Kordonok

Még egyszer a hajléktalanokról

A hajléktalanok ügyében tavaly november óta áldatlan küzdelem folyik.

(Fotó: hungarianspectrum.wordpress.com)

A csata azzal indult, hogy a parlament szabálysértéssé nyilvánította a „közterületek életvitelszerű lakásra való használatát, illetve azt, ha valaki az ehhez használt ingóságokat közterületen tárolja”. Magyarul, a hajléktalanokat meg kell büntetni azért, mert az utcán élnek. Az alapvető jogok biztosa  emiatt az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult, mondván: ez a rendelkezés sérti az emberi méltósághoz való jogot, kriminalizálja a hajléktalanságot, mint állapotot, élethelyzetet. Mindemellett sérti a hajléktalanok személyes szabadságához való jogát, ha e szabálysértés miatt elzárással büntetik őket. Az AB a kifogásolt rendelkezést meg is semmisítette.

Január végén hirtelen kordonok tűntek fel több aluljáróban: a Blaha Lujza téren, a Corvin negyedben és az Astoriánál. A Fővárosi Önkormányzat arra hivatkozott, hogy – közszolgálati feladatainak eleget téve – az illetékes szervek folyamatos fertőtlenítésbe és nagytakarításba kezdtek, ehhez alakítottak ki „munkaterületeket”.

(Fotó: http://www.budapest.hu/Lapok/default.aspx)

Nem tekinthető azonban alaptalannak az a gyanú, hogy a falak mellett elhelyezett szalagkordonok kifeszítésének valódi oka a hajléktalanok ott tartózkodásának megakadályozása. Erre következtetett az a fiatalokból álló csoport is, amelyik letépte a szalagkordont és elbontotta az ezeket tartó állványokat. Tettüket a Főpolgármesteri Hivatal éles hangon bírálta, mondván, elfogadhatatlan az „anarchista csoport” erőszakos fellépése, ami a közrend megzavarását jelenti. (Bár még jól emlékszünk egy régebbi, a parlament körüli kordonbontásra, amit a szabálysértési hatóság annak idején nem így értékelt. Igaz, azt a kordont Fideszes képviselők bontották el.)

A Fidesz elnöksége a hajléktalanok körüli „csata” ürügyén újabb frontot nyitott az AB mozgásterének korlátozása érdekében. Kósa Lajos kilátásba helyezte, hogy az AB-t érintő újabb módosításokat kívánnak elfogadni az Országgyűlés tavaszi ülésszakán. 

(Fotó: hetek.hu )

Ezek egyike szerint „az Alkotmánybíróságnak nem tesszük lehetővé a puskázás lehetőségét” – fogalmazott a kormánypárt elnöke is. Ez magyarul azt jelenti: megtiltanák az AB-nek, hogy az Alaptörvény hatályba lépése előtti saját korábbi döntéseit automatikusan hivatkozási alapként, vagyis precedensként használja. Ezzel arra kényszerítenék az AB-t, hogy az elmúlt húsz év során kialakított alkotmányossági elveit és gyakorlatát vizsgálja felül.

Ez az elképzelés már az AB elnökénél, Paczolay Péternél is kiverte a biztosítékot. Nyilatkozatában leszögezte: éppen az Alaptörvény fogalmazta meg azt az új elvárást, hogy az alkotmányos hagyományokat be kell építeni az alkotmánybírósági gyakorlatba. Ebbe pedig, egyebek között, az elmúlt húsz év gyakorlata is beletartozik. Hivatkozott az AB-nak az utóbbi időben elvi alapon meghozott döntéseire, így a bírák nyugdíjazásának ügyére, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek formai okból történt megsemmisítésére, a választási regisztrációról szóló törvény megsemmisítésére, valamint a hajléktalanokkal kapcsolatos határozatukra. A testületet ért támadások tehát alaptalanok, kizárólag az AB tekintélyének csorbítására lehetnek alkalmasak – jelentette ki Paczolay. 

(Fotó: hvg.hu)

Az AB elnökének megszólalásából jól érzékelhető: tudja, látja, miért akarja a Fidesz tovább szűkíteni az AB hatáskörét. Bár az elnök nem mondta ki – nem is mondhatta ki -, mi azonban leszögezhetjük: az országot ma irányító autokratikus vezetés nem viseli el, hogy korlátozzák a hatalmát. Azt meg végképp nem, ha ezt éppen az a szervezet teszi, amely egy igazi demokráciában – a fékek és ellensúlyok rendszerében – egyedüliként képes a parlament tevékenységét ellenőrizni.

A cikk a Vasárnapi Hírek február 3-ai számában jelent meg. 

Üldögélés

Olvasom a híreket: „Kukorelly Endrére a rendőrkapitányság által kiszabott 101 800 forintos bírságot a bíróság helybenhagyta.” Majd egy másik hír: „A feloszlatott Magyar Gárda egykori főkapitányát hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntette miatt próbára bocsátotta a bíróság.”

Mielőtt az a vád érne, hogy nem teszek különbséget szabálysértés és bűncselekmény között, előrebocsátom, hogy ez egyszer becsuktam a jogászszememet. Ezért figyeltem fel arra, hogy a volt LMP-s képviselőnek, Kukorelly Endrének több mint százezer forintjába került az, hogy a felszólítás ellenére tovább üldögélt a Közgép magánterületén. 

(Fotó: Index)

A rendőrök igazoltatták, majd előállították és egy kétszemélyes zárkába hat demonstrálót zsúfoltak be. A rendőri eljárás szabályszerűsége meglehetősen kétséges, hiszen a hatóság maga is elismerte, nem hangzott el részükről oszlatásra irányuló felszólítás. Amennyiben a rendőri intézkedés valóban nem volt jogszerű, akkor a szabálysértés sem valósulhatott meg.

(Fotó:Metropol)

Kiss Róbert is üldögélt, mégpedig egy Erzsébet téri demonstráción. A feloszlatott Magyar Gárda egykori főkapitánya megúszta egy próbára bocsátással, vagyis jóformán semmivel. Az ügyészség több más bűncselekmény miatt is vádat emelt, a bíróság azonban csaknem minden vádpont alól felmentette a vádlottat, kizárólag a Szabadság téri megmozdulást értékelte hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntettének. Ezen a többezres demonstráción Kiss Róbert hosszabb beszédet tartott, majd a hallgatóság felvette a formaruhát, eközben a vádlott így szólt: „Most mindnyájan gárdisták vagytok.” Így demonstrálták, hogy ellenszegülnek a gárdát feloszlató jogerős ítéletnek. Erre a bűncselekményre a törvény három évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé.

Erősen vitatom, hogy annak a bűncselekménynek oly csekély lenne a veszélyessége a társadalomra, hogy egy próbára bocsátással elintézhető. Egy ilyen ítélet olaj a tűzre. És nem tartom véletlennek, hogy a legutóbbi millás tüntetésen hangos zsidózás közepette, rendőrök jelenlétében merték megütni az Index munkatársát. Különösen furcsállom az elsőfokú bírótól elhangzott szóbeli indokolást. „A bíróságnak nem a népet kell nevelnie, hanem az országban fennálló rendhez kell igazodnia” – mondta.

A bíróságnak nagyon is dolga a „népet nevelni”. A törvény maga is azt tartalmazza, hogy „a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el”. Vajon egy próbára bocsátás elegendő „büntetés” ahhoz, hogy a vádlotthoz hasonló gondolkodásúak ne kövessenek el bűncselekményeket?

Korábban írtam arról, hogy a bíró a pulpituson ne politizáljon. Ezt a véleményemet most is tartom. Ez azonban nem azonos azzal, hogy ne ismerje fel egy-egy cselekmény valódi veszélyességét a társadalomra. A bíró eszköze a büntetés. Ennek kiszabásával fejezheti ki, hogy menynyire rosszallja a vádlott vagy szabálysértő magatartását. Mert nem lehet, hogy egy magánterületen megvalósított csendes ülősztrájk súlyosabb azonnali következményekkel járjon, mint a bíróság döntésének kijátszása, annak semmibevétele.

Bizony, kedves bírák, az országban fennálló ilyetén rendhez nem kell, sőt nem is szabad igazodni!

Szerző: Sándor Zsuzsa |   Megjelent a Vasárnapi Hírek 2012. október 28.-i lapszámban

Jogászszemmel: A hatalomnak nem érdeke az egyértelmű szabályozás

A bajok nem ma kezdődtek. Talán akkor, amikor 2007 júniusában a bíróság bejegyezte Magyar Gárda néven azt a „hagyományőrző és kulturális egyesületet”, melynek célja – egyebek között – „a magyar fiatalság lelki, szellemi, fizikai felkészítése egy olyan eshetőségre, amikor rendkívüli helyzetben szükség van az emberek mozgósítására”.

A bejegyzést követően mindössze hat hónap telt el az első, országos felháborodást kiváltó gárdafelvonulásig Tatárszentgyörgyön, de még jó néhány felvonulást kellett szervezniük ahhoz, hogy az ügyészség az egyesület feloszlatását kérje. A bírói határozat 2009-ben született meg, az idő azonban addig, sőt a döntést követően sem telt eseménytelenül: Erzsébet téri demonstráció, Szabadság téri nagygyűlés, az Új Magyar Gárda tagjainak szentendrei eskütétele, a gárdamellényes Vona Gábor megjelenése az új Országgyűlés alakuló ülésén – hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük......

........De ahogy a mondás tartja, a jog a politika szolgálólánya. Amíg a hatalomnak nem érdeke az egyértelmű szabályozás, addig egyes szervezetek továbbra is macska-egér játékot játszhatnak. És játszanak is. Sajnos nem csak az igazságszolgáltatással, hanem az egész magyar társadalommal.

A teljes cikk megjelent a Vasárnapi Hírek 2012. 09.16-ai számában