2013. április 13., szombat

Az ügyfélbarát közigazgatás: London kontra Budapest

Második fejezet
Csaknem egy éve már annak, hogy összevetettem egymással a londoni és a budapesti hivatalos eljárásokat.
Valószínűleg sejtik, melyik város került ki győztesen ebből az összehasonlításból. Persze, hogy az, ahol a füvet már vagy 500 éve locsolgatják.
ds.land.com

Akkor még nem sejtettem – mint Pelikán József a Tanúban -, hogy a történetnek nincs vége. Akkor még attól estem egyik ámulatból a másikba, hogy hat nappal a szabálytalan parkolásunkat követően a City of Westminster „városi igazgatósága” – érveinket és magyarázatunkat mérlegelve és azokat elfogadva – eltörölte a ránk kiszabott parkolási bírságot. Emellett kaptunk egy színes szagos tájékoztató füzetet arról, hogy miként lehet a mozgássérült igazolvánnyal szabályosan parkolni, nehogy - ha a jövőben Londonban járunk - „ilyen kellemetlen helyzetbe” kerüljünk. És majd elfelejtettem: a hatósági határozat „Kedves X.Y. úr” megszólítással, továbbá azzal kezdődött, hogy megköszönték a hozzájuk írt levelünket.
Magyarországon egy ilyen „levél” ügyszámmal, „Határozat” címmel indul, rengeteg jogszabályi hivatkozással folytatódik, és némi fenyegetéssel végződik, hogy többet ilyen aztán elő ne forduljon. 

sulioldal.hu
Az ügyfélnek nincs neve, amin meg lehetne őt szólítani, végképp nem tekinthető úrnak, vagy asszonyomnak, attól meg a jó Isten mentsen meg egy magyar hivatalt, hogy még köszönetet is mondjon azért, hogy hozzá fordultak. Még mit nem! A végén még azt hiszi az az alávaló, panaszkodó, fellebbezgető polgár, hogy csak úgy írogathat össze-vissza egy hatóságnak.

harmonet.hu
Tegnap újabb vastag boríték érkezett a korábbi szabályszegő Mr. X.Y. címére a londoni polgármester ügyfélszolgálati irodájától. 

A boríték láttán, magam sem tudom, miért, nem fogott el az idegeskedés. Nem úgy, mint máskor, amikor egy itthoni hivatalos iratot hoz a posta. Ajánlott, tértivevényes küldeményként. Ez a londoni vastag boríték meg csak úgy egyszerűen megérkezett. És már megint úgy kezdődött, hogy „Kedves X.Y. Úr”. Azért, lássuk be, ez már több annál, mint amit egy magyar honpolgár, mit honpolgár, alattvaló lelke elvisel!
De, hogy a lényegre térjünk, bontsuk ki azt a vastag borítékot, tudjuk meg, mi van benne.Íme: „Amint megígértük, emlékeztetjük Önt arra, hogy mozgássérült engedélye 2013. április 23-án lejár. Amennyiben szeretné megújítani, kérjük, töltse ki a mellékelt nyomtatványt és mi készséggel lefolytatjuk az eljárást. Kérjük továbbá, hogy az ügyintézéshez biztosítson számunkra 10 munkanapot, és még további néhány napot a postázáshoz.”
Emellett még leírták, hogy a kedves X.Y. úr nagyon vigyázzon, amikor a gépkocsija alvázszámát megadja. Ne tévessze össze a nullát az O betűvel, a kettes számot a Z betűvel, az ötös számot az S betűvel. Ugyanis ezek a karakterek az emberi szem számára nagyon hasonlóak, a számítógép programja azonban nem tudja kiszűrni az ilyen tévedéseket, és hiba esetén automatikusan büntető cédulát generál.

Hát így. Semmi fenyegetés, semmi szemrehányás. Semmi paragrafus. Nem arra emlékeztetik X.Y. urat, hogy tavaly szabályt sértett. Nem. Attól óvják, nehogy megfeledkezzen egy határidőről. Nehogy tévedésből elírjon egy karaktert. Nem is tudják, hogy X.Y. úr az idén is szándékozik-e Londonba menni. De ha mégis, ők időben szólnak. Nehogy „kellemetlen” helyzetbe kerüljön. Azt akarják, hogy a hatósággal egyenrangú polgárnak érezze magát. Tartsa be a szabályokat. Ők azért vannak, hogy ebben segítsék. Nem céljuk, hogy kiszúrjanak vele. Nem büntetni akarnak. Kedves X.Y. Úr, jöjjön Londonba, és érezze jól magát! És locsolgassa tovább velünk együtt az 500 éves füvet!
táj-kert.blog.hu
Most sajnálom igazán, hogy az idei londoni utazás elmarad.