Hagyó Miklós volt
MSZP-s országgyűlési képviselőt, egyúttal Budapest egykori főpolgármester-helyettesét
mentelmi jogának megszűnése után előzetes letartóztatásba, majd vád alá
helyezték bűnszervezetben elkövetett különösen
nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, vesztegetés és más
bűncselekmények miatt. Csaknem kilenc hónapot töltött előzetesben.
A Büntető Törvénykönyv tételesen
felsorolja, milyen indokok alapján lehet elrendelni, illetve fenntartani valakinek
az előzetes letartóztatását. A bíróságok Hagyó Miklós esetében ezek közül a
szökés és az összebeszélés veszélyére hivatkoztak. Az eltelt kilenc hónap alatt
a védelem szinte havonta nyújtott be kérelmet Hagyó szabadlábra helyezése
érdekében. Valamennyi beadványában részletesen és tételesen cáfolta a bíróságok
érveit. Később a védő, orvosi véleménnyel alátámasztva, arra is hivatkozott,
hogy a fogvatartás alatt védence egészségi állapota súlyosan megromlott.
Az előzetes letartóztatás kérdésében
eljárt bíróságok azonban a védelem egyetlen érvére sem válaszoltak érdemben. Szüntelenül
csak a törvény „sablon” szövegét ismételgették: fennáll a szökés és
összebeszélés veszélye. Itt érdemes egy rövid kitérőt tennünk. Az úgynevezett
kényszerintézkedésekről döntő bírósági határozatokat korábban a Helsinki
Bizottság, de maga a bíróság is vizsgálta. A következtetések mindkét esetben
azonosak voltak: számos más ügyben is sablonosak a döntések, nem tartalmaznak
konkrét tényeket és érveket, gyakran szó szerint megismétlik az ügyészi
indítványt és indokolásukban nem reflektálnak a védelem érveire.
Miután itthon hiába keresett
sérelmeire orvoslást, Hagyó és védője a strasbourgi emberi jogi bírósághoz
fordult. Kifogásolták, hogy a hatóságok nem törődtek a fogvatartott egészségi
állapotának folyamatos romlásával, hogy előzetes letartóztatása indokolatlanul
hosszú ideig tartott, hogy tényleges ok nélkül korlátozták kapcsolat-tartását a
családjával, és hatékony jogorvoslati lehetőséget sem biztosítottak neki.
A strasbourgi emberi jogi bíróság
szinte valamennyi kérdésben Hagyónak adott igazat. Ítéletében kimondta, hogy a
magyar állam megsértette az emberi jogi egyezmény 3., 5., 8. és 13. cikkét.
Lássuk be, ez azért egyetlen ügyben nem kevés! Az egyezmény összesen 14
alapjogot védelmez, ennek több mint a negyedét vette semmibe bíróságai révén a
magyar állam.
A 3. cikk a kínzás, az embertelen
vagy megalázó bánásmód tilalmáról szól. Kell-e magyarázni: azzal, hogy valakit
egy penészes, nedves fogdában tartanak, ahol betegségei kiújulnak, miközben 40
kg-ot lefogy, megszegik ezt a tilalmat. Az egyezmény 5. cikke szerint a
gyanúsítottat ésszerű időn belül bíróság elé kell állítani, vagy a tárgyalásig
szabadlábra kell helyezni. Ha mégis lecsukják, annak törvényességéről rövid
időn belül dönteni kell. Az eljárásban a havonta ismétlődő, sablonos és
formális elutasító határozatokkal ezt az alapjogot is megsértették. A 8. cikkben
leírt családi élethez való jog azáltal sérült, hogy feltételezésekre alapozva
tiltották meg a vádlott kapcsolat-tartását. Mindemellett a magyar állam megsértette
a 13. cikkben foglaltakat azzal, hogy nem biztosította a jogot a hatékony
jogorvoslathoz.
Mindezek alapján a
strasbourgi bíróság Hagyó Miklósnak 12 és fél ezer euró nem vagyoni kártérítést
ítélt meg, és ezen felül a magyar államnak kell viselnie a hatezer euróra
taksált eljárási költségeket is.
A legenda szerint
XIV. Lajos, a Napkirály mondta: „Az állam én vagyok”. Persze valójában nem
mondta. De mi mondhatjuk. A bíróság és az állam ugyanis a mi zsebünkből húzza
ki azt a csaknem öt és fél millió forintot, amit egy ember alapjogainak
megsértésért fizetnie kell. Nem először. És félek, nem is utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése