Ítéletnap

„Bőrük színe volt a bűnük”

mandiner.hu

2013. augusztus 6-án megszületett az elsőfokú ítélet a romagyilkosok ügyében. Öt évvel az után, hogy ennek a sorozatnak az első bűntettét elkövették. A Budapest Környéki Törvényszék a négy vádlott közül hármat tényleges életfogytig tartó, míg a negyediket 13 évi fegyházbüntetésre ítélte. Cselekményüket a bíróság bűnszervezetben, aljas indokból, több emberen, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, részben 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnek minősítette. E „minősítő körülmények” közül már egy is elegendő ahhoz, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést ki lehessen szabni.

A bíróság az ítéletnek még csak az úgynevezett rendelkező részét hirdette ki, amikor a tárgyalótermen és az épületen kívül tartózkodók skandálni kezdték, hogy a 13 év kevés, és hogy a bíró mondja ki a rasszista indítékot. Nem tudták, akkor még nem is tudhatták, hogy ez utóbbi követelésük már teljesült.

 

A Btk. nyelvezete más, mint a köznyelv. Néha talán szegényesebb, máskor viszont pontosabb. A törvény „aljas indoknak” defíniál minden olyan motívumot, vagy célt, mely súlyosan sérti az emberi tisztességet és az általános erkölcsi szabályokat, valamint a tettes lelki romlottságának mélységére enged következtetni. Tipikusan ilyen pédául a bosszú, a szexuális indíték, vagy a rasszista motívum. Az aljas indok fogalmába oly sok minden belefér, hogy a pontosabb körülírás hiba lenne. Az már ebből a felsorolásból is egyértelmű, hogy aki másokat a „bőrük színe” miatt öl meg, annak tettét aljas indok, ez esetben a rasszizmus motiválja. A bíró azonban az ítélet „rendelkező részében” kizárólag a törvényben leírt fogalmakat használhatja. Csak az ítélet indokolásában mondhatja el hogy az adott ügyben mit tekintett aljas indoknak. És ezt el is mondta.

index.hu

Nehéz megítélni, vajon a negyedrendű vádlottra kiszabott 13 év tényleg kevés-e, vagy éppen elegendő. Kétségtelen, ő „csak” az utolsó két cselekményben vett részt, azokban is bűnsegédként. Ő volt az egyetlen, aki beismerő vallomást tett. Mindez enyhítő körülmény. De azt se feledjük, hogy a bíróság megállapította: a vádlottak bűnszervezetben követték el aljas tetteiket. Emiatt a negyedrendű vádlott sem bocsátható feltételes szabadságra, teljes egészében le kell töltenie a 13 év fegyházbüntetést. A fegyház a szabadságvesztés végrehajtásának legsúlyosabb módja. Az elítélt állandó irányítás és szoros ellenőrzés alatt áll. A börtönön belül is csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, különleges biztonságú zárkáját egyébként állandóan zárva tartják.

A romagyilkosságok ítéletéről a német és az osztrák sajtó is beszámolt, továbbá az Amnesty International Európai program igazgató-helyettese is kifejtette véleményét. Miközben pozitívan értékelik az ítéletet, aközben nem hallgatják el a Magyarországgal, a magyar hatóságokkal és a magyar kormánnyal szembeni kritikájukat sem: "A hatóságok még mindig nem reagálnak megfelelően a romákat ért erőszakra". „Sok kérdés megválaszolatlanul maradt, mindenekelőtt az, hogy Magyarország valóban az áldozatok oldalán áll-e.” „A kormány romapolitikája eddig alig hozott sikert, a náci párt Jobbik félkatonai gárdáját pedig betiltották ugyan, de mégis zavartalanul masírozik tovább".” „A Jobbikot a romák elleni agresszivitás segítette a parlamentbe, de a romaellenes politikában sokhelyütt a Fidesz is részt vesz. Így történt ez Ózdon, ahol egy romák lakta negyedben, a rekkenő hőség ellenére elzárták a vízet.”

Ez hát hírünk a világban. Szégyellnivaló még akkor is, ha most egy valóban példás ítélet született. Mint ahogyan szégyellni való az is, hogy a kormány nevében egyedül az emberi erőforrások minisztere szólalt meg. Hallgat Orbán Viktor, hallgat Áder János. Úgy tűnik, nekik nincs mondanivalójuk.

internetfigyelo.wordpress.com

     

kolozsvaros.ro

 

 

 

 

 

Közöny

A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-án hirdet ítéletet a romagyilkosságok ügyében. A 2008 és 2009 között elkövetett támadás-sorozatban összesen mintegy 80 lövést adtak le és tucatnyi gyújtópalackot hajítottak romák otthonaira. Mintegy félszáz ember életét veszélyeztették. A hat halálos áldozat mellett öten életveszélyesen, öten súlyosan megsérültek. Az áldozatok és a sérültek között egyaránt voltak nők és gyerekek. Az ügyész három vádlottra tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést, a negyedikre, aki nem vett részt valamennyi cselekményben, a törvényi maximumhoz, ez esetben 20 évi szabadságvesztéshez közeli büntetés kiszabását indítványozta.

hatalyonkivul.hu

 „Megölt romák Magyarországon – hat gyilkosság, semmi érdeklődés” címmel jelent meg egy beszámoló az ügyről a Spiegel Online-on. Pontosabban fogalmazva nem is magáról az „ügyről”. Az írás azt hangsúlyozza, hogy a „jobboldali terroristák” gyilkosságai „csekély reakciót váltottak ki" a magyar nyilvánosságban. Amenyire ez az állítás igaz, annyira elkeserítő. Semmi nem változott volna hetven év alatt? Most is ugyanolyan közönyösen hallgat a magyar társadalom, mint amikor honfitársaink százezreit hurcolták el és semmisítették meg?

Emlékezzünk csak a Cozma gyilkosságra. Marian Cozma megölése kapcsán többször tört ki országos felháborodás. Először - jogosan - akkor, amikor 2009-ben szíven szúrták a neves kézilabdázót. Másodszor akkor, amikor a másodfokú bíróság enyhítette a vádlottak büntetését. Ekkor még a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter is beleszólt a bíróság munkájába, és túllépve hatás- és feladatkörét, hangot adott elégedetlenségének. A harmadik akkor tört ki, amikor a Kúria csak az egyik vádlott büntetését súlyosította. Véletlennek tekintsük-e, hogy akkor nem az áldozatok, hanem a vádlottak voltak romák?

nol.hu

A romagyilkosságok ügyében már a helyszínelő rendőrök munkáját is sokkal inkább az előítélet, mintsem a szakmaiság vezette. Teljesen összejárkálták azt a tatárszentgyörgyi helyszínt, ahol az égő házból kimenekülő apát és 5 éves kisfiát sörétes puskával agyonlőtték. Más nyomokat pedig úgy semmisítettek meg, hogy a holtak közelében a hóba vizeltek. A család életben maradt tagjait arról próbálták meggyőzni, hogy a ház nem molotovkoktél, hanem a szakszerűtlenül bekötött elektromos vezeték miatt gyulladt fel. Feltételezték, hogy a lakók talán lopni akarták az áramot. Szerintük a holttesteken nem is sörétnyomok, hanem a padlásgerendából széthulló szögek nyomai voltak észlelhetők.

A bírónak most nem szabad tévednie. Akkor sem, ha gyalázatos nyomozati anyagot kapott. A bizonyítás 159 tárgyalási napon át folyt, 259 tanút és 43 szakértőt hallgattak meg. Ezeket a bizonyítékokat kell most gondosan mérlegelnie. Biztosnak kell lennie abban, hogy az igazi tettesekre szabja ki a - feltehetően súlyos - büntetéseket. Mór nem ismétlődhet meg még egyszer.

A büntetőeljárás idestova négy éve folyik. És ez idő alatt nem volt tüntetés, nem volt össznépi felháborodás. Hallgat a kormány, hallgat az igazságügyért felelős miniszter. Igaz, még nincs ítélet. Nem is a még el nem ítélt tetteseket, hanem magát a tettet kellene fogcsikorgatva, elborzadva, felháborodva elítélni. Ehelyett az történt, hogy a tárgyalásokról az interneten megjelenő cikkekhez fűzött megjegyzések mintegy 80 százalékát az oldal moderátorának törölnie kellett. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy vajon miért.

Augusztus 2-a a cigányholokauszt emléknapja. Ennek alkalmából néhány civil szervezet összefogásával készült videók emlékeznek meg a romagyilkosságokról. Ennek így is kell lennie. Csakhogy ez kevés. És nem a filmkészítők részéről. 

Akik Marian Cozma ügyében oly harsányak voltak, mindazoknak most is hallatni kellene a hangjukat.

X Kommunikációs Központ