Újabb vereség

Hagyó Miklós volt MSZP-s országgyűlési képviselőt, egyúttal Budapest egykori főpolgármester-helyettesét mentelmi jogának megszűnése után előzetes letartóztatásba, majd vád alá helyezték bűnszervezetben elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, vesztegetés és más bűncselekmények miatt. Csaknem kilenc hónapot töltött előzetesben.

noplaza.hu

A Büntető Törvénykönyv tételesen felsorolja, milyen indokok alapján lehet elrendelni, illetve fenntartani valakinek az előzetes letartóztatását. A bíróságok Hagyó Miklós esetében ezek közül a szökés és az összebeszélés veszélyére hivatkoztak. Az eltelt kilenc hónap alatt a védelem szinte havonta nyújtott be kérelmet Hagyó szabadlábra helyezése érdekében. Valamennyi beadványában részletesen és tételesen cáfolta a bíróságok érveit. Később a védő, orvosi véleménnyel alátámasztva, arra is hivatkozott, hogy a fogvatartás alatt védence egészségi állapota súlyosan megromlott.

Az előzetes letartóztatás kérdésében eljárt bíróságok azonban a védelem egyetlen érvére sem válaszoltak érdemben. Szüntelenül csak a törvény „sablon” szövegét ismételgették: fennáll a szökés és összebeszélés veszélye. Itt érdemes egy rövid kitérőt tennünk. Az úgynevezett kényszerintézkedésekről döntő bírósági határozatokat korábban a Helsinki Bizottság, de maga a bíróság is vizsgálta. A következtetések mindkét esetben azonosak voltak: számos más ügyben is sablonosak a döntések, nem tartalmaznak konkrét tényeket és érveket, gyakran szó szerint megismétlik az ügyészi indítványt és indokolásukban nem reflektálnak a védelem érveire.

Miután itthon hiába keresett sérelmeire orvoslást, Hagyó és védője a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult. Kifogásolták, hogy a hatóságok nem törődtek a fogvatartott egészségi állapotának folyamatos romlásával, hogy előzetes letartóztatása indokolatlanul hosszú ideig tartott, hogy tényleges ok nélkül korlátozták kapcsolat-tartását a családjával, és hatékony jogorvoslati lehetőséget sem biztosítottak neki.

jogasz.cafeblog.hu

A strasbourgi emberi jogi bíróság szinte valamennyi kérdésben Hagyónak adott igazat. Ítéletében kimondta, hogy a magyar állam megsértette az emberi jogi egyezmény 3., 5., 8. és 13. cikkét. Lássuk be, ez azért egyetlen ügyben nem kevés! Az egyezmény összesen 14 alapjogot védelmez, ennek több mint a negyedét vette semmibe bíróságai révén a magyar állam.

A 3. cikk a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmáról szól. Kell-e magyarázni: azzal, hogy valakit egy penészes, nedves fogdában tartanak, ahol betegségei kiújulnak, miközben 40 kg-ot lefogy, megszegik ezt a tilalmat. Az egyezmény 5. cikke szerint a gyanúsítottat ésszerű időn belül bíróság elé kell állítani, vagy a tárgyalásig szabadlábra kell helyezni. Ha mégis lecsukják, annak törvényességéről rövid időn belül dönteni kell. Az eljárásban a havonta ismétlődő, sablonos és formális elutasító határozatokkal ezt az alapjogot is megsértették. A 8. cikkben leírt családi élethez való jog azáltal sérült, hogy feltételezésekre alapozva tiltották meg a vádlott kapcsolat-tartását. Mindemellett a magyar állam megsértette a 13. cikkben foglaltakat azzal, hogy nem biztosította a jogot a hatékony jogorvoslathoz.

 

novissima.hu

Mindezek alapján a strasbourgi bíróság Hagyó Miklósnak 12 és fél ezer euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, és ezen felül a magyar államnak kell viselnie a hatezer euróra taksált eljárási költségeket is.

A legenda szerint XIV. Lajos, a Napkirály mondta: „Az állam én vagyok”. Persze valójában nem mondta. De mi mondhatjuk. A bíróság és az állam ugyanis a mi zsebünkből húzza ki azt a csaknem öt és fél millió forintot, amit egy ember alapjogainak megsértésért fizetnie kell. Nem először. És félek, nem is utoljára.

Beszélgetés Bánó Andrással a bírák vissza(nem)helyezéséről

ATV 2013. április 22.

richpoi.com

A beszélgetésben elsősorban azokról a bírósági vezetőkről, konkrétan két törvényszéki elnök esetéről esett szó, akiket az általuk indított perekben a munkaügyi bíróság nem csak bírói tisztségükbe, de vezetői beosztásukba is visszahelyezett. Ennek ellenére nem fogják visszakapni elnöki tisztségüket, mert a helyüket időközben már betöltötték.

Bánó András azt is firtatta, hogy ha megszülettek a munkaügyi bíróságokon az ítéletek, vajon miért kell a bíráknak külön kérniük a visszahelyezésüket. Talán elsikkadt a beszélgetésben az a tény, hogy ez gyakorlatilag egy technikai és nem igazán jogi kérdés. Számos bíró a munkaügyi döntés ellenére nem kíván visszatérni a pulpitusra, mások úgynevezett rendelkezési állományba helyezésüket kérik. A Bírósági Hivatal által kiadott nyomtatványokon arról kell nyilatkoznia a bírónak, hogy ő, személy szerint melyik megoldást választja.

Végül egy „helyreigazítás”. A műsorvezető által említett, a Népszabadságban megjelent és nekem tulajdonított cikket nem én írtam, hanem Lencsés Károly. Sajnos az élő adásban nem volt módom ezt azonnal korrigálni, ezért ezt most e helyütt teszem meg.

A teljes beszélgetés itt hallható.

Fényevők

Különös kegyetlenséggel

Egy másfél éves kisgyermek halála miatt indult nyomozás. Az első orvosszakértői vélemény szerint a kisfiú krónikus alultápláltságban szenvedett, gyakorlatilag éhen halt. A szülők állítólag azért nem adtak enni és inni gyermeküknek, mert abban hittek, hogy elég, ha fénnyel táplálják. 

origo.hu

Mi védhet meg egy kiszolgáltatott gyermeket a saját szülőjével szemben? Az első, a gyermekek életének védelméről szóló törvényt a XIX. század végén, Angliában fogadták el. Azóta jócskán finomodott a jogi szabályozás. A „Gyermek Jogairól” szóló ENSZ Egyezményt 1989-ben, New Yorkban fogadták el. Ez kiemeli a gyermekek védelmét az erőszakkal szemben. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) definíciója szerint „a gyermek bántalmazása és elhanyagolása magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód… minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi…” Ugyanezeket az elveket Magyarországon a Gyermekvédelmi Törvény szabályozza.

A fenti alapelvek megsértése azonban gyakran túllép azon a határon, amit a gyermekvédelem eszközeivel (szülői felügyelet megszüntetése, intézeti elhelyezés, nevelőszülőhöz adás, stb.) orvosolni lehet. Ilyen esetekben a gyermek sérelmére megvalósított cselekmény már büntetőjogi felelősségre vonást tesz szükségessé. Az agárdi történet nyilván ez utóbbi körbe tartozik.

A Büntető Törvénykönyv szerint már az is bűncselekmény, ha az a személy, aki a kiskorú nevelésére, felügyeletére, vagy gondozására köteles, e kötelezettségének megszegésével „csak” veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, vagy érzelmi fejlődését. A büntetés ilyenkor 1-5 évig terjedő szabadságvesztés lehet.

Hir24.hu

Ennél azonban lényegesen súlyosabb az, amit az agárdi kisfiú szülei követtek el. A gyanú szerint a meglehetősen jómódban élő szülők tudatosan éheztették a kisfiút és ez vezetett a gyerek halálához. Ez pedig, ha valóban így történt, emberölés. Jelentek meg olyan tudósítások is, amelyek szerint a rendőrség gondatlan emberölés gyanúja miatt nyomoz. Én e hír valódiságát erősen kétlem. Eddigi tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ilyen esetekben szándékos emberölés valósul meg, még akkor is, ha az elkövetők nem kifejezetten kívánták a gyerek halálát. Kizárt, hogy egy szülő, akinek a másfél éves gyereke négy és fél kiló, ne gondolna arra, hogy a kiéheztetett, csupán „fénnyel etetett” kisgyerek ebbe belehalhat. Már pedig, ha ebbe a lehetőségbe belenyugszik, akkor mulasztása szándékos emberölésnek minősül. Méghozzá nem is akármilyennek. Az éheztetés – bármi is legyen annak „ideológiája” – lényegesen meghaladja az emberöléssel általában együtt járó szenvedést. Ez pedig azt jelenti, hogy az ölést különös kegyetlenséggel követték el. Emellett súlyosabban minősül az emberi élet kioltása akkor is, ha azt tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére valósítják meg. Ezek a minősítések külön-külön is azt eredményezik, hogy a büntetés 10-20 évig, vagy életfogytig tartó fegyházbüntetés lehet.

rtlklub.hu

Természetesen egy nyomozás kezdeti szakaszán nem lehet jóslásokba bocsátkozni. Az eljárás feladata, hogy minden körülményt kiderítsen, az elkövetők elmeállapotának vizsgálatától egészen a gyermek halálának okáig, a tett és a halál közötti okozati összefüggés tisztázásáig.

Sajnos az agárdi eset nem egyedülálló. Néhány évvel ezelőtt 15, illetve 13 évet kapott az a házaspár, akiknek 13 hónapos gyereke 4 kilósan halt éhen. A bíróság a vádlottak bűnösségét 14. életévét be nem töltött személy ellen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki.

A gyermekjóléti szolgálatoknál 2005 és 2011 között 50 ezerről mintegy 65 ezerre nőtt a családon belüli bántalmazás és elhanyagolás miatti eljárások száma. Még szerencse, hogy ilyen végzetes tragédiák ennél jóval ritkábban történnek.

Kényszervallatás

Kényszervallatás és halált okozó testi sértés gyanúja miatt őrizetbe vettek két rendőrt Bács-Kiskun megyében. Kiderült: az áldozat egy 47 éves, román állampolgárságú férfi, akiről azt feltételezték, hogy ellopott egy motoros fűrészt.

magyarhirlap.hu

A két rendőr elleni nyomozás még a kezdet kezdetén tart. Amit eddig tudni lehet: a sértett nem egyszeri, hanem folyamatos bántalmazás áldozata lett. És azt is, hogy a két rendőrt a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Ezt a döntést mindkét vádlott védője megfellebbezte. A harmincéves B. Csongor, aki tíz éve rendőr és jelenleg rendőrtiszti főiskolára jár, nem tett vallomást a bíróság előtt. Társa, a huszonhat éves B. Viktor részletes vallomása szerint az elhunyt férfi valamiféle rohamot kapott, s „eközben szerezhette halálos sérüléseit”.

Az ügy kapcsán nem csak az egész ország hördült fel, de diplomáciai botrány is kerekedett: a bukaresti külügyminisztérium folyamatos tájékoztatást kér a magyar hatóságoktól, egyúttal közölte, elvárja, hogy a tetteseket vonják felelősségre.

Mind a felháborodás, mind a diplomáciai követelés jogos. De csak akkor jogos, ha már tudjuk, hogy mi történt valójában. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni a rendőröket, vagy bármiféle mentséget találni az ilyen és ehhez hasonló tettekre. Mélységesen elítélek mindenféle rendőrségi brutalitást. Bár jó néhány tanulmány megjelent már arról, hogy mi válthatja ki egy-egy rendőr agresszív fellépését, úgy gondolom, hogy ennek megítélése, mi több, a pszichológiai okok feltárása nem a büntetőeljárás elsődleges feladata. 

somogytv.hu

Németh Zsolt kriminológus fejtette ki tanulmányában, hogy „a megfelelési kényszer vagy a köz biztonságának megőrzése, esetleg az igazságszolgáltatás szándéka motiválhatja a rendőrt abban, hogy kényszervallatást, netán bántalmazást kövessen el.” Nem vagyok kriminológus, sem pszichológus. Mégis vitatkoznék ezekkel a megállapításokkal. Büntetőbíróként azt tapasztaltam, hogy egy kiszolgáltatott ember bántalmazása szinte minden esetben hatalmi kérdés. A rendőr akár vallomást akar kicsikarni a gyanúsítottból, akár az ellenállását akarja megtörni, azért merészel kezet emelni áldozatára, mert ez hatalmában áll. Mert úgy gondolja, következmények nélkül megteheti. És ebben sajnos sokszor igaza is van. Nem véletlen, hogy sokkal több rendőri agresszióról hallunk, mint ahány ilyen ítélet születik. Ne akarja velem senki elhitetni, hogy az ügyészségi statisztikában lévő számok (2008-ban 16, 2009-ben 6, 2010-ben 8, 2011-ben 5) valósághűen tükrözik a rendőrök által ténylegesen megvalósított bántalmazások, kényszervallatások, jogellenes fogvatartások számát.

Ezekben az ügyekben nem könnyű dönteni. A bíróság csak akkor állapíthatja meg a vádlott bűnösségét, ha az egyértelműen bizonyított. Ezek a cselekmények szinte mindig négy-, esetleg hatszemközt zajlanak. A vádlott azt állítja, hogy ő nem bántalmazta a sértettet, a sértett meg ennek az ellenkezőjéről tesz vallomást. Orvosi látlelet vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor az orvosszakértő szinte tehetetlen.

Az izsáki esetben persze más a helyzet. Úgy tudjuk, az ügyben már el is készült az orvos-szakértői vélemény, bár annak tartalma egyelőre nem ismert. A szakértő megállapításait az ügyészség - a nyomozás érdekeire hivatkozva – egyelőre nem hozza nyilvánosságra. Igen helyesen.

A megalapozott gyanú szerinti kényszervallatást az a hivatalos személy követi el, aki annak érdekében alkalmaz erőszakot, fenyegetést…hogy valaki tegyen, illetve ne tegyen vallomást. Ez a bűntett 5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Még nem tudjuk azonban, hogy valóban ez volt-e a bántalmazás indoka.

Ha megvalósul a halált okozó testi sértés bűntette, a büntetés 2-8 évig terjedő szabadságvesztés. De tudjuk-e már, hogy ez a cselekmény nem minősülhet-e emberölésnek? Azt ugyanis úgynevezett eshetőleges szándékkal is el lehet követni, ami azt jelenti, hogy nem akarták ugyan megölni az áldozatot, de belenyugodtak a halál bekövetkezésének lehetőségébe. Egy kitartó, folyamatos bántalmazás esetén bizony jogilag ez a lehetőség is felmerül.

Már Szemere Bertalan, egykori belügyminiszter is mondá: „a kínzás tilos, és tényleg az is leend.” És ebben mindannyian egyetérthetünk.

wikipedia.org