Miért nem térnek vissza a bírák?

168ora.hu

A Klubrádió “Lényeg” című déli krónikájában beszélgettünk arról, vajon mi lehet az oka annak, hogy a kényszernyugdíjazott bíráknak mindössze egy negyede kívánja folytatni bírói munkáját.

A beszélgetés itt hallható

Beszélgetés Bánó Andrással a bírák vissza(nem)helyezéséről

ATV 2013. április 22.

richpoi.com

A beszélgetésben elsősorban azokról a bírósági vezetőkről, konkrétan két törvényszéki elnök esetéről esett szó, akiket az általuk indított perekben a munkaügyi bíróság nem csak bírói tisztségükbe, de vezetői beosztásukba is visszahelyezett. Ennek ellenére nem fogják visszakapni elnöki tisztségüket, mert a helyüket időközben már betöltötték.

Bánó András azt is firtatta, hogy ha megszülettek a munkaügyi bíróságokon az ítéletek, vajon miért kell a bíráknak külön kérniük a visszahelyezésüket. Talán elsikkadt a beszélgetésben az a tény, hogy ez gyakorlatilag egy technikai és nem igazán jogi kérdés. Számos bíró a munkaügyi döntés ellenére nem kíván visszatérni a pulpitusra, mások úgynevezett rendelkezési állományba helyezésüket kérik. A Bírósági Hivatal által kiadott nyomtatványokon arról kell nyilatkoznia a bírónak, hogy ő, személy szerint melyik megoldást választja.

Végül egy „helyreigazítás”. A műsorvezető által említett, a Népszabadságban megjelent és nekem tulajdonított cikket nem én írtam, hanem Lencsés Károly. Sajnos az élő adásban nem volt módom ezt azonnal korrigálni, ezért ezt most e helyütt teszem meg.

A teljes beszélgetés itt hallható.

Vizsgálják-e a bírák alkalmasságát?

hatalyonkivul.hu

Vajon vizsgálják-e egyáltalán a bírák alkalmasságát? Ha igen, mikor? Alkalmatlan-e egy bíró pusztán azért, mert hosszan tárgyal egy ügyet? Vagy azért, mert elmúlt 62, esetleg 65 éves? 

Pásztor Magdolnával a bírák alkalmasságáról beszélgettünk a 168 óra online rádióban. A beszélgetés itt hallható.

Jogállam 2012

Az év végének közeledte arra inspirálja az embert, hogy valamiféle összegzést végezzen. Érdekes egyben látni, mit éltünk át az elmúlt egy esztendő alatt. Én a Nol.hu cikkeiből mazsoláztam és a végére magam is elhűltem.

A jog területén az események rendkívül nagy száma szükségessé teszi, hogy kiválasszunk valamiféle rendező elvet. Ami talán a 2012-es évre legjellemzőbb volt: hány esetben, és milyen okokból került szembe a magyar jogalkotás és jogalkalmazás az európai- és az emberi jogokkal. Nem közömbös e témában az sem, hogy hányszor próbálta a magyar kormány semmibe venni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, hányszor és miként próbált ellenállni a jogállami követelményeknek.

www.sosantikvarium.hu

Január: az Európai Bizottság előtt megindultak Magyarország ellen a kötelezettségszegési eljárások a jegybanktörvény, az igazságszolgáltatási reform és az új adatvédelmi hatósággal kapcsolatos sarkalatos törvény miatt.

A sajtószabadsággal foglalkozó brüsszeli munkacsoport megállapította, hogy Magyarországon több a korlátozás, mint bárhol az Európai Unióban, valamint azt is, hogy túlságosan „erős” a magyar Médiatanács.

Február: a magyar kormány válaszlevelet küldött az Európai Bizottság kifogásaira. A bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban azt javasolták, hogy majd egyéni alapon meghosszabbíthatják a bírák megbízatását. Kifejtették, hogy a Klubrádió ügyével azért nem kívánnak foglalkozni, mert e kérdésben éppen bírósági eljárás zajlik, és nem akarnak nyomást gyakorolni a bíróságra (!).

(kép: Láng Samu)

Március: több mint negyven bírói helyre írtak ki pályázatot, miközben a még fel sem mentett bírák szabadságukat töltötték. 

Április: miközben készültek a hivatalos dokumentumok a kényszernyugdíjazott bírák felmentéséről, a bírák is léptek: beadványt juttattak el az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mindkét helyen a diszkrimináció tilalmára hivatkozva.

Május: az Alkotmánybíróság tárgyalt a bírák alkotmányjogi panaszáról. Az ülésén heves, személyeskedéstől sem mentes vita zajlott, döntés nem született.

Június: az Európai Bizottság a bírák kötelező nyugdíjazásának, valamint az adatvédelmi felügyelő hatóság függetlensége megsértésének ügyében kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Emellett még három kötelezettségszegési eljárás is indult a kiskereskedelmi válságadó, a telekomadó és a cafeteria miatt. Marasztaló ítélet esetén az állam kamatostul kell, hogy visszafizesse a cégeknek a válságadót, természetesen az adófizetők pénzéből.

E hónap hozadéka az új Büntető Törvénykönyv, amelyben bizonyos esetekben 14 évről 12 évre szállították le a büntethetőség korhatárát. Az UNICEF szerint ez a rendelkezés ellentétes az ENSZ gyermekjogi egyezményével.

Július: az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmányellenes a bírák nyugdíjazásának szabályozása, ezért a törvényt a hatálybalépés napjára visszaható hatállyal megsemmisítették. De Orbán Viktor közölte: "a rendszer marad".

Augusztus: megszületett az első ítélet a bírák munkaügyi perébén. Az első fokú ítélet kimondta, hogy az államfő jogellenesen mentett fel egy kényszernyugdíjazott bírót. Az Európai Bizottság pedig aggályainak adott hangot a Klubrádió frekvenciájáért vívott jogi csatározásokkal kapcsolatban. Növeltük országunk jó hírnevét azzal is, hogy kiadtuk Azerbajdzsánnak Safarovot, az azeri baltás gyilkost, akit hazájában azonnal szabadlábra helyeztek.

Szeptember: Navracsics Tibor alkotmány- és törvénymódosító javaslata szerint a bírák kötelező nyugdíjkorhatárát 62-ről 65 évre emelnék fel. A törvényjavaslatot azonban a végszavazás előtt visszavonta.

Október: a munkaügyi bíróságok hat bírót helyeztek vissza bírói tisztségükbe, valamint korábbi vezetői beosztásukba, továbbá kötelezték a munkáltatókat a bírák elmaradt illetményének megfizetésére.

(kép: Life.hu)

November: az unió bírósága kimondta, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása és ez alapján történő elmozdítása az uniós joggal ellentétes, így Magyarország uniós jogot sértett. Orbán Viktor ekkor tette közkinccsé azonnal nevetségessé vált hasonlatát: "Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják".

December: újabb törvényjavaslat született a bírák ügyében, háromféle lehetőséget biztosítva számukra, bár egyik lehetőséget sem nevezhetnénk maradéktalanul kedvezőnek. Erről azonban a parlament már csak jövőre fog szavazni.

A 2012. év összefoglalójában nem említettem a strasbourgi bíróság egyetlen ítéletet sem, mert azok felsorolása már szétfeszítené ezen írás kereteit és visszaélne az olvasó türelmével. 

Úgy gondolom, a  a„jogállamiság” illusztrálására ennyi is elegendő.

(kép: startlap.hu)

 

Döglött kutya

(Fotó:Life.hu)

Orbán Viktor azt mondta: „régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják”. Én meg egyre sűrűbben azt látom, hogy a miniszterelnöknek „sallert” osztogatnak. A legutóbbit - két koki között - éppen tegnap, az Európai Bíróságtól kapta.

A luxemburgi bíróság soron kívül, egy hónap alatt meghozta azt az ítéletét, amellyel kimondta: a magyar állam uniós jogot sértett akkor, amikor - egyik pillanatról a másikra - 70 évről 62 évre szállította le a bírák (ügyészek, közjegyzők, stb.) kötelező nyugdíjkorhatárát.

A miniszterelnök frenetikus hasonlatával arra utalt, hogy az Alkotmánybíróság korábban már megsemmisítette ezt a jogszabályt, szerinte tehát az Európai Bíróság olyan törvényről hozott döntést, amely már nem is létezik.

Kedves Miniszterelnök Úr! Ha sűrű elfoglaltsága megengedi, tegye már meg, hogy elolvassa az ítéletet! Annál is inkább, mert a verdikt szövege – méghozzá magyarul - a kihirdetést követő egy óra elteltével megjelent a luxemburgi Curia honlapján. 

Itthon egy ilyen nyilvános közzétételre akár egy hónapig is várni kell. Már csak azért is érdemes lett volna áttanulmányozni, mert igazán szépen elmagyarázzák benne, hogy miért is nem döglött még meg az a kutya. Az ítélet indokolása félreérthetetlenné teszi, hogy az Európai Bíróságnak arról a helyzetről kell döntenie, ami a per indításakor fennállt. Már pedig amikor az Európai Bizottság Luxemburghoz fordult, bizony nagyon is élt még az a jogszabály, amiről már akkor is lehetett tudni, hogy a diszkrimináció tilalmába ütközik. Ez persze „csak” egy eljárásjogi érv, de bizonyára Önnek is tanították ezt valaha a jogi egyetemen.

A bíróság másik érvének megértéséhez még csak jogásznak sem kell lenni. Ez pedig az, hogy hiába semmisítette meg az Alkotmánybíróság a hazai jogba, a magyar alkotmányba, bocsánat, alaptörvénybe ütköző jogszabályt, azóta sem történt semmi annak érdekében, hogy a jogellenesen felmentett bírák ügyét rendezzék. Korábban Ön nemes egyszerűséggel közölte, hogy „a rendszer marad”. A független Bírósági Hivatal pártfüggetlen vezetője aggódott az ügyben a köztársasági elnökhöz forduló „nagy tekintélyű” bírák presztízs-vesztése miatt, a köztársasági elnök pedig értetlenül széttárta karját: ő vajon mit is tehetne az ügyben.

Aztán valahogy mégis rájöhettek, hogy mi a teendő, mert a Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium készített egy „az Alaptörvény 2. számú módosítása” című előterjesztést. Az illetékes bizottság megtárgyalta a tervezetet, a parlament lefolytatta az általános és részletes vitát is, valójában már csak a szavazás volt hátra, amikor egy váratlan fordulattal visszavonták a benyújtott tervezetet. Vagyis újfent semmi nem történt. Időt, pénzt, energiát nem kímélve a bíráknak továbbra is egyenként kellett a munkaügyi bírósághoz fordulniuk. Az Országos Bírósági Hivatal valamennyi, a bírákat állásukba visszahelyező elsőfokú ítéletet megfellebbezte. Tette mindezt úgy, hogy a döntések jogalapját, vagyis azt, hogy a kirúgások jogellenesek voltak, maga a hivatal sem vitatta. Persze nehezen is vitathatta volna. Képviselője mégis fellebbezett, ha másért nem, azért, mert nem tetszett az ítéletek indokolása, vagy pusztán időhúzásra játszottak. Mintegy százötven per indult. A mai napig mindössze két ítélet emelkedett jogerőre, de eddig még a pernyertes bírák sem kapták vissza állásukat.

Szóval, az a szegény kutya olyannyira él, hogy most már igazán tenni kéne valamit az érdekében. Már csak azért is, mert az Európai Bizottság közleményben tudatta: szorosan nyomon fogja követni a luxemburgi ítélet végrehajtását. Viviane Reding, az alapjogokért felelős uniós biztos kijelentette: „a bíróság ítélete a napnál is világosabb, és megerősíti a bizottság jogi értelmezését, amely szerint több száz bíró, ügyész és közjegyző magyarországi korai nyugdíjba kényszerítése uniós jogba ütközött. Magyarországnak most minden szükséges intézkedést meg kell hoznia, hogy a lehető leghamarabb megfeleljen az ítéletnek." Ha ez mégsem történne meg – és ezt már nem Reding asszony mondta, hanem az uniós jogszabályok rendelkeznek így – az Európai Bizottság ismét a bírósághoz fordulhat és ekkor már pénzbüntetés kiszabását is kérheti az engedetlen uniós tagállammal szemben.

Akár így, akár úgy, ismét a zemberek pénzével – a mi pénzünkkel - hazardíroznak. Az „elbocsátott légió” munkahelyeit már akkor betöltötték, amikor még jóformán ki sem húzták a lábukat az irodáikból. Már az első pillanatban olyan helyzetet teremtettek, hogy a kirúgott bírák többségét ne is lehessen visszahelyezni. Ha az államot pénzbüntetéssel sújtják, akkor is, ha a bírákat kártalanítják, akkor is mi fizetjük meg az árát. Mi mindannyian. Beleértve az elbocsátottakat is.

Erről szól a Klubrádiós beszélgetés (07:15-től kezdődik), az RTL Klub híradójának részlete és az ATV Egyenes beszéd című műsorában elhangzott interjú is.

 

Színjáték

Zenés, pávatáncos komédia

Láng András ötlete alapján írta: Sándor Zsuzsa

Abszurdizálta: Láng András

Játszódik az abszurdisztáni igazságügyi miniszter szobájában.

A Nagyember csönget személyi titkárának.

Nagyember: Mondd fiam, ki a törvényelőkészítők rossz szelleme? Aki párthűen törtető, és hozzá még okos és gonosz is.

Titkár: Gondolkodom. Vannak ott ilyenek szép számmal. Az persze sokat segítene, ha
megmondaná, mit kellene tennie.

Nagyember: Egyszerű, de tiszta nóta. Megint a bírákról van szó.

Titkár: De hát már elintéztük őket, nem?

Nagyember: Ezek még mindig pattognak, pedig hideg vízbe dobtuk őket és csak lassan
melegítjük, ahogy a Vezér mondta.

Titkár: Hogy ki ne ugorjanak?

Nagyember: Persze. Vezérünk azt is félreérthetetlenné tette, hogy a rendszer mindenképpen marad.

Titkár: Akkor meg az Alkotmánybíróság minek dumált bele?

Nagyember: Hát ez az! Jutja eszembe, ez a Péter, na hogy is hívják?

Titkár: A Paczolay?

Nagyember: Az, az! Hány éves is?

Titkár: De Főnök, az alkotmánybírákra más szabályokat találtunk ki.

Nagyember: A fenébe is! Most már mindegy, de erre még vissza kell térnünk. Ez is megér majd egy mesét. Akarom mondani, misét.

Titkár: Szóval kompromisszumot kellene ajánlani a bíráknak úgy, hogy közben a fejükre ütünk?

Nagyember: Okos fiú maga! Ehhez kell a zember.

Titkár: Tudom is, hogy ki lenne erre jó. Őt úgyis megszívatta már a bíróság. Tudja, Főnök, a válásánál…..

Függöny

Szerény kopogtatás. Beosztott belép a Nagyember szentélyébe. Alázatosan vár. A Nagyember mintha észre sem venné. Beosztott halkan köhint. 


Nagyember: Elkészült a nagy mű?

Beosztott: Igen.

Nagyember: Ugye nem is volt annyira bonyolult?

Beosztott: Azon igyekeztem, hogy teljesítsem a Vezér óhaját.

Nagyember: Szóval „a rendszer marad”.

Beosztott: Ez volt a cél.

Nagyember: De azért lökünk valamit ennek a Paczolay féle bandának is, ugye?

Beosztott: Természetesen. 65 évre emeltem a nyugdíjkorhatárt.

Nagyember: De így nem tűnnek el ezek a vén komcsi csatalovak!

Beosztott: Viszont a vezér szeme elől eltűnnek. Lesznek is, meg nem is.

Nagyember: Ügyes. 5 évet így is elloptunk tőlük – és ez nem is kevés. De ezek össze-vissza ugrálnak, pereskednek. Még a végén a munkaügyisek megint a nyakunkba sózzák őket!

Beosztott: Erre is találtam megoldást. A kirúgottaknak a nagy része vezető volt. Minimum tanácsvezető bíró, vagy kollégiumvezető, a többségük meg mindenféle bírósági, meg táblabírósági, vagy ilyen-olyan elnök. Belevettem, hogy ez után 62 év felett senki sem lehet vezető.

Nagyember: És Tünde? Meg Darák? Jó, jó, most még fiatalok, de hát egyszer majd megöregszenek ők is. Ja, és Kónya, az meg már nem is annyira ifjonc! Az mégsem járja, hogy a Bírói Hivatal vezetője, a Kúria elnöke, meg a helyettese csak úgy ukkmukfukk leváltható legyen pusztán azért, mert eljár felettük is az idő. Ezt az ötletet még tovább kell cizellálni.

Beosztott: Egyszerű. Kimondjuk, hogy rájuk ez nem vonatkozik. Kónya meg nem annyira fontos, hiszen az ő utódját úgyis a Kúria elnöke nevezi ki.

Nagyember: És mit kezdünk a túlkoros vezetőkkel?

Beosztott: Ez Handó asszony feladata lesz. Ha egy vezető nem hajlandó önként nyugdíjba menni, akkor még három évig engedjük bíróként dolgozni. Handó asszony meg oda helyezi a makacsabbját, ahová akarja. Legalábbis egy évre mindenképpen megteheti a bírói törvény alapján. Mondjuk, a Kúria elnökhelyettesét áthelyezi Bivalybürgözdre beosztott bírónak.

Nagyember: Ez jó. Lefogadom, hogy néhány hónap után könyörögni fog a nyugdíjazásáért.

Beosztott: Már csak egy nyitott kérdést látok. Mi van, ha az Alkotmánybíróság megint beleköp a levesbe?

Nagyember: Ez nem lesz gond. Ezeket a módosításokat beletesszük az Alaptörvénybe, ezzel kifogjuk a szelet az Alkotmánybíróság vitorlájából. Engem inkább az foglalkoztat, vajon Luxemburg és Strasbourg megemészti-e ezt az új törvényt?

Beosztott: Én ezen nem aggódnék. Ha mindenféle diszkrimináció, vagy egyéb hajánál fogva előcibált indok alapján elkaszálnak bennünket, akkor majd újonnan kivetett adókból fizetünk egy kis büntetést.

Nagyember: És ne feledkezzünk meg a Nagy Kaszásról sem. Végső soron ő is nekünk dolgozik. Mondja fiam, maga hány éves is?

Függöny