A józan ész kudarca

A héten ítélet született a rasszista bűncselekményekkel vádolt sajóbábonyi cigányok ügyében.  Az eset még 2009-ben történt, a vádlottak botokkal, baltákkal, karókkal felfegyverkezve megrongáltak egy autót, amelyben a Magyar Gárda szimpatizánsai ültek. Közben azt kiabálták, hogy „meghaltok büdös magyarok!”. A kocsiban ülők 8 napon belül gyógyuló, könnyű sérüléseket szenvedtek. A bíróság a kilenc vádlott mindegyikét végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte közösség tagja elleni erőszak miatt.

Az ilyen típusú döntés nem példa nélküli. Csak az utóbbi két évben ez már a harmadik nagy ügy, amelyben cigányokat ítélnek el rasszista bűncselekmény miatt. Ezenközben a cigányok sérelmére elkövetett támadásokat szinte soha nem minősítik gyűlölet-bűncselekményként. Az embernek az a benyomása, mintha Magyarországon nem a cigányok, a zsidók, vagy a homoszexuálisok elleni gyűlölet okozna igazi problémát, hanem ezen kisebbségek rasszizmusa fenyegetné a társadalmi békét.

 

Grafika: TBG

Már a törvény megfogalmazásában is megbicsaklott a józan ész. A Btk. szerint közösség tagja elleni erőszak, ha valaki „mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása… miatt bántalmaz…” Ez a törvényi definíció egy módosítás révén „gumi jogszabállyá” vált. A lakosság egyes csoportjához tartozás akár azt is jelentheti, hogy a törvény különös védelmet biztosít, mondjuk mindazoknak, akik az ötödik kerületben laknak. Ez olyan tág teret enged a jogalkalmazói értelmezésnek, ami óhatatlanul a sajóbábonyi esethez hasonló döntéseket eredményezhet. No persze egy ilyen döntéshez az is kell, hogy a bíróság is elveszítse józan ítélőképességét.

 

nepszava.hu

A sajóbábonyi, valamint korábban egy hasonló miskolci esetben a bíróság nyilvánvalóan tévedett. A cigányok cselekedeteit mindkét esetben a félelem, és nem az előítélet motiválta. A támadás mind a két helyszínen olyan személyek ellen irányult, akik közismerten szélsőséges, cigányellenes csoportokhoz tartoztak és megjelenésük célja az erőfitogtatás, a félelemkeltés volt. Sajóbábonyban a szétvert autóban a Magyar Gárda szimpatizánsai ültek, Miskolcon a szintén rasszista nézeteiről ismert Betyársereg tagjai fenyegetőztek.  Ugye nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy e valóban rasszista csoportok testesítik meg a „magyarságot”, hogy az ő sérelmükre elkövetett cselekményeket a magyarság elleni gyűlölet motiválta.

Az úgynevezett gyűlölet-bűncselekmények megfogalmazásának az a célja, hogy védje a hátrányos helyzetű, diszkriminációnak kitett csoportokat a rasszizmusban, az idegengyűlöletben, az antiszemitizmusban, a homofóbiában gyökerező támadásokkal szemben.

Nem lehet nem észrevenni, hogy miközben súlyos ítéletek születnek a cigányok által elkövetett és – tévesen - rasszistának értékelt cselekmények miatt, aközben alig születnek hasonló döntések olyankor, amikor az ilyen bűncselekményeknek éppen ők a sértettjei. Ez utóbbiakat többnyire testi sértésként, garázdaságként minősítik, mondván, a gyűlöletből fakadó motívum nem bizonyítható.

E szemlélettel szemben „üdítő” kivételnek tűnik az a napokban, gyorsított eljárásban hozott ítélet, amelyben három fiatalt sújtottak szabadságvesztéssel azért, mert hangosan mocskolták a Zsidó Világkongresszusról szállodájukba hazatérő vendégeket. A társaságukban lévő 10-20 fős csoportot civil ruhás nyomozók akadályozták meg abban, hogy fizikailag is bántalmazzák a kongresszus résztvevőit. 

 

hajdupress.hu

Óhatatlanul felmerül bennem: hogyan úszta meg a verekedni készülő10-20 fős csoport, hogy ellenük is vádat emeljenek? Hiszen a törvény a közösség elleni erőszakra irányuló előkészületet is bünteti. És vajon akkor is ilyen gyors és hatékony lett volna az eljárás, ha mindez nem a Zsidó Világkongresszus idején történik?

„Munkaköri leírás”

Áder János kissé alábecsüli az alaptörvényt, midőn azt saját munkaköri leírásává degradálja. Ezt a bornírt ötletet azért találta ki, hogy elhitesse az ő népével: nem mérlegelhette, hogy aláírja-e az alaptörvény negyedik módosítását. Még azt is hozzátette: „az államfők az alkotmányra teszik le esküjüket”, és ebből vonta le a munkaköri leírásra vonatkozó frenetikus következtetését.

mno.hu

Kedves Elnök Úr! Nem kellene néha-néha elolvasni azt a fránya alaptörvényt? Szájer József nem azért fáradozott egy hosszú vonatozás alatt, hogy Ipad-jébe vésse a gránitszilárdat, hogy azután a legilletékesebb közjogi méltóság bele se nézzen. (Ha szegény Steve Jobs ezt az Ipad-es gránitügyet megérhette volna!) Ön, Elnök úr, meg viccet csinál az egészből.

Belátom, régen tetszett elvégezni a jogi kart, de azért munkajogot abban az időben is tanítottak. Ha nem is ezt a ma hatályos remekművet. Ráadásul abban a rövid időben, amíg az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozni méltóztatott, az Országgyűlés törvényalkotó munkája volt az Ön kutatási területe. Abba pedig csak beletartozik, hogy egy adag államfő mikor mit tehet egy-egy törvénnyel, ha az az Alkotmányba ütközik. Ha emlékszik még rá Elnök Úr, régen így hívták azt, amit ma alaptörvénynek becézünk.

Akkor azért röviden ismételjük át, mi is az a munkaköri leírás. Az bizony még csak nem is része a munkaszerződésnek, mindössze egy tájékoztató dokumentum. A munkáltató egyoldalúan készíti el, így bármikor egyoldalúan meg is változtathatja. Jelentősége mindössze annyi, hogy ha Önt, mondjuk, gépírónak alkalmazzák, csak a gépírói munkakört köteles ellátni, és nem kötelezheti a munkáltatója arra, hogy egyúttal mossa is fel a mellékhelyiségeket.

monsignore.hu

Ön arra hivatkozott, hogy a „munkaköri leírásában” az szerepel: „az alaptörvényt, vagy annak módosítását a kézhezvételtől számítva öt napon belül alá kell írnia, és el kell rendelnie a hivatalos lapban való kihirdetését, így semmilyen mérlegelési lehetősége nincs, nem küldheti vissza az Országgyűlésnek, nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz.”

Most akkor idéznék az alaptörvényből egy részt, ami, ezek szerint, meglepetésként hat majd Önre:

„Az elfogadott Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményekkel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek.”

balatonfuredma.hu

Igen, igaza van Elnök Úr, ez a jogi nyelv kissé bonyolult, megpróbálom lefordítani. Ez kétségtelenül már az új szöveg, de még ez is lehetővé teszi, hogy eljárási hiba esetén a köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz forduljon. Jelzem, ezt mások már meg is tették. Valószínűleg az Ön figyelmét elkerülte, hogy az utolsó pillanatban benyújtott módosító indítványoknál nem volt lehetőség a parlamenti nyilvános vitára. Ez pedig meglehetősen súlyos eljárási hiba. Ha másért nem, hát pusztán ezért lépnie kellett volna. És akkor egyetlen szót sem ejtettünk a tartalomról.

Ön azt is mondta az Önnel készült interjúban: „nem tartja szerencsésnek, ha egy államfő a nemzet lelkiismeretének tekintené magát”. Miért is nem?

Vegyük már megint elő az alaptörvényt? Idézem: „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Mi ez, ha nem az, hogy az elnök bizony az állam „lelkiismerete”. Ez a legfőbb dolga. Ezt tartalmazza a „munkaköri leírása”.

Ellentétben Önnel, én nem nagyon szeretek Sólyom Lászlóra hivatkozni, mégpedig azért nem, mert sajnos túl későn vette észre, hová vezet, hová vezetett a Fidesz uralma. Jobb lett volna, ha még aktív államfőként ismerte volna fel a veszélyt. De ez persze nem azt jelenti, hogy Sólyom szakmai tudását, szakmai tekintélyét kétségbe vonnám.

parameter.sk

Ön viszont rá hivatkozik akkor is, amikor azt próbálja elhitetni, hogy Sólyom László alkotmánybírósági elnökként úgy foglalt állást, hogy „a legitim módon elfogadott (alkotmány) módosítás vizsgálata fogalmilag kizárt, így azt sem az államfő, sem a testület nem vizsgálhatja”. Majd néhány mondattal később éppen Ön utal arra, hogy Sólyom szerint ez alkalommal viszont Önnek meg kellett volna vétóznia a 4. alaptörvény módosításának kihirdetését.

Tisztelt Tanult Barátom! A jó jogász arról ismerszik meg, hogy pontosan tudja, egy adott állításban egy-egy szónak mekkora jelentősége van. Mit is mondott Sólyom annak idején? Mit nem vizsgálhat az Alkotmánybíróság, illetve az államfő? A legitim módon elfogadott módosítást. Ezt az ici-pici jelző elkerülte az Ön becses figyelmét. Vagyis nem hogy nem sértett volna törvényt, ha „hallgat elődjére, Sólyom Lászlóra és megvétózza a kihirdetést”, hanem ellenkezőleg, éppen akkor járt volna el alkotmányos kötelezettségének megfelelő módon.

Azt persze nem tudom, hogy a szárnyaszegett Alkotmánybíróság befogadta volna-e az elnöki indítványt. Szerencséjükre Ön megkímélte őket e súlyos döntés felelősségétől. Megértem. Jobb az, ha az ember a saját kiválasztottjaiban sem bízik meg teljesen. Néha még azok is képesek szakmai döntéseket hozni, azt pedig „mi Fideszesek”, nem szeretjük. Jól láttuk ezt a legutóbbi napokban, amikor Orbán Viktor a „Legfelsőbb Bíróságot” vonta felelősségre egy neki nem tetsző bírói döntés miatt. Valószínűleg elfelejtette, hogy már megszüntette ezt az intézményt és kirúgta annak elnökét.  

hell.blog.hu

Ma ugyanis a legmagasabb bírói fórumot - kérem, súgja meg neki - Kúriának hívják. Azt már meg sem említem, hogy ugyancsak elfelejtette, amit a hatalmi ágak szétválasztásáról valaha tanult. Félek, hogy erre már Ön is csak nagyon haloványan emlékszik.

Ha egyáltalán.

Titkos trafikok

massispost.com

Kivételesen kezdjük a történetet a végével. A Transparency International Magyarország, az atlatszo.hu, a Budapest Intézet, a K-monitor, a Társaság a Szabadságjogokért és más civil szervezetek kiléptek a KIM által szervezett antikorrupciós munkacsoportból. Döntésüket azzal indokolták, hogy a közérdekű adatközlés új szabályozása hiteltelenné tesz minden más kormányzati intézkedést, és ebben ők nem vesznek részt.

Mi volt az a változás, ami így kiverte a biztosítékot? A parlament sürgősségi eljárásban tárgyalta és módosította az információszabadságról szóló törvényt. Ennek lényege, hogy gyakorlatilag csak a hivatalos szerveknek biztosítják, hogy teljes körűen betekintsenek a közérdekű adatokba. Például az Állami Számvevőszéknek (elnöke: Domokos László, Fidesz) és a Központi Ellenőrzési Hivatalnak (elnöke: dr. Gaál Szabolcs Barna, a Fideszes Pokorni volt jegyzője). 

Bárki más akarná megismerni a közérdekű adatokat, a megkeresett szervezet nem köteles biztosítani az ugyanolyan mélységű és terjedelmű adatbetekintést. Ráadásul ezt a megszorítást a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

A törvény ilyetén módosítása több sebből vérzik. És nem csupán azért, mert az ÁSZ-t és a KEHI-t is a Fidesz emberei vezetik. Ez „csupán” politika. A baj ennél súlyosabb. Először is ez a törvénymódosítás  Alaptörvénybe ütközik. Az ugyanis kimondja, hogy „a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.” A közérdekű adatokat pedig mindenki, hangsúlyozom, mindenki megismerheti. Nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy azok kiadását állami-, vagy civil szervezet, sajtó, avagy magánszemély kéri.

Van azonban itt más gond is. Általános jogelv, hogy egy törvény szövege és annak indokolása érdemben nem térhet el egymástól. Egy törvényi indokolás célja mindössze az, hogy felfedje a jogalkotó szándékát, „hogy bemutassa azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá, hogy ismertesse a jogi szabályozás várható hatásait.” Mindezt a jogalkotásról szóló törvényből idéztem. Ehhez képest a fent idézett módosítás szövege és indokolása enyhén szólva sem elégíti ki ezeket a követelményeket. Az indokolásba becsempészték, hogy ha a közérdekű adatok kiadása iránti kérelem teljesítése jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná az adatkezelő működését, akkor a megkeresett szerv nem teljesítheti a kérést. A magyar nyelv szabályai szerint a „nem köteles teljesíteni” és a „nem teljesítheti” nem egészen ugyanazt jelenti. Ugyancsak az indokolásba írták bele azt is, hogy a közérdekű adatokat birtokoló szerv felhívhatja a kérelmezőt az igény pontosítására. Ez a lehetőség azonban a törvény szövegében nem szerepel. Magyarul, az adatokkal rendelkező szervnek ezt egyáltalán nem kell figyelembe vennie, hisz őt a törvény szövege és nem annak indokolása köti.

Miután kiveséztük a törvénymódosítás hibáit, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mikor és miért érezte halaszthatatlannak a jogalkotó e módosítás bevezetését. Méghozzá soron kívüli eljárásban. Ugye nem tűnik alaptalan és rosszindulatú feltételezésnek, hogy minderre azért volt szükség, mert kitört a botrány a trafik pályázatok körüli anomáliák miatt: a civilek korábban már Navracsics Tibort is kérték, hogy ne támogassa a javaslat elfogadását. Ez nem jött be. Az Együtt 2014-PM feljelentést tett a dohány-kiskereskedelmi koncessziók odaítélése ügyében, az MSZP a legfőbb ügyészhez fordult, több szervezet pedig még a parlamenti vita napján kérte az adatokat mind nemzeti fejlesztési minisztertől, mind a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-től, egyúttal kérték Péterfalvi Attila, a NAIH elnökének állásfoglalását is az ügyben. Péterfalvi megerősítette, hogy a civilek kérése jogos, a kért adatok kiadását a törvénymódosítás ellenére sem lehet megtagadni.

 

trafikmutyi.cafeblog.hu

A kormány korrupcióellenes munkacsoportjából kilépett szervezetek Áder Jánoshoz, a DK az ombudsmanhoz fordult azzal, hogy vizsgáltassák meg az Alkotmánybírósággal, nem ellentétes-e a törvénymódosítás az Alaptörvénnyel. Most a köztársasági elnöknél van a labda. Vajon visszapasszolja-e a parlamentek, vagy továbbadja-e az Alkotmánybíróságnak? És vajon akar-e gólt rúgni az Alkotmánybíróság?