Lezárul egy jogi korszak?

„Az Európai Uniónak sürgősen szerzői jogi reformot kell végrehajtania, hogy lépést tartson a technológiai változásokkal” - jelentette ki Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális területekért felelős holland tagja.

Fotó: http://www.neurope.eu

A szerzői jog megsértése ma a leggyakoribb bűncselekmény az interneten Személyes meggyőződésem, hogy az internet használók túlnyomó többsége úgy követ el szerzői jogsértést, hogy fel sem merül benne, hogy bármi törvénytelent tenne. Azok pedig, akik legalább nagyjából tisztában vannak a szerzői jogi védelem szabályaival, úgy érzik, hogy amikor letöltenek egy-egy filmet, videót a saját számítógépükre, lehet, hogy tiltott gyümölcsöt élveznek, ám ennek ellenére nem éreznek semmiféle lelkiismeret furdalást. Valamikor, a régmúlt időkben, amikor még a „forint-kiajánlás” deviza bűntettnek minősült, azt mondta egy neves jogász: „nem lehet bűncselekmény az, amit egy becsületes ember tiszta lelkiismerettel követ el”.

Valahogy ezt érezzük most az internetes letöltéseknél is. Nem véletlenül emlékeztetett Neelie Kroes arra, hogy az uniós jogszabály akkor készült, amikor „Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója 14 éves volt, nem létezett sem közösségi portál, sem a YouTube, ahová ma másodpercenként egy órányi videót töltenek fel a felhasználók.” Ugyanez igaz a magyar szerzői jogi törvényre is, amely – bár többször módosították - mégis csak egy 1999-es jogszabály. 

A képen: Mark Zuckerberg
http://www.foodandwine.hu/wp-content/uploads/2011/11/mz_kid_pics_01.jpg
 

 

Tisztázzuk azért nagyjából, mi is az a szerzői jog. Ez a legújabb, mindössze 500 éves tulajdonforma a szellemi alkotásokat védi. E fogalom alá tartozik - függetlenül attól, hogy a törvény külön megnevezi-e - a szépirodalmi, tudományos, publicisztikai mű, a nyilvánosan tartott beszéd, a számítógépes szoftver, a színdarab, a zenemű, a rádió- és a televíziójáték, a filmalkotás és más audiovizuális mű, a fotóművészeti alkotás, a térkép – és itt most félbeszakítjuk a távolról sem teljes felsorolást. E művekkel kapcsolatosan a szerzőt egyrészt személyhez fűződő-, másrészt vagyoni jogok illetik meg. Magyarul, a szerző nevét fel kell tüntetni, emellett anyagi juttatás is megilleti, ha művét terjesztik, sokszorozzák, sugározzák, átdolgozzák – és ez utóbbi felsorolás sem teljes.

A szerzői jogok megsértését mind a polgári-, mind a büntetőjog meglehetősen súlyos szankciókkal sújtja. Amellett, hogy a szerző a polgári bíróságon – egyebek között – kártérítést követelhet, a Btk. – az okozott vagyoni hátrány mértékétől függően – 2 és 8 év közötti szabadságvesztés kiszabását helyezi kilátásba.

Ábra: http://www.szellemitulajdon.hu

Egész Európában vita folyik a szerzői jog és a mai technológiai, informatikai lehetőségek összhangjának megteremtéséről. E vitában a legszélsőségesebb nézetek is hangot kapnak. Joost Smiers holland politológus például azt javasolja, hogy „a szerzői jogot teljes mértékben el kell tüntetni, ezáltal ugyanis a kultúra sokkal változatosabbá válna és a társadalom is nyerne”. Ezzel szemben Gerald Grünberger, az Osztrák Újságok Szövetsége ügyvezetőjének álláspontja szerint a Google-t és más keresőszolgáltatások üzemeltetőit is kötelezni lehetne a jogdíjak fizetésére. Mások viszont ezt a megoldást a véleményszabadság korlátozásának fogják fel. Abban ugyanakkor számosan egyetértenek, hogy a jogszabályok mit sem érnek, ha nem lehet betartatni őket.

Ki ne tudná, hogy hány fájl-cserélő és torrent (letöltő) program működik a világhálón. És ki ne tudná, hogy hány millió felhasználó cserélget zeneszámokat, és tölt le filmeket. És vajon tudja-e bármelyikük, hogy egy irodalmi műnek 70, egy zeneműnek 50 év a szerzői jogi védelem alatt álló időszaka – mindez a szerző halála napjától kezdődően?

Kedves törvényalkotók, lassan ideje lenne elgondolkodni a megoldáson.

(Pázmány Péter: Propositio, a szerző arcképével)

A cikk megjelent a 2013. január 20-ai Vasárnapi Hírekben

Kit izgat?

A kérdést természetesen B.Zs. (a bűncselekménnyel gyanúsíthatók nevét a sajtó valamiféle álszent tapintatból nem szokta kiírni) Magyar Hírlapban megjelent uszító cikke okán tettük fel. Azt, hogy kit nem izgat az izgatás, azt megtudtuk a héten: például a Fideszes Selmeczi Gabriellát, aki azt hangsúlyozta, hogy B. Zs. „újságíróként” írta az ominózus sorokat egy „független” napilap publicisztikai rovatában. (Ezt mintha már hallottuk volna valahogy így: írói munkásságának része.) De nem zavarta az ugyancsak Fideszes Kocsis Mátét sem, aki „bolhacirkusznak” minősítette a baloldal viselkedését az ügyben. Az LMP ugyan kimondta, hogy „Bayer Zsoltnak a szombati Magyar Hírlapban megjelent "Ki ne legyen?" című cikke kimeríti a közösség elleni izgatás tényállását, azonban az LMP „ízlésvilágába nem illik bele, hogy egy újságírót feljelentsen.” Minő finomlelkűség!

Igen, magam is úgy gondolom, hogy miután a szerző a cikkben leállatozta a cigányság jelentős részét és nem röstellte a következő szavakkal zárni épületes gondolatsorát: „az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”, megvalósította a büntetőjogba ütköző közösség elleni izgatást.

(Fotó: MTI)

A Btk. a közösség elleni izgatás fogalmát így határozza meg: „Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít,…három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ez a definíció nem lenne olyan bonyolult, ha nem folyna évtizedes vita arról, hol húzódik a határ a bűntett és a szólásszabadság között. Az Alkotmánybíróság két ízben is foglalkozott a közösség elleni izgatás büntetőjogi fogalmával, és mindkét alkalommal megsemmisítette az éppen hatályos törvény egy-egy rendelkezését. Lényeges azonban, hogy egyik esetben sem kifogásolta a „gyűlöletre uszítás” fogalmát. Az 1992-es AB határozat azt a fordulatot semmisítette meg, amely szerint az említett csoportokkal szemben izgatásként minősülne a „sértő, vagy lealacsonyító kifejezés használata, vagy más ilyen cselekmény”. 1999-ben pedig azt a mondatot törölte a Btk.-ból, hogy izgatásnak minősülne „a gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény”. Az AB tehát mindössze annyit tett, hogy nem engedte tágítani valamiféle gumiszabállyal az izgatás fogalmát.

Fotó: http://www.mon.hu

A közösség elleni izgatást tehát az követi el, aki gyűlöletre uszít. Az értelmező szótár szerint az „uszít” szó a latin „agito”, vagy „instigo” szavak megfelelője. Jelentése: bujtogat, izgat, lázít, unszol, rábeszél, mozgolódik, ösztökél, bujtogat, érzelmet ébreszt.

Hogyan jutott akkor arra a magyar bírói gyakorlat, hogy kizárólag azt tekinti uszításnak, ami magában hordja az erőszak reális lehetőségét, vagyis azt, hogy a gyűlölet bármikor erőszakos cselekvésbe csaphat át.

Vagyis nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes magyar bíróság értelmezése szűkítette le oly mértékben a közösség elleni izgatás fogalmát, hogy manapság szinte alig lehet ezt a bűncselekményt megállapítani. Éppen akkor, amikor egyre gyakoribb és egyre durvább a rasszista, gyűlöletkeltő, uszító beszéd, és írás.

A szólásszabadság határa addig terjed, amíg nem sérti mások alapjogait. Az emberi méltósághoz való jog minden ember veleszületett joga. Nemrég borzolta fel a kedélyeket Gyöngyösi Márton parlamenti felszólalása, melyben a zsidók összeírására buzdított, mondván, nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Bayer Zsolt viszont már egyenesen arra szólít fel, hogy mivel a „cigányok jelentős része állat, oldjuk meg „azonnal és bárhogyan, hogy állatok ne legyenek”. Mi ez, ha nem gyűlöletre uszítás egy etnikai csoporttal szemben?

Fotó: http://ingatlan.net

Friss még a hír: az ügyészség elutasította a Gyöngyösi Márton ellen tett feljelentést, mint ahogy villámgyorsan döntött a Bayer elleni feljelentés elutasításáról is.




 (A cikk megjelent a 2013. január 13-ai Vasárnapi Hírekben)
A Klubrádiban elhangzott beszélgetés a témában itt érhető el: Beszélgetés a közösség elleni izgatásról by JogAszBlog

A legbizalmasabb állás Magyarországon

A nemzeti fejlesztési miniszter, Németh Lászlóné, az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot nyújtott be a Tisztelt Házhoz. Ebben - egyebek között - a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvényt kívánja módosítani. A hitelesség kedvéért ide idézem e remekbe szabott törvényjavaslat számát is: T/7416. Teszem ezt azért, mert attól tartok, hogy különben nem fognak hinni nekem. Hiszen én magam sem akartam hinni a szememnek, amikor elolvastam.
Az ugyanis teljesen rendben van, hogy bizalmi állást nem tölthet be az, aki büntetett előéletű. Ebben igazán senki sem találhat semmi kivetni valót.
Az azonban már kissé furcsa, hogy egy törvényjavaslat – különösen, ha ne adj’ Isten, törvény lesz belőle – bizonyos bűncselekményeknél szinte megduplázza a mentesítés beálltának idejét a Büntető Törvénykönyvben (Btk.) írtakhoz képest.
A mentesítés, vagy ahogyan a Btk. pontosan, szabatosan fogalmaz, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól történő mentesülés azt jelenti, hogy annak beálltával, vagyis a törvényben meghatározott idő elteltével az elítéltet büntetlen előéletűnek kell tekinteni. Magyarul: a civil életben kaphat erkölcsi bizonyítványt.
Kivéve azt az esetet, ha az illető a Magyarországon létező legbizalmasabb állást akarja betölteni! Elárulom, mert úgysem tudják kitalálni, melyik lehet ez az állás: a közúti ellenőré!


Ha egyszer Ön is közúti ellenőr szeretne lenni, akkor óvakodjon attól, hogy állam elleni, emberiség elleni, vagy személy elleni bűncselekmény miatt elítéljék! Az első kettőt nem kell részleteznem, de azt feltétlenül ki kell fejtenem, mit ért a törvény személy elleni bűncselekményeken. Nem követhet el emberölést, még erős felindulásban sem, nem működhet közre más öngyilkosságában, nem okozhat súlyos testi sértést, de könnyű testi sértést sem olyan esetben, ha a sértett – vagyis az, akinek egy jó nagy pofont lekevert - védekezésre, vagy akaratnyilvánításra képtelen. Szóval ne tessék megpofozni a gyereket úgy általában sem, de ha közúti ellenőr akarna lenni, akkor meg végképp ne! És előkészülni sem szabad ilyesmire, mert azt is nagyon komolyan veszik.
Továbbá ne ítéltesse el magát foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, vagy kényszerítés miatt, ne sértse meg mások lelkiismereti és vallásszabadságát, ne kövessen el közösség tagja elleni erőszakot! (Bár ez utóbbit tulajdonképpen megkockáztathatja, hiszen nemigen szoktak nálunk manapság senkit elítélni egy kis zsidózás, cigányozás, holocaust-tagadás és hasonlók miatt.) Ne sértse meg mások egyesülési és gyülekezési szabadságát, személyi szabadságát, ne kövessen el emberrablást, ne folytasson emberkereskedelmet. Tilos fegyveresen magánlakot sértenie, de különösen tilos erőszakkal, fenyegetéssel, vagy hivatalos eljárás színlelésével éjjel, felfegyverkezve, vagy csoportosan ilyent tennie.
Ha Ön közúti ellenőr szeretne lenni, ne valósítson meg olyan bűncselekményt, amely veszélyezteti a vasúti, légi, vízi, vagy közúti közlekedést, vagy sérti a közlekedés biztonságát, ne okozzon balesetet, ne vezessen ittasan, vagy bódult állapotban és ne hagyjon cserben soha senkit.
Eszébe se jusson erőszakosan közösülni, vagy szemérem elleni erőszakot elkövetni (ne csókoljon meg erőszakkal senkit, mert az még feljelenti)! Ellenben ha vérfertőzést, vagy megrontást követ el, ha visszaél tiltott pornográf felvételekkel, ha elősegíti mások üzletszerű kéjelgését, vagy egy prostituálttal kitartatja magát, ne aggódjon, ettől még nyugodtan lehet közúti ellenőr is.
Az magától értetődik, hogy nem követhet el hivatali bűncselekményt, de hivatalos személy elleni bűncselekményt sem, nem lehet embercsempész, nem okozhat közveszélyt, nem valósíthat meg terrorcselekményt, nem élhet vissza robbanóanyaggal, lőfegyverrel, vagy lőszerrel, haditechnikai termékkel, radioaktív anyaggal, vagy nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel, hogy csak a leggyakoribb bűntetteket említsem. De a törvénytervezet szerint nem szervezhet tiltott állatviadalt sem, nem kínozhat meg állatot, nem károsíthat környezetet, vagy a természetet (nem mentség, hogy csak „letéptem ezt a hangaszálat” – még szegény Apollinaire sem lehetne közúti ellenőr).

Nem lehet garázda, nem önbíráskodhat, és természetesen nem kábítószerezhet.
Nem szabad lopni, csalni, sikkasztani, sem vagyont hűtlenül vagy hanyagul kezelni, rabolni, mást kifosztani, megzsarolni, bármit megrongálni, orgazdálkodni, vagy más járművét önkényesen használni. Itt most abba is hagynám a felsorolást, mert arra gondolni sem merek, hogy ezen bűncselekmények bármelyikét Ön bűnszervezet keretében követné el - már amennyiben közúti ellenőr szeretne lenni.
Most, hogy már tudja mi mindent nem szabad tennie, el kell áruljam azt is, hogy miért nem (persze csak akkor, ha komolyan pályázna közúti ellenőri  állásra).
A Btk. azt írja, hogy akit szándékos bűncselekmény miatt öt évet el nem érő végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek, az büntetésének kitöltésétől számított három, illetve öt év elteltével a törvény erejénél fogva mentesül, vagyis kaphat erkölcsi bizonyítványt, mintha misem történt volna. Mi több, ha az illető arra érdemes és kéri, a bíróság – már a fele várakozási idő elteltével is - mentesítésben részesítheti.
Nem úgy a közúti ellenőr! A benyújtott törvényjavaslat szerint neki a Btk.-ban írt három, vagy öt évhez még öt évet hozzá kell számolni, vagyis a büntetésének kitöltéséhez képest csak nyolc, vagy tíz év elteltével töltheti be ezt a legbizalmasabb állást.
Mit mond a Btk. arra az esetre, ha valakit öt évet meghaladó börtönre, vagy fegyházra ítélnek? Neki a büntetés kitöltéséhez képest tíz évig kell várakoznia egy erkölcsi bizonyítványra (kivéve, ha esetleg a bíróság öt év elteltével, kérelmére mentesíti).
Nem úgy a közúti ellenőr! Neki még további nyolc évet, összesen tehát tizennyolc évet kell várakoznia, míg alkalmassá válik arra, hogy „megpályázzon” egy ilyen állást.

Számoljunk egy kicsit! Valaki, mondjuk 25 éves korában ittasan halálra gázolt valakit. Megindul a nyomozás, majd vádat emelnek ellene és a bíróság le is tárgyalja az ügyét. Ez testvérek között is minimum három év. Az elsőfokú bíróság kiszab hat évi szabadságvesztést, melyet az elítélt megfellebbez. Akár már egy év elteltével megszülethet a másodfokú ítélet (és most nagyon optimális esetet vettünk alapul), mely helybenhagyja a hat évet. A fiatalembert, mondjuk egy éven belül behívják, hogy letöltse a büntetését. Miután letöltötte, tíz évnek kell eltelnie a Btk. szerint, hogy ismét büntetlen előéletűnek számítson. Ekkor a mi fiatalemberünk 46 éves. Már ez is elég szép idő. De, ha a mi boldogtalan fiatalemberünk (fiatal?) közúti ellenőr szeretne lenni, 54 éves korában már pályázhat is az állásra. Na de kit vesznek fel manapság ebben az életkorban pályakezdőnek? Különösen egy ennyire bizalmi állásba?

Találtam továbbá ebben a kacifántos törvényjavaslatban még egy igazi csemegét. Ez talán egy kicsit bonyolultabb, de megpróbálom elmesélni.
Az eddigiekben már oly sokat emlegetett mentesítés kapcsán azt írja a Btk., hogy az az elkövető, akit valamilyen bűncselekmény miatt csak pénzbüntetésre ítélnek, abban a pillanatban mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, ahogy az ítélet jogerős lesz. Viszont amíg nem jogerős az ítélet, addig őt, mint mindenkit, ártatlannak kell tekinteni. Ezt hívjuk ártatlanság vélelmének. Mi, laikusok ezt tudjuk, de Németh Lászlóné miniszter-asszony feltehetően nem hallott még erről. Törvénytervezetében ugyanis azt is írja, hogy „nem lehet közúti ellenőr a mentesítés beálltáig az sem, akivel szemben pénzbüntetést szabott ki a bíróság”.
Akkor most hogyan? Ezek szerint még az sem lehet közúti ellenőr, akit a törvény, mi több, az Alaptörvény értelmében ártatlannak kell tekinteni?

Most örülök igazán, hogy jogász lettem. Örülhetnek velem együtt az orvosok, tanárok, lelkészek, pilóták, képviselők, miniszterek, valamint a kőfaragók és balett-táncosok is! Mennyivel könnyebb ezeket a jelentéktelen állásokat betölteni! Mi meg sem mernénk próbálni, hogy Magyarország legbizalmasabb állására pályázzunk.