Lezárul egy jogi korszak?

„Az Európai Uniónak sürgősen szerzői jogi reformot kell végrehajtania, hogy lépést tartson a technológiai változásokkal” - jelentette ki Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális területekért felelős holland tagja.

Fotó: http://www.neurope.eu

A szerzői jog megsértése ma a leggyakoribb bűncselekmény az interneten Személyes meggyőződésem, hogy az internet használók túlnyomó többsége úgy követ el szerzői jogsértést, hogy fel sem merül benne, hogy bármi törvénytelent tenne. Azok pedig, akik legalább nagyjából tisztában vannak a szerzői jogi védelem szabályaival, úgy érzik, hogy amikor letöltenek egy-egy filmet, videót a saját számítógépükre, lehet, hogy tiltott gyümölcsöt élveznek, ám ennek ellenére nem éreznek semmiféle lelkiismeret furdalást. Valamikor, a régmúlt időkben, amikor még a „forint-kiajánlás” deviza bűntettnek minősült, azt mondta egy neves jogász: „nem lehet bűncselekmény az, amit egy becsületes ember tiszta lelkiismerettel követ el”.

Valahogy ezt érezzük most az internetes letöltéseknél is. Nem véletlenül emlékeztetett Neelie Kroes arra, hogy az uniós jogszabály akkor készült, amikor „Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója 14 éves volt, nem létezett sem közösségi portál, sem a YouTube, ahová ma másodpercenként egy órányi videót töltenek fel a felhasználók.” Ugyanez igaz a magyar szerzői jogi törvényre is, amely – bár többször módosították - mégis csak egy 1999-es jogszabály. 

A képen: Mark Zuckerberg
http://www.foodandwine.hu/wp-content/uploads/2011/11/mz_kid_pics_01.jpg
 

 

Tisztázzuk azért nagyjából, mi is az a szerzői jog. Ez a legújabb, mindössze 500 éves tulajdonforma a szellemi alkotásokat védi. E fogalom alá tartozik - függetlenül attól, hogy a törvény külön megnevezi-e - a szépirodalmi, tudományos, publicisztikai mű, a nyilvánosan tartott beszéd, a számítógépes szoftver, a színdarab, a zenemű, a rádió- és a televíziójáték, a filmalkotás és más audiovizuális mű, a fotóművészeti alkotás, a térkép – és itt most félbeszakítjuk a távolról sem teljes felsorolást. E művekkel kapcsolatosan a szerzőt egyrészt személyhez fűződő-, másrészt vagyoni jogok illetik meg. Magyarul, a szerző nevét fel kell tüntetni, emellett anyagi juttatás is megilleti, ha művét terjesztik, sokszorozzák, sugározzák, átdolgozzák – és ez utóbbi felsorolás sem teljes.

A szerzői jogok megsértését mind a polgári-, mind a büntetőjog meglehetősen súlyos szankciókkal sújtja. Amellett, hogy a szerző a polgári bíróságon – egyebek között – kártérítést követelhet, a Btk. – az okozott vagyoni hátrány mértékétől függően – 2 és 8 év közötti szabadságvesztés kiszabását helyezi kilátásba.

Ábra: http://www.szellemitulajdon.hu

Egész Európában vita folyik a szerzői jog és a mai technológiai, informatikai lehetőségek összhangjának megteremtéséről. E vitában a legszélsőségesebb nézetek is hangot kapnak. Joost Smiers holland politológus például azt javasolja, hogy „a szerzői jogot teljes mértékben el kell tüntetni, ezáltal ugyanis a kultúra sokkal változatosabbá válna és a társadalom is nyerne”. Ezzel szemben Gerald Grünberger, az Osztrák Újságok Szövetsége ügyvezetőjének álláspontja szerint a Google-t és más keresőszolgáltatások üzemeltetőit is kötelezni lehetne a jogdíjak fizetésére. Mások viszont ezt a megoldást a véleményszabadság korlátozásának fogják fel. Abban ugyanakkor számosan egyetértenek, hogy a jogszabályok mit sem érnek, ha nem lehet betartatni őket.

Ki ne tudná, hogy hány fájl-cserélő és torrent (letöltő) program működik a világhálón. És ki ne tudná, hogy hány millió felhasználó cserélget zeneszámokat, és tölt le filmeket. És vajon tudja-e bármelyikük, hogy egy irodalmi műnek 70, egy zeneműnek 50 év a szerzői jogi védelem alatt álló időszaka – mindez a szerző halála napjától kezdődően?

Kedves törvényalkotók, lassan ideje lenne elgondolkodni a megoldáson.

(Pázmány Péter: Propositio, a szerző arcképével)

A cikk megjelent a 2013. január 20-ai Vasárnapi Hírekben

Jogállam 2012

Az év végének közeledte arra inspirálja az embert, hogy valamiféle összegzést végezzen. Érdekes egyben látni, mit éltünk át az elmúlt egy esztendő alatt. Én a Nol.hu cikkeiből mazsoláztam és a végére magam is elhűltem.

A jog területén az események rendkívül nagy száma szükségessé teszi, hogy kiválasszunk valamiféle rendező elvet. Ami talán a 2012-es évre legjellemzőbb volt: hány esetben, és milyen okokból került szembe a magyar jogalkotás és jogalkalmazás az európai- és az emberi jogokkal. Nem közömbös e témában az sem, hogy hányszor próbálta a magyar kormány semmibe venni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, hányszor és miként próbált ellenállni a jogállami követelményeknek.

www.sosantikvarium.hu

Január: az Európai Bizottság előtt megindultak Magyarország ellen a kötelezettségszegési eljárások a jegybanktörvény, az igazságszolgáltatási reform és az új adatvédelmi hatósággal kapcsolatos sarkalatos törvény miatt.

A sajtószabadsággal foglalkozó brüsszeli munkacsoport megállapította, hogy Magyarországon több a korlátozás, mint bárhol az Európai Unióban, valamint azt is, hogy túlságosan „erős” a magyar Médiatanács.

Február: a magyar kormány válaszlevelet küldött az Európai Bizottság kifogásaira. A bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban azt javasolták, hogy majd egyéni alapon meghosszabbíthatják a bírák megbízatását. Kifejtették, hogy a Klubrádió ügyével azért nem kívánnak foglalkozni, mert e kérdésben éppen bírósági eljárás zajlik, és nem akarnak nyomást gyakorolni a bíróságra (!).

(kép: Láng Samu)

Március: több mint negyven bírói helyre írtak ki pályázatot, miközben a még fel sem mentett bírák szabadságukat töltötték. 

Április: miközben készültek a hivatalos dokumentumok a kényszernyugdíjazott bírák felmentéséről, a bírák is léptek: beadványt juttattak el az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mindkét helyen a diszkrimináció tilalmára hivatkozva.

Május: az Alkotmánybíróság tárgyalt a bírák alkotmányjogi panaszáról. Az ülésén heves, személyeskedéstől sem mentes vita zajlott, döntés nem született.

Június: az Európai Bizottság a bírák kötelező nyugdíjazásának, valamint az adatvédelmi felügyelő hatóság függetlensége megsértésének ügyében kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Emellett még három kötelezettségszegési eljárás is indult a kiskereskedelmi válságadó, a telekomadó és a cafeteria miatt. Marasztaló ítélet esetén az állam kamatostul kell, hogy visszafizesse a cégeknek a válságadót, természetesen az adófizetők pénzéből.

E hónap hozadéka az új Büntető Törvénykönyv, amelyben bizonyos esetekben 14 évről 12 évre szállították le a büntethetőség korhatárát. Az UNICEF szerint ez a rendelkezés ellentétes az ENSZ gyermekjogi egyezményével.

Július: az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmányellenes a bírák nyugdíjazásának szabályozása, ezért a törvényt a hatálybalépés napjára visszaható hatállyal megsemmisítették. De Orbán Viktor közölte: "a rendszer marad".

Augusztus: megszületett az első ítélet a bírák munkaügyi perébén. Az első fokú ítélet kimondta, hogy az államfő jogellenesen mentett fel egy kényszernyugdíjazott bírót. Az Európai Bizottság pedig aggályainak adott hangot a Klubrádió frekvenciájáért vívott jogi csatározásokkal kapcsolatban. Növeltük országunk jó hírnevét azzal is, hogy kiadtuk Azerbajdzsánnak Safarovot, az azeri baltás gyilkost, akit hazájában azonnal szabadlábra helyeztek.

Szeptember: Navracsics Tibor alkotmány- és törvénymódosító javaslata szerint a bírák kötelező nyugdíjkorhatárát 62-ről 65 évre emelnék fel. A törvényjavaslatot azonban a végszavazás előtt visszavonta.

Október: a munkaügyi bíróságok hat bírót helyeztek vissza bírói tisztségükbe, valamint korábbi vezetői beosztásukba, továbbá kötelezték a munkáltatókat a bírák elmaradt illetményének megfizetésére.

(kép: Life.hu)

November: az unió bírósága kimondta, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása és ez alapján történő elmozdítása az uniós joggal ellentétes, így Magyarország uniós jogot sértett. Orbán Viktor ekkor tette közkinccsé azonnal nevetségessé vált hasonlatát: "Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják".

December: újabb törvényjavaslat született a bírák ügyében, háromféle lehetőséget biztosítva számukra, bár egyik lehetőséget sem nevezhetnénk maradéktalanul kedvezőnek. Erről azonban a parlament már csak jövőre fog szavazni.

A 2012. év összefoglalójában nem említettem a strasbourgi bíróság egyetlen ítéletet sem, mert azok felsorolása már szétfeszítené ezen írás kereteit és visszaélne az olvasó türelmével. 

Úgy gondolom, a  a„jogállamiság” illusztrálására ennyi is elegendő.

(kép: startlap.hu)