valódi veszélyességét a társadalomra. A bíró eszköze a büntetés. Ennek kiszabásával fejezheti ki, hogy menynyire rosszallja a vádlott vagy szabálysértő magatartását. Mert nem lehet, hogy egy magánterületen megvalósított csendes ülősztrájk súlyosabb azonnali következményekkel járjon, mint a bíróság döntésének kijátszása, annak semmibevétele.

Bizony, kedves bírák, az országban fennálló ilyetén rendhez nem kell, sőt nem is szabad igazodni!

Szerző: Sándor Zsuzsa |   Megjelent a Vasárnapi Hírek 2012. október 28.-i lapszámban

Az ügyfélbarát közigazgatás: London kontra Budapest

London

Mozgássérült igazolvánnyal rendelkező autóval leparkoltunk London Westminster „kerületében” egy mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen. A parkolóhelyet jelölő táblán azonban a piktogram alatt volt még egy D315 felirat is, mely – mint utóbb megtudtuk – azt jelenti, hogy az a parkolóhely egy meghatározott mozgássérült személy részére van fenntartva.

Amikor visszatértünk a kocsihoz, egy 60 angol fontról (mintegy 21.000 Ft-ról) szóló büntető cédula volt a kocsin, azzal a megjegyzéssel, hogy az autónkon nem volt kitéve érvényes mozgássérült igazolvány. A büntető cédula részletesen tartalmazta, hogy mi a teendők akkor, ha nem értünk egyet a büntetéssel, számos lehetőség között feltüntette azt a honlap címet, amelyen kifogásunkat megírhatjuk. Az a figyelmeztetés is rajta volt a papíron, hogy amennyiben meghatározott időn belül nem fizetünk és kifogást sem emelünk, úgy a büntetés automatikusan 130 fontra (kb. 47.000 Ft-ra) emelkedik.

Bevallom, jó magyar szokás szerint, az első gondolatunk az volt, hogy hagyjuk a fenébe, úgyis hazajövünk, hajtsák be rajtunk, ha tudják. (Mellesleg: tudják.)

Londonban élő és ott szocializálódó gyerekünk azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Megkereste a cédulán feltüntetett honlapot. Ott egy nagyon egyszerű, felhasználó-barát nyomtatványt talált, melyet percek alatt ki lehetett tölteni. Feltöltöttük rá az autó fotóját, melyen jól látható, szabályos helyen ott virít a mozgássérült igazolvány, és kifogásoltuk a bírság kiszabását.

Éppen csak hazaértünk Budapestre, amikor vastag boríték érkezett a City of Westminster „városi igazgatóságától”. A büntetés kirovása és a levél érkezése között mindössze 6 nap telt el. Ebben a levélben a városi igazgatóság a következőket írta: „körültekintően mérlegelve az Önök álláspontját, továbbá alaposan megvizsgálva az eset összes körülményét, lehetőségem van a parkoló társaság által kiszabott bírságot eltörölni. Ez úton igazolom, hogy a bírságot eltöröltem. 

A mi fogalmaink szerint ez valójában egy „határozat”, a megszólítás azonban „Kedves X. Úr” volt és azzal kezdődött, hogy megköszönték a hozzájuk írt levelünket.

Ez után részletesen elmagyarázták, hogy mit jelent az, amikor egy mozgássérült parkoló táblán betű- és számok szerepelnek. Mindemellett elküldték azt a tájékoztató füzetet, mely a mozgássérültek parkolási szabályait tartalmazza, továbbá egy tájékoztatást arról, hogy a City of Westminster „kerületben” hogyan lehet mobil telefonnal fizetni a parkolási díjat és milyen kedvezmények illetik meg a mozgássérülteket. Mindezt azért, hogy a jövőben ne kerülhessünk ilyen kellemetlen helyzetbe.

Budapest

2009 májusában a Budapesti Rendőr-főkapitányság 90.000 Ft közigazgatási bírságot szabott ki egy állítólagos gyorshajtás miatt. A határozat szerint belterületen a megengedett 50 km/óra helyett 104 km/óra sebességgel hajtottunk.

„Irat-betekintési jogot” kértem a „férjem védelmében”, mint törvényes képviselője, meghatalmazottja. Magyarul meg akartam nézni a gyorshajtásról készült fotókat.

2009 szeptemberében kaptam egy határozatot (nem levelet, nem volt megszólítás, hogy „Kedves X asszony” és nem köszönték meg, hogy levelet írtam), amely szerint a (nem létező) fellebbezésemet elutasítják, mert nem vagyok jogosult fellebbezni (jogosult vagyok).

Most tényleg fellebbeztem. Egyrészt, mert mint feleség lehetek törvényes képviselő (meghatalmazott), így jogom lenne fellebbezni, másrészt mert én (még) nem fellebbeztem, hanem csupán a fotókat akartam megnézni.

Ekkor felterjesztették az egész paksamétát a másodfokú hatósághoz.

A másodfokú hatóság 2009 novemberében hatályon kívül helyezte a korábbi határozatot és arra kötelezte az elsőfokú hatóságot, hogy biztosítsa számomra a fényképek megtekintését.
Még novemberben megnéztem a fotókat, amelyekről kiderült, hogy azokon sem sebesség korlátozó tábla, sem belterületet jelző tábla nincsen, nem igazolható a rendőrségnek az az állítása, hogy a felvételek belterületen készültek volna, így nem bizonyítható a sebesség túllépése sem.

Miközben az iratok a másodfokú hatóságnál voltak, az elsőfokú hatóság 2011 szeptemberében közölte, hogy ha nem fizetjük be a bírságot, azt adók módjára behajtják rajtunk. Tájékoztattam őket arról a „jogi evidenciáról”, hogy nem hajthatnak be addig semmit, amíg az iratok másodfokon vannak és ott – egy hatályon kívül helyezésen kívül – még érdemi döntés nem született. Egész halkan azt is megjegyeztem, hogy a szabálysértés abszolút elévülési határideje, a 2 év már eltelt.

Az első fok újból a másodfokhoz fordult, a másodfok 2011 decemberében ismét visszaküldte az iratokat első fokra. Az első fok erre hozott egy határozatot, melyben elutasította „az ügyfél határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmét”. (Megjegyzem, ekkor már több mint két éve tényleg a süketek párbeszéde folyt, nem írtam igazolási kérelmet, nem mulasztottam el a fellebbezési határidőt.)

Újabb fellebbezést jelentettem be, emellett leveleztem a polgármesteri hivatallal, amelytől időközben a rendőrség a bírság behajtását kérte. Természetesen nem lehet behajtani egy bírságot, amíg az azt kiszabó határozat nem válik jogerőssé. Erre felhívtam a másodfokú hatóság szíves figyelmét.

A győzelem napja: 2012. március. Budapest Rendőrfőkapitánya felügyeleti eljárás keretében a közigazgatási eljárás során hozott határozatot megsemmisítette, egyúttal a fellebbezési illeték visszautalásáról döntött.

Hát így.
London: 6 nap, Budapest 3 év. Londonban valahogy azonnal megértik, hogy mit írok, Budapesten minden alkalommal másra válaszolnak. Londonból küldenek egy színes-szagos prospektust, hogy mindent megértsek, Budapesten nyakon öntenek egy rakás paragrafussal:

Igen, tudom, Londonban attól olyan zöld a fű, hogy már vagy 500 éve locsolgatják.