Közöny

A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-án hirdet ítéletet a romagyilkosságok ügyében. A 2008 és 2009 között elkövetett támadás-sorozatban összesen mintegy 80 lövést adtak le és tucatnyi gyújtópalackot hajítottak romák otthonaira. Mintegy félszáz ember életét veszélyeztették. A hat halálos áldozat mellett öten életveszélyesen, öten súlyosan megsérültek. Az áldozatok és a sérültek között egyaránt voltak nők és gyerekek. Az ügyész három vádlottra tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést, a negyedikre, aki nem vett részt valamennyi cselekményben, a törvényi maximumhoz, ez esetben 20 évi szabadságvesztéshez közeli büntetés kiszabását indítványozta.

hatalyonkivul.hu

 „Megölt romák Magyarországon – hat gyilkosság, semmi érdeklődés” címmel jelent meg egy beszámoló az ügyről a Spiegel Online-on. Pontosabban fogalmazva nem is magáról az „ügyről”. Az írás azt hangsúlyozza, hogy a „jobboldali terroristák” gyilkosságai „csekély reakciót váltottak ki" a magyar nyilvánosságban. Amenyire ez az állítás igaz, annyira elkeserítő. Semmi nem változott volna hetven év alatt? Most is ugyanolyan közönyösen hallgat a magyar társadalom, mint amikor honfitársaink százezreit hurcolták el és semmisítették meg?

Emlékezzünk csak a Cozma gyilkosságra. Marian Cozma megölése kapcsán többször tört ki országos felháborodás. Először - jogosan - akkor, amikor 2009-ben szíven szúrták a neves kézilabdázót. Másodszor akkor, amikor a másodfokú bíróság enyhítette a vádlottak büntetését. Ekkor még a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter is beleszólt a bíróság munkájába, és túllépve hatás- és feladatkörét, hangot adott elégedetlenségének. A harmadik akkor tört ki, amikor a Kúria csak az egyik vádlott büntetését súlyosította. Véletlennek tekintsük-e, hogy akkor nem az áldozatok, hanem a vádlottak voltak romák?

nol.hu

A romagyilkosságok ügyében már a helyszínelő rendőrök munkáját is sokkal inkább az előítélet, mintsem a szakmaiság vezette. Teljesen összejárkálták azt a tatárszentgyörgyi helyszínt, ahol az égő házból kimenekülő apát és 5 éves kisfiát sörétes puskával agyonlőtték. Más nyomokat pedig úgy semmisítettek meg, hogy a holtak közelében a hóba vizeltek. A család életben maradt tagjait arról próbálták meggyőzni, hogy a ház nem molotovkoktél, hanem a szakszerűtlenül bekötött elektromos vezeték miatt gyulladt fel. Feltételezték, hogy a lakók talán lopni akarták az áramot. Szerintük a holttesteken nem is sörétnyomok, hanem a padlásgerendából széthulló szögek nyomai voltak észlelhetők.

A bírónak most nem szabad tévednie. Akkor sem, ha gyalázatos nyomozati anyagot kapott. A bizonyítás 159 tárgyalási napon át folyt, 259 tanút és 43 szakértőt hallgattak meg. Ezeket a bizonyítékokat kell most gondosan mérlegelnie. Biztosnak kell lennie abban, hogy az igazi tettesekre szabja ki a - feltehetően súlyos - büntetéseket. Mór nem ismétlődhet meg még egyszer.

A büntetőeljárás idestova négy éve folyik. És ez idő alatt nem volt tüntetés, nem volt össznépi felháborodás. Hallgat a kormány, hallgat az igazságügyért felelős miniszter. Igaz, még nincs ítélet. Nem is a még el nem ítélt tetteseket, hanem magát a tettet kellene fogcsikorgatva, elborzadva, felháborodva elítélni. Ehelyett az történt, hogy a tárgyalásokról az interneten megjelenő cikkekhez fűzött megjegyzések mintegy 80 százalékát az oldal moderátorának törölnie kellett. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy vajon miért.

Augusztus 2-a a cigányholokauszt emléknapja. Ennek alkalmából néhány civil szervezet összefogásával készült videók emlékeznek meg a romagyilkosságokról. Ennek így is kell lennie. Csakhogy ez kevés. És nem a filmkészítők részéről. 

Akik Marian Cozma ügyében oly harsányak voltak, mindazoknak most is hallatni kellene a hangjukat.

X Kommunikációs Központ