El Pais Magyarországról

Az El Pais az egyik legnépszerűbb, de feltétlenül a legnagyobb példányszámban megjelenő spanyol napilap. (A példányszáma azért a legnagyobb, mert a Global-kiadás Dél-Amerikai mutációban is megjelenik.) 

A Franco-diktatúra összeomlásakor indult, 1976-ban. Az alkotmányra különösen érzékenyek, az 1981-es puccs alkalmával például különkiadást jelentettek meg „El Pais con la Constitucion” (a  Pais az alkotmány mellett áll) címmel. Elsőként vezették be az olvasói Ombudsman intézményét. Úttörők voltak spanyol nyelvű internetes kiadásban is (El Pais Digital.)

Silvia Blanco részletes elemzést készített Magyarország jelenlegi helyzetéről. Cikkében részletesen ír a magyarországi antiszemitizmusról, a cigányság helyzetéről, a Magyar Gárdáról.Nem feledkezik meg Bayer Zsolt emlékezetes cigányellenes cikkéről és a futball-huliganizmusról.  Szól a Jobbik képviselőjének a parlamentben elhangzott indítványáról, melyben a zsidók, illetve később az izraeli-magyar kettős állampolgárok, illetve az ilyen képviselők listázását követelte. Említi a sajtódíjjal kitüntetett antiszemita újságírót, valamint a növekvő Horthy kultuszt. Leírja Orbán Viktornak azt az Európai Parlament előtti felszólalását, amelyben az EU-t a Szovjetúnióhoz hasonlította. 

Fotó:Jakub Kaminski (Efe)

Megállapítja, hogy a Fidesz célja a szélsőjobboldali szavazók megnyerése a jövő évi választásokra.

Silvia Blanco ehhez az összefoglaló, elemző cikkhez készített velem is interjút az elmúlt hónapban. A cikknek e részét itt magyarul is közzéteszem.

Az egész cikk spanyolul olvasható ezen a linken

SILVIA BLANCO

Magyarország, az Unió önfejű fia

  

Sűrű állványzat keretezi a Duna partján álló magyar Parlament neogótikus épülettömbjét. A munkálatok már évek óta folynak és még évekig tartanak. Itt, a fővárosban él Sándor Zsuzsa. 65 esztendős. Mindennapjait a törvények betartása és betartatása töltötte ki 2012 júniusáig, vagyis mindaddig, amíg az Orbán-rezsim hatalomra kerülése óta, a sorozatban, és egyben nagyon eredményesen megváltoztatott törvények hatályba nem léptek. Akkor döntött ugyanis a kormány arról, hogy törvényt alkot 270 bíró kényszernyugdíjazásáról. Jó néhányan a megtisztulás lehetőségét látták ebben az intézkedésben. Mindenesetre éppen ez volt az a döntés, amely kiverte a biztosítékot Budapest és Brüsszel kapcsolatában. Az Európai Bíróság – az életkor alapján álló diszkriminációra hivatkozva - arra kötelezte Magyarországot, hogy helyezze vissza korábbi tisztükbe a kirúgottakat, illetve kártalanítsa őket egy évi fizetésüknek megfelelő összeggel. 

magyarhirlap.hu

Sándor Zsuzsa nem kívánt élni a visszahelyezés adta lehetőséggel, mondván: „Az egész eljárás szégyenteljes volt. Ha egyszer minden korábbi értékelés szerint az elvárásoknak megfelelően és hibátlanul dolgoztál, aztán pedig szó nélkül kirúgnak – ez megalázó! Az én generációm tagjai közül sokan már vezetői beosztást értek el. Úgy vélem, első sorban az volt a cél, hogy őket lecseréljék. Ennek a kormánynak az egyik fő jellemzője, hogy mindent maga alá akar gyűrni – ezt teszi most az igazságszolgáltatással is. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az új Bírói Törvény értelmében az összes magyar bíró szakmai és személyzeti ügyeiről egyetlen személy – a FIDESZ-hez nagyon is közeli álló – hivatalvezető asszony dönt” - tette hozzá. Mindössze másfél év alatt a Fidesz már négyszer módosította a sokat vitatott alkotmányt, annak dacára, hogy azt ők maguk írták. A legtöbb vitát a márciusi módosító csomag váltotta ki. Az Orbán-kormány figyelmen kívül hagyta mindazokat a nemzetközi figyelmeztetéseket, amelyeket az Európai Bizottság, a Tanács az Egyesült Államok, az ENSZ, valamint különböző, nem kormányzati és civil szervezetek tettek. Az Alaptörvénybe foglalt számos újítás és változtatás mellett súlyosan kifogásolták az Alkotmánybíróság háttérbe szorítását is. Azt, hogy a törvényesség legfőbb letéteményese a jövőben kizárólag formai szempontokat mérlegelhet, tartalmi kérdésekben alig dönthet, és nem veheti figyelembe saját, a korábbi 20 évben hozott ítéleteit. „Ez teljességgel abszurd” – kommentálja a döntést Sándor Zsuzsa. Az elmúlt három év alatt többszáz törvényt alkottak, közülük legalább ötven, úgynevezett sarkalatos törvény volt. És közülük jó néhányat meg kellett, vagy meg kellene változtatni. Csak az elmúlt héten a kormány – a maga kétharmados többségével – 10 vadonatúj törvényt hozott. „A bírák és az ügyvédek már lépést sem tudnak tartani a törvénygyártás sebességével. Történik valami az országban – és másnapra alkotnak egy törvényt róla. És mindezt bármiféle társadalmi, vagy szakmai egyeztetés nélkül. Ez igencsak messze van attól, amit még demokráciának lehet nevezni” – kesereg a kényszernyugdíjazott bíró, aki éppen könyvet ír egy még folyó perről, és rendszeresen jelennek meg cikkei egy hetilapban, meg a világhálón. 

Mózes, vagy Jézus?

A Jobbik fáklyásmenetet szervezett Kaposváron, a Facebook-on pedig több mint harmincezer aláírás gyűlt össze a halálbüntetés visszaállításáért. Így van ez szinte mindig, amikor fény derül egy-egy kirívóan súlyos bűncselekményre. Olyankor újra, meg újra fellángol a vita, vissza kell-e, vissza lehet-e állítani a halálbüntetést. Napjainkban a 11 éves Szita Bence meggyilkolása váltotta ki az elemi indulatokat.

Tekintsünk vissza egy kicsit a régmúltba. A halálbüntetést követelők az úgynevezett tálió elvét vallják, vagyis azt: „szemet szemért, fogat fogért”.

Úgy vélem, közülük sokan nem is tudják, hogy Mózes II. könyvét idézik. A 24. vers így szól: „szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért”. Mózes III. könyvének 24. fejezete pedig azt írja: „ha valaki agyonüt valamely embert, halállal lakoljon”.

uj.katolikus.hu

 Jézus azonban elutasította a mózesi felfogást, amikor a hegyi beszédben így szólt: „Hallottátok, megmondatott: szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. (Máté evangéliuma 5:38)

(Gallery Site.hu)

Az meg már igazán a sors, no meg a mai magyar társadalom fintora, hogy éppen a Jobbik vallja Mózes tanítását és e tanítás szellemében mozgat meg minden követ azért, hogy Magyarországon ismét bevezessék a halálbüntetést. 

Azon viszont már kevésbé csodálkozom, hogy a Jobbik valahogy mindig akkor kezd ez ügyben mozgolódni, szervezkedni, amikor az elkövetők között roma származásúak vannak. Akkor viszont, amikor Tatárszentgyörgyön felgyújtották egy háromgyerekes roma család házát, majd az égő házból menekülő apát és ötéves kisfiát agyonlőtték, valahogy elfelejtettek demonstrálni,

De legyünk objektívek. Nem kizárólag a Jobbik és nem csak az ő híveik követelik a halálbüntetés visszaállítását. Ennél sokkal többen vannak e legsúlyosabb és legradikálisabb büntetés hívei.

Nézzük, mivel érvelnek vajon a „halálbüntetés-pártiak”? Ezt a büntetést hatékonynak gondolják arra hivatkozva, hogy elrettentő hatása miatt mások majd nem követnek el élet elleni bűncselekményeket. Arra is hivatkoznak, hogy vannak olyan bűnelkövetők, akiktől örökre meg kell védeni az embereket, végleg ki kell őket iktatni a társadalomból, nehogy ismét hasonló bűntettet követhessenek el.

Ezzel szemben az „abolicionisták”, vagyis a halálbüntetés ellenzői állítják, hogy ennek a büntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása, mint akár egy életfogytig tartó szabadságvesztésnek és ezen állításukat statisztikai adatokkal is alátámasztják. Másik, igen komoly érvük pedig az, hogy ha egy ártatlan embert ítélnek halálra, a bírói tévedés jóvátehetetlen. Ha lenne halálbüntetés Magyarországon – és ezt már én teszem hozzá – a móri mészárlás ügyében az igazi bűnös helyett Kaiser Edét végezték volna ki. De hogy szót ejtsünk a sokak által ellenpéldaként emlegetett Egyesült Államokról is, ahol jó néhány államban még ma is végeznek ki embereket, nem árt azt sem tudni, hogy 1973 óta több mint száz olyan esetet jegyeztek fel, amikor a siralomházból bocsátották szabadon a halálra ítéltet, mert kiderült, hogy ártatlan. És jó néhány olyan eset is előfordult, amikor csak évekkel a kivégzés után derült fény arra, hogy nem a kivégzett személy volt a tettes.

Amúgy ez a vita jelenleg kizárólag elméleti síkon folytatható. A Magyarország által is ratifikált – és ezáltal a magyar törvények részévé tett - Európai Alapjogok Chartája ugyanis egyértelműen tiltja a halálbüntetést. A halálbüntetés tilalma az élethez és az emberi méltósághoz való elidegeníthetetlen jogok elvén alapul. Az Európai Unión belül egyetlen tagállam sem vezetheti be, vagy hozhatja vissza a halálbüntetést, hacsak az egész Unió nem változtatná meg a filozófiáját, amire nyilvánvalóan csekély az esély.

Magyarországon 1989-ig volt halálbüntetés. Korábban, a nyolcvanas években mintegy 300 élet elleni bűncselekményt követtek el évente. 2004 óta viszont - a halálbüntetés eltörlése dacára - folyamatosan csökken az élet elleni bűncselekmények száma.

(Fotó: Hirado.hu)

Nem szívesen propagálom, ezért nem is írom le annak a Facebook oldalnak az elérhetőségét, amelyet Szita Bence emlékére hoztak létre. 

És nem azért, mintha engem nem rázott volna meg ennek a szerencsétlen kisgyereknek a brutális meggyilkolása. Ezzel az oldallal az a baj, hogy arra használja fel egy kisgyerek szörnyű sorsát, hogy indulatokat szítson. Ugyanezt teszik sajnos a sokak által olvasott bulvárlapok és a nagy nézettségű bulvár-televíziók is. Így azután még nehezebb a halálbüntetés kérdéséről józanul vitatkozni, vagy higgadtan érvelni a zsigeri bosszúvággyal szemben.

A Jobbik sem tesz mást, mint meglovagolja az emberekben megbújó ösztönös bosszúvágyat, sőt, mi több, tovább is szítja azt. Persze, ezt a pártot az sem zavarná, ha Magyarország kilépne az Európai Unióból. És akkor büszkén vállalhatnánk testvéri közösséget a legtöbb halálbüntetést végrehajtó országokkal, köztük Kínával, Iránnal, Vietnámmal, Szaúd-Arábiával, Pakisztánnal, Bangladessel.