Sajtó (villás)reggeli

(Foto: programturizmus.hu)

Darák Péter, a Kúria elnöke a Múzeum Kávéházban tartotta meg év végi sajtótájékoztatóját. A Kúria 2012-es évét a „kezdeményezések évének” nevezte. Sok szempontból ebben igazat is adtam neki. Mind a pazar reggeliből, mind a gyönyörű mappában átadott sajtóanyagból megállapíthattam, hogy a költségvetés már az idén sem fukarkodott, ezzel lehetővé téve, hogy az új szakmai és marketing kezdeményezésekhez az anyagi háttér rendelkezésre álljon.

A Kúria az új bírósági rendszerben már kizárólag a bíróságok szakmai munkájáért, annak szinvonaláért és egységesítésért felel. Ez azóta van így, amióta különvált a bíróságok igazgatási és szakmai felügyelete. Az előbbi az Országos Bírósági Hivatal (OBH) feladata lett, az utóbbi pedig a Kúriáé. Ha nem történt volna a bírósági rendszerrel mindaz, ami történt – a kilenc évre kinevezett és csaknem korlátlan hatáskörrel felruházott OBH elnök, a Kúria korábbi elnökének  eltávolítása a mandátumának lejárta előtt, valamint a hatvankét év feletti bírák jogellenes kényszernyugdíjazása -, akkor őszintén azt mondhatnám, hogy a feladatkörök e szétválasztása logikus és szerencsés döntés volt.

A Kúria hét olyan csoportot hozott létre, melyek feladata a joggyakorlat elemzése. E csoportok munkájában a kúriai bírák mellett alacsonyabb szintű bíróságok bírái, valamint a jogtudományok képviselői is részt vesznek. Elemzéseiket közzéteszik a Kúria honlapján, remélhetőleg hamarabb, mint ahogyan a jogerős ítéletek felkerülnek a különböző bírósági honlapokra. Arra a felvetésre, hogy a luxemburgi Európai Bíróság döntései – egyebek között a bírák kényszernyugdíjazásának diszkriminatív voltát megállapító döntésük is – a kihirdetést követő rövid egy órán belül megjelennek az interneten, nálunk hosszú hetekig tart, míg az anonimizál ítélet nyilvánosságra kerül, Darák elmondta:  ő maga is kételkedik abban, hogy valóban szükség van-e az anonimizálás hosszan tartó bürokratikus eljárására. Ismeretei szerint az OBH jelenleg azon dolgozik, hogy legalább az anonimizált ítéletek fellelhetőségét segítse valamiféle felhasználóbarát kereső programmal. Nem vitatom, erre is égető szükség lenne.  Jogász legyen a talpán, aki ügyszám, vagy évszám alapján megtalál egy számára fontos ítéletet. Különösen nevetséges az anonimizálás akkor, amikor olyan ügyek kerülnek fel a honlapra, amelyek elkövetőit, vagy peres feleit a sajtó révén már mindenki név szerint ismeri.

Darák Péter egyetértett azzal a felvetéssel is, amely szerint a magyar lakosság jogismerete enyhén szólva  hiányos. Ezért indították el, mondta, azt a programot, amelynek keretében a bírák alapvető jogi ismeretekről tartanak előadásokat gimnáziumokban. Az első ilyen előadást ő maga tartotta a Lauder Javne középiskolában. Kitérő választ adott ugyanakkor arra a kérdésre, vajon miért nem vonják be ebbe a programba a kényszernyugdíjazott bírákat is, akiknek szaktudásuk és – sajnos – idejük is lenne ilyen feladatok ellátására.

Az elnök azt is sietett kijelenteni, hogy a Kúria munkájában semmiféle fennakadást nem okozott huszonkét kényszernyugdíjazott bírájának távozása. Helyettük alsóbb színtű bíróságokról tizenöt bírót rendeltek fel kúriai munkára, továbbá a kényszernyugdíjazott bírák közül ugyancsak tizenöten igazságügyi alkalmazottként dolgozhatnak tovább. Mindemellett tizenhárom új kúriai bírót neveztek ki.

Arról most hadd ne alkossak véleményt, hogy a nagy tapasztalattal, 30-40 éves igazságszolgáltatási múlttal rendelkező elbocsátott bírákat „igazságügyi alkalmazottként” foglalkoztatják, vagyis gyakorlatilag olyan munkát végeztetnek velük, amit egy bírósági titkár (jogot végzett, de bíróvá még ki nem nevezett jogász) is el tud látni. „A titkárok a bírák mellett dolgoznak, előkészítik számukra a peranyagokat, utánanéznek eseteknek, s idővel jellemzően maguk is bírók lesznek” – olvasom a Magyar Bírói egyesület honlapján. Hozzáteszem, azok, akik bíróból kényszerültek titkárrá válni„jellemzően” nem lesznek bírák.

Idézem tovább a Magyar Bírói egyesület lelkes sorait, mely szerint „több száz embert vehetnek fel jövőre a bíróságok, miután összesen majdnem egymilliárd forintot szán erre a 2013-as költségvetés tervezete. (Azt persze nem tudom, hogy melyik költségvetési tervezet volt ez a sok közül, mert dátum sajnos nem szerepel a cikk alatt.)

Már nem a sajtótájékoztató, hanem külön interjú keretében – a Kúria elnöke elmondta, hogy -bár konkrét ismeretei nincsenek - úgy tudja, hogy az Európai Bizottság által megszabott január 6-ai határidőre tekintettel a kormányban „előkészületi munkák” folynak a jogellenesen felmentett bírák helyzetének törvényi szintű rendezésére.

Darák Péterrel készített interjúm itt hallható.

Színjáték

Zenés, pávatáncos komédia

Láng András ötlete alapján írta: Sándor Zsuzsa

Abszurdizálta: Láng András

Játszódik az abszurdisztáni igazságügyi miniszter szobájában.

A Nagyember csönget személyi titkárának.

Nagyember: Mondd fiam, ki a törvényelőkészítők rossz szelleme? Aki párthűen törtető, és hozzá még okos és gonosz is.

Titkár: Gondolkodom. Vannak ott ilyenek szép számmal. Az persze sokat segítene, ha
megmondaná, mit kellene tennie.

Nagyember: Egyszerű, de tiszta nóta. Megint a bírákról van szó.

Titkár: De hát már elintéztük őket, nem?

Nagyember: Ezek még mindig pattognak, pedig hideg vízbe dobtuk őket és csak lassan
melegítjük, ahogy a Vezér mondta.

Titkár: Hogy ki ne ugorjanak?

Nagyember: Persze. Vezérünk azt is félreérthetetlenné tette, hogy a rendszer mindenképpen marad.

Titkár: Akkor meg az Alkotmánybíróság minek dumált bele?

Nagyember: Hát ez az! Jutja eszembe, ez a Péter, na hogy is hívják?

Titkár: A Paczolay?

Nagyember: Az, az! Hány éves is?

Titkár: De Főnök, az alkotmánybírákra más szabályokat találtunk ki.

Nagyember: A fenébe is! Most már mindegy, de erre még vissza kell térnünk. Ez is megér majd egy mesét. Akarom mondani, misét.

Titkár: Szóval kompromisszumot kellene ajánlani a bíráknak úgy, hogy közben a fejükre ütünk?

Nagyember: Okos fiú maga! Ehhez kell a zember.

Titkár: Tudom is, hogy ki lenne erre jó. Őt úgyis megszívatta már a bíróság. Tudja, Főnök, a válásánál…..

Függöny

Szerény kopogtatás. Beosztott belép a Nagyember szentélyébe. Alázatosan vár. A Nagyember mintha észre sem venné. Beosztott halkan köhint. 


Nagyember: Elkészült a nagy mű?

Beosztott: Igen.

Nagyember: Ugye nem is volt annyira bonyolult?

Beosztott: Azon igyekeztem, hogy teljesítsem a Vezér óhaját.

Nagyember: Szóval „a rendszer marad”.

Beosztott: Ez volt a cél.

Nagyember: De azért lökünk valamit ennek a Paczolay féle bandának is, ugye?

Beosztott: Természetesen. 65 évre emeltem a nyugdíjkorhatárt.

Nagyember: De így nem tűnnek el ezek a vén komcsi csatalovak!

Beosztott: Viszont a vezér szeme elől eltűnnek. Lesznek is, meg nem is.

Nagyember: Ügyes. 5 évet így is elloptunk tőlük – és ez nem is kevés. De ezek össze-vissza ugrálnak, pereskednek. Még a végén a munkaügyisek megint a nyakunkba sózzák őket!

Beosztott: Erre is találtam megoldást. A kirúgottaknak a nagy része vezető volt. Minimum tanácsvezető bíró, vagy kollégiumvezető, a többségük meg mindenféle bírósági, meg táblabírósági, vagy ilyen-olyan elnök. Belevettem, hogy ez után 62 év felett senki sem lehet vezető.

Nagyember: És Tünde? Meg Darák? Jó, jó, most még fiatalok, de hát egyszer majd megöregszenek ők is. Ja, és Kónya, az meg már nem is annyira ifjonc! Az mégsem járja, hogy a Bírói Hivatal vezetője, a Kúria elnöke, meg a helyettese csak úgy ukkmukfukk leváltható legyen pusztán azért, mert eljár felettük is az idő. Ezt az ötletet még tovább kell cizellálni.

Beosztott: Egyszerű. Kimondjuk, hogy rájuk ez nem vonatkozik. Kónya meg nem annyira fontos, hiszen az ő utódját úgyis a Kúria elnöke nevezi ki.

Nagyember: És mit kezdünk a túlkoros vezetőkkel?

Beosztott: Ez Handó asszony feladata lesz. Ha egy vezető nem hajlandó önként nyugdíjba menni, akkor még három évig engedjük bíróként dolgozni. Handó asszony meg oda helyezi a makacsabbját, ahová akarja. Legalábbis egy évre mindenképpen megteheti a bírói törvény alapján. Mondjuk, a Kúria elnökhelyettesét áthelyezi Bivalybürgözdre beosztott bírónak.

Nagyember: Ez jó. Lefogadom, hogy néhány hónap után könyörögni fog a nyugdíjazásáért.

Beosztott: Már csak egy nyitott kérdést látok. Mi van, ha az Alkotmánybíróság megint beleköp a levesbe?

Nagyember: Ez nem lesz gond. Ezeket a módosításokat beletesszük az Alaptörvénybe, ezzel kifogjuk a szelet az Alkotmánybíróság vitorlájából. Engem inkább az foglalkoztat, vajon Luxemburg és Strasbourg megemészti-e ezt az új törvényt?

Beosztott: Én ezen nem aggódnék. Ha mindenféle diszkrimináció, vagy egyéb hajánál fogva előcibált indok alapján elkaszálnak bennünket, akkor majd újonnan kivetett adókból fizetünk egy kis büntetést.

Nagyember: És ne feledkezzünk meg a Nagy Kaszásról sem. Végső soron ő is nekünk dolgozik. Mondja fiam, maga hány éves is?

Függöny