Strasbourgi magyar ügyek

A választások előtti utolsó teljes évben változtat-e vajon a Fidesz kormány az eddigi – bátran mondhatjuk – nem jogállami kormányzásán? Nagy kérdés, hogy tanult-e a kormánypárt az elmúlt esztendő nemzetközi kudarcaiból? Mi volt és mi várható a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán megtámadott magyar ügyekben?

(Foró: igazmondó.hu)

Az elmúlt év végén emelkedett jogerőre az a strasbourgi ítélet, amely elmarasztalta Magyarországot egy közalkalmazott indoklás nélküli elbocsátása miatt. A bíróság a panaszosnak hatezer euró nem vagyoni kártérítést és háromezer euró költségtérítést ítélt meg. Ez a konkrét ügy ugyan befejeződött, de még legalább nyolc ugyanilyen ügy fekszik a bíróság előtt, amelyekben nyilván hasonló döntések várhatóak az idén. A közalkalmazottak indokolás nélküli elbocsátásakor a kormány a tisztességes eljáráshoz való jogot sértette meg. Nem kétséges, hogy a jogsértések nagy számához az Alkotmánybíróság is hozzájárult azzal, hogy – bár már az év elején megállapította a jogszabály alkotmányellenességét - a törvény megsemmisítését csak májustól mondta ki. Ezzel időt és lehetőséget hagyott a kormánynak számos további törvényszegés elkövetéséhez.

Még a bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatos eljárások sem zárultak le. Mintegy százötven bíró beadványa fekszik a strasbourgi bíróság előtt, ezek elbírálása is legfeljebb 2013-ban lehet esedékes. Az emberi jogi bíróság eddig ismert joggyakorlata szerint a jogellenesen nyugdíjba küldött bírák esetében csak a teljes reparáció, vagyis az eredeti állapot helyreállítása lehetne a megoldás. Az országgyűlés elé kerülő törvénytervezet azonban ettől meglehetősen messze van. Bár az Európai Unió luxemburgi Bírósága 2013. január 6-áig adott határidőt a magyar államnak, hogy megtegye a megfelelő, diszkriminációtól mentes intézkedéseket, az eddigi értesüléseink szerint a parlament legközelebb csak februárban ülésezik. Kérdés az is – valóban kérdés? – hogy az országgyűlés változatlan tartalommal fogadja-e el a benyújtott tervezetet. Ha így lesz, attól tartok, hogy ez még sokba kerülhet a magyar államnak, vagyis nekünk, adófizetőknek.

Strasbourgi döntésre vár még Geréb Ágnes panasza, melyet az ellene folytatott tisztességtelen eljárás miatt nyújtott be, Baka Andrásé, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökéé, akit elmozdítottak tisztségéből, így a hat évre szóló mandátumának felét sem tudta kitölteni. Strasbourg előtt fekszik a megtámadott médiatörvény is. Ugyancsak keresetet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságához Galambos Lajos, az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) kémkedéssel vádolt volt főigazgatója, mert álláspontja szerint az ellene tavaly nyáron indított büntetőügyben a hatóságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, számos eljárásjog-sértést követtek el, és „meg nem engedett eszközökkel próbáltak nyomást gyakorolni súlyosan cukorbeteg fiára”.

(Kép: http://www.168ora.hu)

A magyar állam az elmúlt évben jó ideig próbált ellenszegülni az emberi jogi bíróság döntésének. Hosszú hónapok teltek el azzal, hogy nem voltak hajlandóak végrehajtani azt a strasbourgi ítéletet, melyben az államot kártérítésre kötelezték a vörös csillag viselése miatt itthon büntetőjogi felelősségre vont Fratanolo János ügyében. A márciusban jogerőre emelkedett ítélet szerint összesen mintegy 1,8 millió forintot kellett az államnak kártérítés és perköltség címén fizetnie. Emlékezetesen hosszú huzavona után – nem értünk egyet, nem fizetünk, az MSZP fizessen, a pártok pénzéből fizessünk - júliusban történt meg a kifizetés, akkor már persze késedelmi kamattal együtt. Az a tény, hogy egy állam vitába szálljon az emberi jogi bíróság ítéletében foglaltakkal, még nemzetközi összehasonlításban is példátlan.

A tavalyi tapasztalatok így aztán nem sok jóval kecsegtetnek az előttünk álló esztendőre sem.

(A cikk megjelent a Vasárnapi Hírek 2012. december 30-i számában)

Mégis kinek az (előít)élete?

Még meg sem kezdődött a Geréb Ágnes ellen indított legújabb büntető per az óbudai bíróságon, amikor a Születésház Egyesület már közleményt adott ki, máris levelet írt Navracsics Tibornak, az igazságügyi tárca vezetőjének. Arra kérik a minisztert, hogy „mielőbb vizsgálja felül dr. Geréb ügyét, és kísérje megkülönböztetett figyelemmel a bírósági tárgyalást, biztosítva ezzel, hogy dr. Geréb Ágnes igazságos eljárásban részesüljön.”

Fotó: Népszabadság - M. Schmidt János

Tisztelt Születésház Egyesület! Mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmüket arra az oly sokszor megírt, elmondott, már az Alkotmányban és a mai Alaptörvényben is rögzített szabályra, amely az igazságügyi miniszter részére nem teszi lehetővé, hogy egy folyamatban lévő büntető eljárásról véleményt nyilvánítson, vagy abba bármilyen módon beleavatkozzon. Vagyis ő nem tudja „biztosítani”, hogy akár Geréb Ágnes, akár más „igazságos eljárásban” részesüljön. Magánemberként természetesen Navracsics Tibor bármely tárgyalást figyelemmel kísérhet, akár „megkülönböztetett” figyelemmel is, de arra sem így, sem úgy nincs hatásköre.

Az igazságos eljárást – bármennyire is aggódnak Önök emiatt – kizárólag a bíróság tudja biztosítani. Az a bíróság, amely az eljárási szabályokat betartva fog dönteni a Geréb Ágnes ellen benyújtott újabb vádakról. Ez még akkor is így van, ha az egyesület véleménye szerint Geréb Ágnes a korábbi „tárgyalásokon tapasztaltakhoz hasonló diszkriminatív eljárás előtt áll.” Bár, hogy mi lett légyen az a diszkrimináció, azt levelükből nem sikerült megtudnom.

(Kép: Születésház Egyesület)

Joggal merül fel a kérdés, ki is vádolható itt előítélettel? Ki és milyen alapon állítja, hogy a korábbi büntetőeljárás diszkriminatív volt, de főként ki és milyen alapon meri előre kijelenteni, hogy a most kezdődött eljárás is bizonyosan diszkriminatív lesz?

A nyílt levelet írók „rámutatnak emellett arra, hogy a december 6-án induló perben annak ellenére vádat emeltek ellene, hogy a hivatkozott esetekben érintett szülők mindegyike teljes mértékben őt (mármint persze Geréb Ágnest) támogatja.”

Vagy úgy. Ezek szerint a vádemelésnek nem a Büntető Törvénykönyvben rögzített tényállások megvalósítása, az azok során megállapítható bűnösség, vétkesség, felelősség, vagy gondatlanság megállapíthatósága lenne az alapja, hanem az, hogy kik „támogatják” a vádlottat?

Biztosak-e e mozgalom tagjai abban, hogy még ma is Geréb Ágnes mellett áll ki az az édesanya, akinek kórházi ellátás híján halt meg az újszülöttje, vagy az, akinek a gyermeke tüdőgyulladás és oxigénhiányos állapot miatt utóbb 15 napot töltött kórházban, és az elszenvedett agykárosodás miatt fogyatékos maradhat? Sajnos nem ők és gyermekeik az egyedüli áldozatok.

Ezek persze egyelőre mind a vád állításai. A bíróságra és csak a bíróságra hárul a döntés joga. Semmiképpen nem az igazságügyi miniszter, sem a Születésház Egyesület, még kevésbé Geréb Ágnes támogatóinak feladata, hogy előre eldöntsék, megalapozottak-e ezek a vádak.