Cseppben a tenger

Nem először, és feltehetőleg nem is utoljára folyik per a Fővárosi Törvényszéken a Nemzeti Dohányboltok koncessziós pályázata kapcsán.

A teljes cikket olvashatod ezen a linken , vagy ezen a linken

Levél Hoffmann Rózsának

szolnokinaplo.hu

Kedves Rózsika Néni!

Engedje meg, hogy ezúton válaszoljak szívhez szóló levelére, melyet az érettségi alkalmából írt hozzám és minden társamhoz.

Mélységesen meghatottak az Ön őszinte szavai. Csaknem annyira, mint az a fantasztikus ajándék, amelyek nekünk küldött. Nem is reméltem, hogy Magyarország Alaptörvényének díszkiadását egyszer a magaménak tudhatom!

Különösen jól esett, hogy azt tetszett írni: Magyarország kormánya most jelképesen a nemzet felnőtt tagjaivá avat bennünket, ezért kapja meg mindegyikünk Magyarország Alaptörvényének erre az alkalomra szánt díszkiadását. Tulajdonképpen csak egy egészen ici-picit zavart, hogy az Alaptörvény díszkiadása időközben egy hangyányit elavult. Lehet, hogy mégsem erre a felemelő alkalomra szánták? Én, a nemzet immár felnőtt tagja úgy tudom, hogy ezt a gránitba vésett alaptörvényt már vagy négyszer újra vésték (vagy ötször?). Meg is találtam a kötet végén az első hatálybalépés óta elfogadott módosításokat A legkevésbé sem díszkiadásban. Csak úgy egyszerűen kinyomtatva. Se kép, se magyarázat, se ábra. Simán becsúsztatták a hátsó borítóhoz.

book.hu

Jelzem, már a díszkiadás első oldala is furcsának tűnt nekem, hiszen azt olvastam, hogy a kötet Schmitt Pál államfő védnöksége alatt készült. Hogy az Önök egyik klasszikusát idézzem: Who the fuck is Schmitt Pál? Nagyon tetszett viszont, hogy a szerkesztőbizottságnak tagja volt az ízléséről és párthűségéről elhíresült Kerényi Imre. Azonnal végig is néztem azokat a fantasztikus gyönyörű festményeket, amelyek Kerényi úr megrendelésére készültek. Nehezen tudtam közülük kiválasztani, melyik tetszik a legjobban. Végül azt választottam, amelyiken Horthy Miklós ül fehér lován. És azt is megmondom, miért: nem csak maga a festmény ragad magával, de a mellé tett idézet talán még a képnél is meggyőzőbb: „Talpon maradni, amikor megmozdul alattunk a föld, s összekeverednek az irányok. Megtalálni, hogy merre van a tovább, mikor minden irányból hátba támadnak. Egyenes gerinccel állni, mikor elszámolásra kerül a sor.”

origo.hu

Lehet, hogy én rossz iskolába jártam? Vagy rossz történelemkönyvből tanítottak? Talán az is hiba volt, hogy jelesre érettségiztem történelemből. De Rózsika nénit ismerve, a jövőben ez már nem fordulhat elő.

Azt is tetszett kívánni nekünk, hogy ez a gyönyörű kötet – mármint az Alaptörvény – kísérjen bennünket „kristálytiszta gondolataival, szavaival és szellemiségével!”

Kedves Rózsika néni! Rosszul tudom, hogy ezekkel a „kristálytiszta” gondolatokkal itt Európában elég sokaknak problémáik vannak? Én már azt sem értem „kristálytisztán”, hogy ha „a Szent Korona testesíti meg Magyarország alkotmányos folytonosságát”, akkor hogy van az, hogy „1990. május másodikát tekintjük hazánk alkotmányos rendje kezdetének”. Nekem ez egy kicsit zavaros, de a hiba biztosan az én logikámban van. Megjegyzem, logikából nem kellett érettségizni. Talán éppen ezért.

Ebben a nagyon felemelő levélben azt is tetszett írni, hogy akkor is legyünk hűek a hazánkhoz, „ha nem könnyű itt élni”. Na de Rózsika néni! Hogy tetszett ezt gondolni, pláne még le is írni! Hogy ne lenne könnyű itt élni? Hisz ez maga a földi paradicsom! Nem is értem, miért ment el innen olyan sok ember külföldre, amikor itthon nagyon kevés pénzért nagyon sokat dolgozhatnak. A diákok olcsón tanulhatnak, és nem is kell 30-40 évre vállalni a röghöz kötést az ingyen egyetemért. A kórházak gyönyörűek és kényelmesek. Direkt sajnálom, hogy momentán nem vagyok beteg. A nyugdíjasok dorbézolnak. Alig három millióan élnek a megélhetési küszöb alatt. És még rengeteg előnyt tudnék felsorolni, de nem akarom Rózsika nénit untatni. Remélem így is meggyőztem.

ejpress.org

Tetszik tudni, én speciel Bécsbe megyek továbbtanulni, de egyáltalán nem azért, mert ott ingyen van az egyetem és még a kollégiumi költségeimbe is beszállnak. Az akadálymentes külföldi karrier sem érdekel, amire utalni tetszett. Hiszen sokkal jobb állás nélküli diplomásnak lenni itthon, mint valami jól fizető, könnyen szerzett állásban sok pénzt keresni valahol Európában.

Azt tetszett javasolni, hogy akkor lapozzuk örömmel ezt a kristálytiszta dolgot, amikor „büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk”. Tényleg? És amikor éppen nem vagyunk büszkék?

Meg azt is tetszett írni, hogy „találjanak szívünkben és értelmünkben visszhangra a tiszta állampolgári erkölcsöt hordozó mondatok”. Rózsika néni, ez igazán fennkölt mondat! Majd elröhögtem magam, amikor elolvastam. Kétszer is. Mert előszörre nem is értettem. Miféle tiszta erkölcsről tetszik itt zagyválni? A nagymamámat kirúgták az állásából, a rokonaim elvesztették a száz éve működtetett trafikjukat, a másik nagyapám meg az istennek sem tud egy kis földet szerezni magának. Az a Varga Misi bácsi meg össze-vissza beszél. Hétfőn azt mondja, nem lesz több Varga-csomag, kedden meg már mindennek felemeli az árát. És akkor még Rózsika néni nagyfőnökét nem is említettem. Ő azt se tudja, hogy mit mondott öt perccel korábban. Vagy tudja. De akkor még rosszabb. Mást beszél itthon, mást külföldön. Ja, és örökké harcban áll. Én meg pacifista vagyok. Ráadásul nekem nincs bajom a zsidókkal, cigányokkal, homoszexuálisokkal, külföldiekkel és a Pirézekkel sem. Maguk meg csak szavalnak, de egy lépést se tesznek az itthoni rasszizmus ellen.

Hát így állunk, kedves Rózsika néni. Ön igazán sok szépet és jót kívánt nekünk a levelében: „békés, gyarapodó Magyarországon boldog családi életet, eredményes tanulást és hasznos, örömmel végzett munkát”.

Most hagy kívánjak én is valamit. Tessenek eltűnni 2014-ben! Hogy hadd legyen itt békés, gyarapodó Magyarország, boldog családi élet és hasznos, örömmel végzett munka.

Ennek reményében küldöm legszívélyesebb üdvözletemet

K. M. 

frissen érettségizett diák

vagy.hu

Titkos trafikok

massispost.com

Kivételesen kezdjük a történetet a végével. A Transparency International Magyarország, az atlatszo.hu, a Budapest Intézet, a K-monitor, a Társaság a Szabadságjogokért és más civil szervezetek kiléptek a KIM által szervezett antikorrupciós munkacsoportból. Döntésüket azzal indokolták, hogy a közérdekű adatközlés új szabályozása hiteltelenné tesz minden más kormányzati intézkedést, és ebben ők nem vesznek részt.

Mi volt az a változás, ami így kiverte a biztosítékot? A parlament sürgősségi eljárásban tárgyalta és módosította az információszabadságról szóló törvényt. Ennek lényege, hogy gyakorlatilag csak a hivatalos szerveknek biztosítják, hogy teljes körűen betekintsenek a közérdekű adatokba. Például az Állami Számvevőszéknek (elnöke: Domokos László, Fidesz) és a Központi Ellenőrzési Hivatalnak (elnöke: dr. Gaál Szabolcs Barna, a Fideszes Pokorni volt jegyzője). 

Bárki más akarná megismerni a közérdekű adatokat, a megkeresett szervezet nem köteles biztosítani az ugyanolyan mélységű és terjedelmű adatbetekintést. Ráadásul ezt a megszorítást a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

A törvény ilyetén módosítása több sebből vérzik. És nem csupán azért, mert az ÁSZ-t és a KEHI-t is a Fidesz emberei vezetik. Ez „csupán” politika. A baj ennél súlyosabb. Először is ez a törvénymódosítás  Alaptörvénybe ütközik. Az ugyanis kimondja, hogy „a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.” A közérdekű adatokat pedig mindenki, hangsúlyozom, mindenki megismerheti. Nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy azok kiadását állami-, vagy civil szervezet, sajtó, avagy magánszemély kéri.

Van azonban itt más gond is. Általános jogelv, hogy egy törvény szövege és annak indokolása érdemben nem térhet el egymástól. Egy törvényi indokolás célja mindössze az, hogy felfedje a jogalkotó szándékát, „hogy bemutassa azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá, hogy ismertesse a jogi szabályozás várható hatásait.” Mindezt a jogalkotásról szóló törvényből idéztem. Ehhez képest a fent idézett módosítás szövege és indokolása enyhén szólva sem elégíti ki ezeket a követelményeket. Az indokolásba becsempészték, hogy ha a közérdekű adatok kiadása iránti kérelem teljesítése jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná az adatkezelő működését, akkor a megkeresett szerv nem teljesítheti a kérést. A magyar nyelv szabályai szerint a „nem köteles teljesíteni” és a „nem teljesítheti” nem egészen ugyanazt jelenti. Ugyancsak az indokolásba írták bele azt is, hogy a közérdekű adatokat birtokoló szerv felhívhatja a kérelmezőt az igény pontosítására. Ez a lehetőség azonban a törvény szövegében nem szerepel. Magyarul, az adatokkal rendelkező szervnek ezt egyáltalán nem kell figyelembe vennie, hisz őt a törvény szövege és nem annak indokolása köti.

Miután kiveséztük a törvénymódosítás hibáit, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mikor és miért érezte halaszthatatlannak a jogalkotó e módosítás bevezetését. Méghozzá soron kívüli eljárásban. Ugye nem tűnik alaptalan és rosszindulatú feltételezésnek, hogy minderre azért volt szükség, mert kitört a botrány a trafik pályázatok körüli anomáliák miatt: a civilek korábban már Navracsics Tibort is kérték, hogy ne támogassa a javaslat elfogadását. Ez nem jött be. Az Együtt 2014-PM feljelentést tett a dohány-kiskereskedelmi koncessziók odaítélése ügyében, az MSZP a legfőbb ügyészhez fordult, több szervezet pedig még a parlamenti vita napján kérte az adatokat mind nemzeti fejlesztési minisztertől, mind a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-től, egyúttal kérték Péterfalvi Attila, a NAIH elnökének állásfoglalását is az ügyben. Péterfalvi megerősítette, hogy a civilek kérése jogos, a kért adatok kiadását a törvénymódosítás ellenére sem lehet megtagadni.

 

trafikmutyi.cafeblog.hu

A kormány korrupcióellenes munkacsoportjából kilépett szervezetek Áder Jánoshoz, a DK az ombudsmanhoz fordult azzal, hogy vizsgáltassák meg az Alkotmánybírósággal, nem ellentétes-e a törvénymódosítás az Alaptörvénnyel. Most a köztársasági elnöknél van a labda. Vajon visszapasszolja-e a parlamentek, vagy továbbadja-e az Alkotmánybíróságnak? És vajon akar-e gólt rúgni az Alkotmánybíróság?

Szaladj le egy doboz cigiért a Nemzetibe!

El sem mondom, hány évet kellett megélnem ahhoz, hogy végre megtudjam, mi az a trafik. De hál’ Istennek tegnap pártunk és kormányunk törvényjavaslata, és nem utolsó sorban Lázár János egyéni képviselői indítványa által sikerült megvilágosodnom.

„Dohánybolt: nem mozgó (és részekre bontás nélkül nem is mozgatható), más üzlettől elkülönült, önálló üzlethelyiség, amelyben kizárólag dohánytermék…. forgalmazható és amely üzlethelyiség külső felületére tekintve dohánytermék nem látható, csak az üzlethelyiségbe belépve.”

Hogy honnan tudom akkor, hogy ez trafik? Onnan, hogy lesz rajta egy legalább 40 cm átmérőjű, kör alakú jelzés, külső kerületén legkevesebb 4 cm vastagságú piros gyűrűvel, benne öles fekete számmal: 18. Ja, és persze rá lesz írva: "Nemzeti Dohánybolt".

Ebben az újabb őrületben talán nem is az bánt leginkább, hogy a Fidesz megint rátette a kezét olyasmire, amihez semmi köze nem lenne – lásd játék-automaták esete -, hogy ezzel megint beleavatkozik sok tízezer ember magánéletébe és sok tízezer embertől veszi el a megélhetését.

Ami miatt most felkaptam a fejem, azt talán gróf Széchenyi István egy mondata a Nemzeti politikáról: „Mennyi rút, mennyi aljas, búvik tisztes palástod alá, s hány ocsmány szégyenfi, mert ajkán a nemzeti szó peng, ékeskedik czímeddel!”

A gyerekemnek a Nemzeti Tankönyvkiadónál a Nemzeti alaptantervben előírt könyveket vásároljuk. Míg ő tanul, apja a Nemzeti Sportot olvasgatja. A gyerek gyötör, hogy menjünk már ki a Nemzeti Vágtára. A férjem gyötör, hogy jelentkeznék már a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél egy kis továbbképzésre, de én inkább a Nemzeti Hírhálót olvasgatom a neten. Nyugodt vagyok, hiszen tudom, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat vigyáz mindannyiunkra. Hirtelen csöngetnek. A postás ajánlott levelet hoz a Nemzeti Adó és Vámhivataltól. Felugrom, és gyorsan bevágom magam egy Nemzeti Taxiba. Elmegyek a Nemzeti Közigazgatási Intézetbe, lenne ott egy kis dolgom. Persze, nem tudom elintézni, mert átküldenek a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézetbe. Az illetékes felhívja nekem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, ahonnan a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz irányítanak. Onnan már csak egy ugrás a Nemzeti Erőforrás Minisztérium.

Elküldöm a taxit, innen már gyalog megyek reklamálni a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz. Elmagyarázom nekik, hogy ha nem intézkednek, semmi sem lesz a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiából. Együtt kéne működniük a Nemzeti Innovációs Hivatallal. Fel kell még keresnem a Nemzeti Kulturális Alapot, hátha tudják, ki alapította a Nemzeti Táncszínházat. Közben telefonál a gyerekem, hogy eldöntötte: a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szeretne felvételizni. Utána kell néznem, vajon a Nemzeti Akkreditáló Testület megfelelő számú tudományos fokozatú oktatót igazolt-e az egyetemen. A Műemlékek Nemzeti Gondnokságán azt is megérdeklődöm, vajon az épületet rendben találták-e. Ha kérdéseimre nem kapok egyenes választ, én bizony a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságához fordulok! Közben hív a férjem, hogy szerinte a kölyökkel nincs minden rendben, jó lenne, ha felkeresném a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet, neki meg intéznék már el egy jó kis állást a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat révén.

Kezdek fáradni, jól jönne egy kis kikapcsolódás. Felkeresem tehát a Nemzeti Filmirodát, ott javasolják, hogy ki ne hagyjam a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot. Végül úgy döntök, jegyet veszek estére az Uránia Nemzeti Filmszínházba. 

(nphungary.hu)

Persze közben arra is gondolok, hogy akár egy színházat is vehetnék a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től, hallottam, mostanában olcsón adják. Ha tudni akarom, mit és mennyiért játszhatnék a színházamban, majd megmondja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.

Hullafáradtan érek haza. Már éppen lerogynék, amikor eszembe jut, hogy elfelejtettem cigarettát venni. Szólok a gyereknek, hagyja abba a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház műsorának böngészését. Félve kérdezem tőle: mondd, fiam, belefér-e a Nemzeti Ifjúsági Stratégiába, hogy leszaladj nekem egy doboz cigiért a Nemzeti Dohányárudába?

Íme, kedves Széchenyi gróf, így fest ma egy képzeletbeli magyar nemzeti család képzeletbeli egy napja.