Állami rasszizmus?

Amikor egy bíró nem érti a jogalkotó szándékát, olyan ítéletet hoz, mint amilyent most a Debreceni Ítélőtábla hozott a sajóbábonyi romák ügyében. Ha a rendőrség nem érti a törvény nyelvét, olyan megszüntető határozatot hoz, mint amilyent most a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság hozott a devecseri kődobálással végződő cigányellenes demonstráció ügyében.

A rendőrség szerint „egy olyan környezetben, ahol a résztvevők egyöntetűen ugyanazt a nézetet vallják, nem beszélhetünk uszításról, hanem a résztvevők egyetértéséről.”

A teljes cikket ide kattintva olvashatod

Közöny

A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-án hirdet ítéletet a romagyilkosságok ügyében. A 2008 és 2009 között elkövetett támadás-sorozatban összesen mintegy 80 lövést adtak le és tucatnyi gyújtópalackot hajítottak romák otthonaira. Mintegy félszáz ember életét veszélyeztették. A hat halálos áldozat mellett öten életveszélyesen, öten súlyosan megsérültek. Az áldozatok és a sérültek között egyaránt voltak nők és gyerekek. Az ügyész három vádlottra tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést, a negyedikre, aki nem vett részt valamennyi cselekményben, a törvényi maximumhoz, ez esetben 20 évi szabadságvesztéshez közeli büntetés kiszabását indítványozta.

hatalyonkivul.hu

 „Megölt romák Magyarországon – hat gyilkosság, semmi érdeklődés” címmel jelent meg egy beszámoló az ügyről a Spiegel Online-on. Pontosabban fogalmazva nem is magáról az „ügyről”. Az írás azt hangsúlyozza, hogy a „jobboldali terroristák” gyilkosságai „csekély reakciót váltottak ki" a magyar nyilvánosságban. Amenyire ez az állítás igaz, annyira elkeserítő. Semmi nem változott volna hetven év alatt? Most is ugyanolyan közönyösen hallgat a magyar társadalom, mint amikor honfitársaink százezreit hurcolták el és semmisítették meg?

Emlékezzünk csak a Cozma gyilkosságra. Marian Cozma megölése kapcsán többször tört ki országos felháborodás. Először - jogosan - akkor, amikor 2009-ben szíven szúrták a neves kézilabdázót. Másodszor akkor, amikor a másodfokú bíróság enyhítette a vádlottak büntetését. Ekkor még a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter is beleszólt a bíróság munkájába, és túllépve hatás- és feladatkörét, hangot adott elégedetlenségének. A harmadik akkor tört ki, amikor a Kúria csak az egyik vádlott büntetését súlyosította. Véletlennek tekintsük-e, hogy akkor nem az áldozatok, hanem a vádlottak voltak romák?

nol.hu

A romagyilkosságok ügyében már a helyszínelő rendőrök munkáját is sokkal inkább az előítélet, mintsem a szakmaiság vezette. Teljesen összejárkálták azt a tatárszentgyörgyi helyszínt, ahol az égő házból kimenekülő apát és 5 éves kisfiát sörétes puskával agyonlőtték. Más nyomokat pedig úgy semmisítettek meg, hogy a holtak közelében a hóba vizeltek. A család életben maradt tagjait arról próbálták meggyőzni, hogy a ház nem molotovkoktél, hanem a szakszerűtlenül bekötött elektromos vezeték miatt gyulladt fel. Feltételezték, hogy a lakók talán lopni akarták az áramot. Szerintük a holttesteken nem is sörétnyomok, hanem a padlásgerendából széthulló szögek nyomai voltak észlelhetők.

A bírónak most nem szabad tévednie. Akkor sem, ha gyalázatos nyomozati anyagot kapott. A bizonyítás 159 tárgyalási napon át folyt, 259 tanút és 43 szakértőt hallgattak meg. Ezeket a bizonyítékokat kell most gondosan mérlegelnie. Biztosnak kell lennie abban, hogy az igazi tettesekre szabja ki a - feltehetően súlyos - büntetéseket. Mór nem ismétlődhet meg még egyszer.

A büntetőeljárás idestova négy éve folyik. És ez idő alatt nem volt tüntetés, nem volt össznépi felháborodás. Hallgat a kormány, hallgat az igazságügyért felelős miniszter. Igaz, még nincs ítélet. Nem is a még el nem ítélt tetteseket, hanem magát a tettet kellene fogcsikorgatva, elborzadva, felháborodva elítélni. Ehelyett az történt, hogy a tárgyalásokról az interneten megjelenő cikkekhez fűzött megjegyzések mintegy 80 százalékát az oldal moderátorának törölnie kellett. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy vajon miért.

Augusztus 2-a a cigányholokauszt emléknapja. Ennek alkalmából néhány civil szervezet összefogásával készült videók emlékeznek meg a romagyilkosságokról. Ennek így is kell lennie. Csakhogy ez kevés. És nem a filmkészítők részéről. 

Akik Marian Cozma ügyében oly harsányak voltak, mindazoknak most is hallatni kellene a hangjukat.

X Kommunikációs Központ

A józan ész kudarca

A héten ítélet született a rasszista bűncselekményekkel vádolt sajóbábonyi cigányok ügyében.  Az eset még 2009-ben történt, a vádlottak botokkal, baltákkal, karókkal felfegyverkezve megrongáltak egy autót, amelyben a Magyar Gárda szimpatizánsai ültek. Közben azt kiabálták, hogy „meghaltok büdös magyarok!”. A kocsiban ülők 8 napon belül gyógyuló, könnyű sérüléseket szenvedtek. A bíróság a kilenc vádlott mindegyikét végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte közösség tagja elleni erőszak miatt.

Az ilyen típusú döntés nem példa nélküli. Csak az utóbbi két évben ez már a harmadik nagy ügy, amelyben cigányokat ítélnek el rasszista bűncselekmény miatt. Ezenközben a cigányok sérelmére elkövetett támadásokat szinte soha nem minősítik gyűlölet-bűncselekményként. Az embernek az a benyomása, mintha Magyarországon nem a cigányok, a zsidók, vagy a homoszexuálisok elleni gyűlölet okozna igazi problémát, hanem ezen kisebbségek rasszizmusa fenyegetné a társadalmi békét.

 

Grafika: TBG

Már a törvény megfogalmazásában is megbicsaklott a józan ész. A Btk. szerint közösség tagja elleni erőszak, ha valaki „mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása… miatt bántalmaz…” Ez a törvényi definíció egy módosítás révén „gumi jogszabállyá” vált. A lakosság egyes csoportjához tartozás akár azt is jelentheti, hogy a törvény különös védelmet biztosít, mondjuk mindazoknak, akik az ötödik kerületben laknak. Ez olyan tág teret enged a jogalkalmazói értelmezésnek, ami óhatatlanul a sajóbábonyi esethez hasonló döntéseket eredményezhet. No persze egy ilyen döntéshez az is kell, hogy a bíróság is elveszítse józan ítélőképességét.

 

nepszava.hu

A sajóbábonyi, valamint korábban egy hasonló miskolci esetben a bíróság nyilvánvalóan tévedett. A cigányok cselekedeteit mindkét esetben a félelem, és nem az előítélet motiválta. A támadás mind a két helyszínen olyan személyek ellen irányult, akik közismerten szélsőséges, cigányellenes csoportokhoz tartoztak és megjelenésük célja az erőfitogtatás, a félelemkeltés volt. Sajóbábonyban a szétvert autóban a Magyar Gárda szimpatizánsai ültek, Miskolcon a szintén rasszista nézeteiről ismert Betyársereg tagjai fenyegetőztek.  Ugye nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy e valóban rasszista csoportok testesítik meg a „magyarságot”, hogy az ő sérelmükre elkövetett cselekményeket a magyarság elleni gyűlölet motiválta.

Az úgynevezett gyűlölet-bűncselekmények megfogalmazásának az a célja, hogy védje a hátrányos helyzetű, diszkriminációnak kitett csoportokat a rasszizmusban, az idegengyűlöletben, az antiszemitizmusban, a homofóbiában gyökerező támadásokkal szemben.

Nem lehet nem észrevenni, hogy miközben súlyos ítéletek születnek a cigányok által elkövetett és – tévesen - rasszistának értékelt cselekmények miatt, aközben alig születnek hasonló döntések olyankor, amikor az ilyen bűncselekményeknek éppen ők a sértettjei. Ez utóbbiakat többnyire testi sértésként, garázdaságként minősítik, mondván, a gyűlöletből fakadó motívum nem bizonyítható.

E szemlélettel szemben „üdítő” kivételnek tűnik az a napokban, gyorsított eljárásban hozott ítélet, amelyben három fiatalt sújtottak szabadságvesztéssel azért, mert hangosan mocskolták a Zsidó Világkongresszusról szállodájukba hazatérő vendégeket. A társaságukban lévő 10-20 fős csoportot civil ruhás nyomozók akadályozták meg abban, hogy fizikailag is bántalmazzák a kongresszus résztvevőit. 

 

hajdupress.hu

Óhatatlanul felmerül bennem: hogyan úszta meg a verekedni készülő10-20 fős csoport, hogy ellenük is vádat emeljenek? Hiszen a törvény a közösség elleni erőszakra irányuló előkészületet is bünteti. És vajon akkor is ilyen gyors és hatékony lett volna az eljárás, ha mindez nem a Zsidó Világkongresszus idején történik?

Kit izgat?

A kérdést természetesen B.Zs. (a bűncselekménnyel gyanúsíthatók nevét a sajtó valamiféle álszent tapintatból nem szokta kiírni) Magyar Hírlapban megjelent uszító cikke okán tettük fel. Azt, hogy kit nem izgat az izgatás, azt megtudtuk a héten: például a Fideszes Selmeczi Gabriellát, aki azt hangsúlyozta, hogy B. Zs. „újságíróként” írta az ominózus sorokat egy „független” napilap publicisztikai rovatában. (Ezt mintha már hallottuk volna valahogy így: írói munkásságának része.) De nem zavarta az ugyancsak Fideszes Kocsis Mátét sem, aki „bolhacirkusznak” minősítette a baloldal viselkedését az ügyben. Az LMP ugyan kimondta, hogy „Bayer Zsoltnak a szombati Magyar Hírlapban megjelent "Ki ne legyen?" című cikke kimeríti a közösség elleni izgatás tényállását, azonban az LMP „ízlésvilágába nem illik bele, hogy egy újságírót feljelentsen.” Minő finomlelkűség!

Igen, magam is úgy gondolom, hogy miután a szerző a cikkben leállatozta a cigányság jelentős részét és nem röstellte a következő szavakkal zárni épületes gondolatsorát: „az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”, megvalósította a büntetőjogba ütköző közösség elleni izgatást.

(Fotó: MTI)

A Btk. a közösség elleni izgatás fogalmát így határozza meg: „Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít,…három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ez a definíció nem lenne olyan bonyolult, ha nem folyna évtizedes vita arról, hol húzódik a határ a bűntett és a szólásszabadság között. Az Alkotmánybíróság két ízben is foglalkozott a közösség elleni izgatás büntetőjogi fogalmával, és mindkét alkalommal megsemmisítette az éppen hatályos törvény egy-egy rendelkezését. Lényeges azonban, hogy egyik esetben sem kifogásolta a „gyűlöletre uszítás” fogalmát. Az 1992-es AB határozat azt a fordulatot semmisítette meg, amely szerint az említett csoportokkal szemben izgatásként minősülne a „sértő, vagy lealacsonyító kifejezés használata, vagy más ilyen cselekmény”. 1999-ben pedig azt a mondatot törölte a Btk.-ból, hogy izgatásnak minősülne „a gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény”. Az AB tehát mindössze annyit tett, hogy nem engedte tágítani valamiféle gumiszabállyal az izgatás fogalmát.

Fotó: http://www.mon.hu

A közösség elleni izgatást tehát az követi el, aki gyűlöletre uszít. Az értelmező szótár szerint az „uszít” szó a latin „agito”, vagy „instigo” szavak megfelelője. Jelentése: bujtogat, izgat, lázít, unszol, rábeszél, mozgolódik, ösztökél, bujtogat, érzelmet ébreszt.

Hogyan jutott akkor arra a magyar bírói gyakorlat, hogy kizárólag azt tekinti uszításnak, ami magában hordja az erőszak reális lehetőségét, vagyis azt, hogy a gyűlölet bármikor erőszakos cselekvésbe csaphat át.

Vagyis nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes magyar bíróság értelmezése szűkítette le oly mértékben a közösség elleni izgatás fogalmát, hogy manapság szinte alig lehet ezt a bűncselekményt megállapítani. Éppen akkor, amikor egyre gyakoribb és egyre durvább a rasszista, gyűlöletkeltő, uszító beszéd, és írás.

A szólásszabadság határa addig terjed, amíg nem sérti mások alapjogait. Az emberi méltósághoz való jog minden ember veleszületett joga. Nemrég borzolta fel a kedélyeket Gyöngyösi Márton parlamenti felszólalása, melyben a zsidók összeírására buzdított, mondván, nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Bayer Zsolt viszont már egyenesen arra szólít fel, hogy mivel a „cigányok jelentős része állat, oldjuk meg „azonnal és bárhogyan, hogy állatok ne legyenek”. Mi ez, ha nem gyűlöletre uszítás egy etnikai csoporttal szemben?

Fotó: http://ingatlan.net

Friss még a hír: az ügyészség elutasította a Gyöngyösi Márton ellen tett feljelentést, mint ahogy villámgyorsan döntött a Bayer elleni feljelentés elutasításáról is.




 (A cikk megjelent a 2013. január 13-ai Vasárnapi Hírekben)
A Klubrádiban elhangzott beszélgetés a témában itt érhető el: Beszélgetés a közösség elleni izgatásról by JogAszBlog