„Gyáva népnek nincs hazája”

Éppen egy hete mutatta be az MSZP azt a mintegy húsz perces kampányfilmjét, ami egész héten át tartó hatalmas vihart kavart. Vihart egy pohár vízben.
 

A „Magyarország ma” lényegében arról szól, hogy Orbán Viktor kormányzása tönkretette az országot és a kormány propagandája hazugságokra épül.

Lehetne persze vitatkozni a film „művészi értékén”, állításainak valóságán, szemléletén, mondanivalóján kinek-kinek meggyőződése, világnézete, politikai szimpátiája szerint.

Vita helyett azonban valóságos tiltakozási hullám indult meg, de látszólag nem a film tartalma miatt. Számosan felháborodtak azon, hogy kinek, minek a „művét” használták fel a kampányfilm elkészítéséhez. Az RTL Klub közölte, hogy levélben fordult az MSZP-hez egy híradó részletének bevágása miatt, ami szerinte szerzői jogsértés. Tiltakozott a Terrorelhárítási Központ, mondván, nem kértek engedélyt tőlük az általuk készített felvételek felhasználásához. Tiltakozott az egykori futball-sztár, Puskás Ferenc özvegye. 

Puskás Ferenc özvegye - Népszava.hu

Felháborodott Bartók Béla szerzői jogainak magyarországi örököse és „határozottan követelte, hogy azt a kampányfilmet, melyben Bartók Béla szerepel, azonnal vonják vissza a nyilvánosság elől!" 

kereso.nava.hu

A tiltakozók csapatához csatlakozott a Blikk, mert az MSZP engedélyük nélkül használt fel két, lapjuk által készített táblázatot, és hasonló okból háborodott fel Hír TV és az xnews.hu is. A KDNP nemes egyszerűséggel „hazug” és „tolvaj” módszernek és törvénytelen gyakorlatnak aposztrofálta az MSZP eljárását. A Magyar Nemzet szerint a Kossuth család is elítélte, hogy az MSZP Kossuth Lajost díszletként használta fel „alantas ösztönökre építő” kampányfilmjében.

forum.apatnet.hu

Mélyen Tisztelt Tiltakozók! Lenne egy politikai és egy jogi kérdésem önökhöz. A politikai kérdésem mindössze annyi, hogy ugyanilyen hévvel kiabáltak volna-e akkor is, ha történetesen a Fidesz használta volna fel ezeket a filmkockákat, fotókat a saját kampányfilmjében? Nem muszáj válaszolni, köszönöm.

Attól tartok, hogy a jogi kérdésemre önök mindnyájan ugyanolyan jól tudják a választ, mint én. Kezdjük talán a Kossuth, Puskás, Bartók fotókkal. Mi közük van ezeknek a fotóknak a szerzői joghoz? Milyen jogi alapon tiltakoznak az örökösök, a családok, az özvegy? Nem akarnék senkinek sem ötletet adni, de ha valaki tiltakozhatna, az legfeljebb a fényképek készítője lehetne, mert ez esetben csak neki lehetnének szerzői jogai.

Őszintén remélem, hogy minden újságnak, minden médiumnak a közelében található egy-egy jogász. De ha mégsem, én szívesen adok bármelyiküknek ingyenes jogi felvilágosítást. Arról a szerzői jogi törvényről, amely a szabad felhasználás jogáról is rendelkezik. Arról a jogról, amely a nyilvánosságra hozott művek díjtalan felhasználását úgy teszi lehetővé, hogy ehhez még a szerző engedélye sem szükséges. A törvény kimondja: „a mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.” És ha ez még mindig kevés lenne önöknek, kedves és jóindulatú tiltakozók, akkor idézem tovább: „a napi eseményekhez kapcsolódó…politikai témákról megjelentetett cikkek, vagy e témákról sugárzott művek…a nyilvánossághoz szabadon közvetíthetők…”

mszp.hu

Mindezek után joggal kérdezhetik, miért választottam címnek egy Széchenyi idézetet. Hol itt a „gyáva nép” ennyi bátor tiltakozó között? A cím nem önökre, hanem azokra utal, akik az első hangos szóra összerezzennek, akik igazuk biztos tudatában is visszavonulnak, kampányfilmjüket jó néhány honlapról levetetik, és megígérik, hogy újravágják. A cikk címe tehát annak az MSZP-nek szól, amelyik még mindig berezel. 

Gyáva népnek ez esetben nem csak hazája nincs, de választási győzelme sem lesz.

Tábornokper

„A 17-ek perére nyilvános tárgyaláson került sor. 13 vádlottat halálra ítéltek, köztük a "párhuzamos trockista központ" tagjait - mások mellett Karl Radeket és Grigorij Pjatakovot. A fél évvel későbbi "tábornokper" már a nyilvánosság kizárásával zajlott. A nyolc magas rangú katonai vezető, köztük Mihail Tuhacsevszkij és Iona Jakir elleni koholt vád a trockizmus bűne mellett a németek javára végzett kémkedés és katonai összeesküvés volt. Az ítélet golyó általi halál.” Mindez Moszkvában történt 1936-1937-ben.

http://kereso.nava.hu

 Szerencsére Magyarországon nincs halálbüntetés. Szerencsére Magyarországon a bírák jelentős része megőrizte szakmai tisztességét a „centrális erő” minden igyekezete ellenére. Szerencsére még nem sikerült kiirtani a büntető eljárási törvényből a bizonyítás, mi több, a tisztességes bizonyítás kötelezettségét.

Ezek a szerencsés körülmények kellettek ahhoz, hogy a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa - részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában - felmentse az úgynevezett tábornokper vádlottjait. Mint ismeretes, a Budapesti Katonai Ügyészség 17 honvédségi vezetőt és alkalmazottat vádolt meg többszörösen súlyosabban minősülő vesztegetéssel és más bűncselekményekkel. A közel egy éven át tartó tárgyalás-sorozatot, értelemszerűen végig ülte a Központi Nyomozó Főügyészség képviselője. Az eljárás végén elmondott vádbeszédében azonban ennek a leghalványabb nyomát sem lehetett érzékelni. Az ügyész ugyanis nem tett többet, mint azt, hogy „vádbeszédként” gyakorlatilag megismételte a vádiratot. Azt a vádiratot, amelynek az egy éven át tartó bizonyítási eljárás minden tételét cáfolta. 

Ifkovics Béla bíró az ítélet indokolásában a vádiratot hiányosnak, a bizonyítékokat ellentmondásosnak és feltételezéseken alapulónak nevezte. És akkor még nagyon úri módon fogalmazott. A védők nem voltak ilyen szemérmesek, ők koncepciós eljárást emlegettek.

A vád lényege az volt, hogy a Honvédelmi Minisztérium intézményeinek vezetői és beosztottjai – mások mellett Fapál László, a Gyurcsány kabinet egykori államtitkára - 2002 és 2010 között összesen több mint kétszázmillió forintot kértek és kaptak több, a tárcának beszállító vagy arra pályázó cég vezetőjétől, vállalkozóktól.

Az ügyészség egyetlen vádlott, egy dandártábornok terhelő vallomására alapozta a vádakat. A tárgyalás során igazságügyi elmeszakértők megállapították, hogy ez a vádlott személyiségzavarban szenved és ez a kihallgatások során beszámítási képességét közepes fokban korlátozta. Mindemellett, vagy tán éppen ezért az ügyészek törvényellenes vádalkuval félrevezették, illetve beismerő és másokat terhelő vallomásának fejében – szintén törvényellenesen - büntetlenséget ígértek neki. Más gyanúsítottakat - akiket úgy mellesleg védőik távollétében hallgattak ki - azzal kecsegtettek, hogy cserében hasonló tartalmú vallomásukért kiengedik őket az előzetes letartóztatásból. Ezeken a törvénysértő módon beszerzett „bizonyítékokon” kívül a nyomozás során az ügyészség más bizonyítékot nem szerezett be, és – nyilvánvaló okból - egyetlen terhelő vallomást sem ellenőrzött.

http://viszkisdoboz.blog.hu/

  Fapál László az ítélet kihirdetése után tett nyilatkozatában az ötvenes évek szellemét említette. Nekem – a fenti idézetből láthatóan – hasonlóan tragikus régebbi koncepciós perek jutottak eszembe. Különösen az után, hogy egy másik, most zajló perről közölt tudósítás szerint „a tárgyaláson kiderült: az ügyészség a BKV per iratai közül egy vallomást visszatartott, egyet pedig megváltoztatott. A védelem számára kiderült, hogy az eredetinek nevezett jegyzőkönyv nem egyezik annak állítólagos fénymásolatával.”

Állítom, hogy büntető igazságszolgáltatási pályám negyven éve alatt ilyesmi elképzelhetetlen volt. Talán ezért kellett megszabadulni azoktól az ügyészektől, akiket nem lehetett ilyen gyalázatra utasítani. Akik még emlékeznek a tisztességes eljárás követelményére.

Jogsértési versenyben

Számos jogsértést megértem már a közelmúltban, de az elmúlt napok pro- és kontra jogellenes akciói szinte verhetetlenek. Egész héten kapkodtam a fejemet.

Az egyetemfoglalók még meg sem kezdték azt a tüntetést, amelyet a hallgatói szerződés Alaptörvénybe foglalásának terve miatt szerveztek, amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai már ellepték az ELTE Bölcsészkarának Múzeum körúti kampuszát.

http://www.pecsma.hu

A nyomozók azt állították, hogy „előzetes értesüléseik” szerint a tüntetés résztvevői hidat foglalnának, vagy a hidakon vonulnának. Az NNI szerint ez bűncselekmény: közérdekű üzem működésének megzavarása. Az egyetemfoglalók szerint ugyanakkor a nyomozók tanúvallomásokat vettek fel, arról érdeklődtek, hogy a tiltakozó diákok milyen demonstrációt terveztek, kik a főszervezők és „kik alszanak rendszeresen az egyetemen".

A rendőrség másnap közölte, hogy  a Nemzeti Nyomozó Iroda ismeretlen tettes ellen bűntető eljárást indított. Mint közismert, a nyomozás elrendeléséhez „megalapozott gyanú” szükséges. Az NNI nyilatkozata szerint ők a Facebook-on olvasták, hogy „egyes hallgatók Budapesten öt Duna híd szükséges elfoglalására tesznek előkészületet”. Szerintük az egyetemen foganatosított intézkedésük tehát szükséges, mértéktartó és arányos volt.

Ez utóbbi állításuk már önmagában sem igaz. Napnál világosabb, hogy az akció mindenekelőtt a tüntető diákok megfélemlítését szolgálta. Ha nem így lett volna, vajon mi köze a Facebook bejegyzésekből szerzett információnak ahhoz a kérdéshez, hogy „kik alszanak rendszeresen az egyetemen”. Álmukban tán még a legelvetemültebb egyetemisták sem foglalnak hidakat. Főként nem ötöt. És miért nyomoznak „közérdekű üzem megzavarása” miatt, amikor annak előkészületére még az oly hiteles Facebook bejegyzésekből sem lehetett következtetni?

A Btk. szerint ezt a bűncselekményt az követi el „aki közérdekű üzem működését berendezésének, vezetékének megrongálásával vagy más módon jelentős mértékben megzavarja….”. És hogy mit ért a törvény közérdekű üzemen? A közforgalmú tömegközlekedési-, a távközlési-, valamint a hadianyagot, energiát vagy üzemi felhasználásra szánt alapanyagot termelő üzemet.

http://szegedcafe.hu

Gondolom, hadianyagot termelő üzemek nincsenek Budapest hídjain, legalábbis őszintén remélem. Marad tehát a „a közforgalmú tömegközlekedési üzem”, amin a tömegközlekedést biztosító cégeket - MÁV, VOLÁN, BKV, stb. - kell érteni. Az esetleges hídfoglalás azonban egy másik operett. Volt arra bármilyen indoka is a rendőrségnek, hogy attól tartson, hogy a diákok villamosokat, buszokat akarnának megrongálni, vezetékeket leszakítani, járatokat eltéríteni? Mert ha nem, akkor ez csak egy - jogilag is nagyon sántító – ürügy volt az intézkedésre.

Éppen miközben a rendőrség fellépésén háborogtunk, látott napvilágot az a hír, hogy a Bölcsészkar Hallgatói Önkormányzata (HÖK) világnézetük, pártszimpátiájuk, vélt származásuk és felekezeti hátterük szerint listázta a gólyatáborába jelentkezőket. A listán betűkódok jelölték a származást és a pártszimpátiát. Úgy vélem, e lista készítésének jogellenességét meg sem kell indokolni. Ahogyan nem igényel különösebb magyarázatot a Semmelweis Egyetem egyes lánytagjairól készült - ordenáré, lealacsonyító megjegyzéseket tartalmazó - lista jogellenessége sem.

http://mandiner.hu

A HÖK elnöke visszautasította a listázással kapcsolatos vádakat. Erre megjelent az interneten a teljes lista, névvel, személyi adatokkal együtt. A baj csak az, hogy a lista nyilvánosságra hozatala éppen olyan durva jogsértés, mint maga az eredeti listázás. Mint ahogyan jogsértő az Anonymus csoport „igazságosztó” fellépése is, akik – az oldal meghackelésével – elérhetetlenné tették annak egyes részeit.

http://readwrite.com

Indulatok nélkül

A Pécsi Törvényszék holnap kezdi tárgyalni a Bándy Kata rendőrségi pszichológus megölésével vádolt Péntek László büntetőügyét. Ellene az ügyészség aljas indokból elkövetett emberölés és kifosztás miatt emelt vádat.

www.parameter.sk

Emlékeztetőül a történtekről: Bándy Kata holttestét három nappal eltűnése után találták meg, a megölésével vádolt elkövetőt pedig az azt követő néhány napon belül elfogták. Péntek László a rendőrségen részletes beismerő vallomást tett. Tettének elkövetését azzal magyarázta, hogy az elkövetés éjszakáján szintetikus kábítószert fogyasztott és a drogra alkoholt is ivott. Az igazságügyi orvos-szakértők szerint azonban a vádlott teljes mértékben beszámítható volt, vagyis pontosan tudta, mit cselekszik.

Az ügyet az első perctől kezdve heves indulatokkal kísért hatalmas érdeklődés övezte, ami azóta sem csitult. Nem véletlen, hogy a Pécsi Törvényszék már előre jelezte, hogy a tárgyalóteremben a hallgatóságnak csak 50, a sajtónak pedig 30 helyet tudnak biztosítani, utóbbiak részvételét előzetes regisztrációhoz kötik.

Egy ilyen ügyben nem egyszerű a bíró feladata. A bírói függetlenség fogalmát az Alaptörvény – a korábbi Alkotmányhoz hasonlóan – így határozza meg: „a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.” A bírákról szóló törvény (Bjt.) ehhez még hozzáteszi: „a bíró minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül köteles eljárni, döntése befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani…” A legrészletesebben talán a Bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény definiálja a függetlenség fogalmát: „a bírák és az ülnökök függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.”

www.hatalyonkivul.hu

Mindez megnyugtatóan hangzik. Az igazi kérdés azonban az, hogy vajon az úgynevezett közvélemény, közhangulat, a sajtó, vagy a társadalmi elvárások befolyásolhatják, illetve befolyásolják-e a bírót.

A Bándy Kata ügyben hatalmas indulatok csaptak össze. A halálbüntetésről szóló újólag fellángolt vita nyilván teljesen közömbös a bíró számára, hiszen ez a büntetés Magyarországon nem létezik. Hasonlóan közömbösnek kell lennie azokkal a – sajnos minden hasonló esetben megjelenő – rasszista megnyilvánulásokkal szemben is, amelyek ezúttal ismét elárasztották a közösségi portálokat és az újságcikkeket kommentáló bejegyzéseket. Nem hallhatja meg azt sem, ha egy szélsőséges jobboldali politikus cigányellenes megjegyzéseket tesz. A bírónak mindezt ki kell rekesztenie a tárgyalóteremből. És ha a bíró alkalmas a hivatására, ezt meg is teszi.

Az Egyesült Államokban – elvileg legalábbis – az esküdteket el lehet zárni a nyilvánosságtól. Amíg döntésüket meg nem hozzák, meg lehet tiltani nekik, hogy újságot olvassanak, televíziót nézzenek. Ez persze nálunk nem így működik, de nem is 12 laikus dönt a bűnösség, vagy ártatlanság kérdésében.

www.bevezetem.hu

Mi az, amit a bírónak mégis meg kell hallania a külvilágból? Hiszen ő is ebben a társadalomban él, nem ítélkezhet úgy, mintha elefántcsonttoronyban ülne. Akkor, amikor arról dönt, hogy az elkövetett cselekmény, továbbá a vádlott személye milyen fokban veszélyes a társadalomra, figyelemmel kell lennie arra a társadalmi közegre is, amelyben él és ítélkezik. Ezen túlmenően azonban döntését csak a törvények határozhatják meg. Azt kell eldöntenie, hogy kellően bizonyított-e az általa elbírálandó cselekmény. Meg kell ismernie a vádlott személyiségét, előéletét, tettének indítékait, motívumait. Mérlegelnie kell a vádlott javára szóló enyhítő, és terhére róható súlyosító körülményeket. Amikor a bűnösség kérdésében, majd pedig a büntetés mértékéről dönt, csak és csakis ezeket a körülményeket vizsgálhatja, minden egyéb – jogon kívüli - szemponttal és indulattal szemben süketnek és vaknak kell lennie.