Előre kell bocsássam: nem szeretem Fiala Jánost. Ez
persze teljesen szubjektív, van, aki szereti, van, aki nem. Végül is ez
magánügy. Akkor válik „közüggyé”, amikor az ember Fialáról ír. Én pedig most
ezt teszem. Mégpedig azért, mert – bár, mint említettem, nem kedvelem őt – én elfogultság
nélkül szeretném bemutatni, mi a technikája egy igazán elfogult, egyoldalú
interjú készítésének. Hogyan tudja egy profi műsorvezető – mert azt senki sem
vitathatja, hogy Fiala profi – kérdéseivel, no meg a fel nem tett kérdéseivel
saját szándékai szerint befolyásolni interjúalanyát és rajta keresztül a nézőit.
Május 9-én, az ATV „Messziről jött ember” című, Fiala
által vezetett műsorának Tili Károly, Kolontár polgármestere volt a vendége.
Gondolom, Kolontárt ma már senkinek sem kell bemutatni. Ez az egyik olyan
község, melyet 2010. október 4-én a MAL Zrt. tárolójából kiömlő vörösiszap
elárasztott. Kilenc ember meghalt és számosan megsérültek a vörösiszap-
katasztrófa következtében. Az áldozatok számára még visszatérünk,
megjegyzéseimet azonban egyelőre az interjú menetéhez szeretném igazítani.
Mielőtt még elmerülnénk a részletekben, elöljáróban egy
dolgot fontosnak tartok leszögezni. Tili Károly tanúként szerepel a vörösiszap
katasztrófa kapcsán indult büntető eljárásban. Kétlem, hogy a jól felkészült
riporter ezt ne tudta volna. Mégis úgy gondolta, hogy három héttel a tanú
büntetőbírósági meghallgatása előtt a szinte szükségszerűen elfogult tanú
véleményét a nyilvánosság tudomására hozza. Félreértés ne essék, egy áldozattá
vált falu polgármesterétől nem veszem rossznéven, hogy nem tud kívülállóként,
objektíven nyilatkozni. A műsor készítőjétől azonban elvárnám az objektivitást.
Fiala kritika nélkül tudomásul vette Tili Károlynak azt
az állítását, hogy a X. számú vörösiszap-tározó a katasztrófa idején már
megtelt, a MAL Zrt. ennek ellenére tovább akarta még tölteni. És nem csak
tudomásul vette, de maga is megerősítette azt a közlést, hogy a cég nem épített
újabb tározót. Lehet, hogy abban a 45 oldalnyi iratban, amelyre Fiala
hivatkozott, erről nem olvasott, de ha valóban a helyszínen járt, mint mondta,
láthatta volna az úgynevezett X/A tározót, amely már 2010-ben is állt. Arról
nem is beszélve, hogy Kolontár polgármesterének bizonyosan tudnia kellett az új
tározó létezéséről. Ehhez képest azt fejtegette, hogy a cég bizonyosan nem
kapott volna engedélyt új tározó építéséhez. Az már szinte szót sem érdemel,
hogy a bírósági eljárás eddigi adataiból bizonyítottnak látszik: a X. tározó
még nem telt meg a katasztrófa idején.
Szó került a műsorban arról, hogy a környezetvédelmi
hatóság 2010. szeptember 20-án kint járt a helyszínen és igazolta, hogy a
tározó teljesen rendben van. Fiala egy fel nem tett kérdéssel jóindulatúan
elsiklott afelett, hogy ha a hatóság két héttel a katasztrófa előtt mindent
rendben lévőnek talált, vajon bárki tudhatta-e, sejthette-e, hogy október 4-én a
tározó tönkremegy.
Időzített pokolgép volt a X. tározó, mondta annak idején
Tili Károly. Azt állította, hogy senki nem tudta, hogy mennyi anyag van a
tározóban, és azt sem, hogy mikor fog kiszakadni. A mondat első felének
igazságát kétségbe vonom. Kolontárról jól kellett látni, hogy a gát falát
időközben megmagasították, valamint azt is, mint már említettem, hogy újabb
kazettát is építettek.
A beszélgetésnek ezen a pontján dr. Bánáti János, a
büntetőügy elsőrendű vádlottjának védője betelefonált a műsorba. Tisztázni
akarta, hogy lényeges különbség van a MAL Zrt. esetleges polgári jogi
felelőssége, illetve a vádlottak személyi felelőssége között. Az nem lepett
meg, hogy Fiala háromszor is félbeszakította az ügyvéd mondanivalóját, továbbá
az sem, hogy meg sem próbálta tisztázni, vajon mi ez a lényeges különbség. És
itt most – félbeszakítva az eddigi időrendi sorrendet – a műsor végére kell
ugranunk. Bánátit – akinek Fiala megígérte, hogy még szót kap az interjú után –
többet nem hallhattuk. Kétlem, hogy azért nem, mert az elhangzottakhoz ne lett
volna még észrevétele. Persze, akár ez is lehetséges, de ezt már a műsor nézői
soha nem tudják meg.
Térjünk most vissza az áldozatok számára. Fiala következetesen
tíz olyan embert említ, akik a katasztrófa következtében vesztették életüket.
Ehhez képest a büntető ügy vádiratában kilenc áldozat szerepel. A tízedik ember
halálát még az ügyészség sem hozta összefüggésbe az iszapömléssel.
A műsorvezető egyetértően hümmög, miközben a polgármester
elmondja, hogy a MAL Zrt. vezérigazgatója nem ment el az október 4-én tartott
lakossági gyűlésre, hanem „valakit” küldött maga helyett. Ez a „valaki” a gyár
műszaki igazgatója volt. Valaki, de nem akárki. A riporter lazán elsiklik
afelett is, hogy a műszaki igazgató egy rendőrautóval érkezik a gyűlésre.
Állítólag azt mondta, hogy a vezérigazgatónak „fontosabb dolga” van. Ez – ha
így hangzott el – az akkori körülmények között valóban elég visszás kijelentés.
Kivéve, ha tudjuk, márpedig tudjuk, hogy Bakonyi Zoltán vezérigazgató aznap egyetlen
lépést sem tehetett rendőri kíséret nélkül. Mindemellett azon a napon a
legfontosabb feladat a gyár leállítása volt. Még akkor is, ha ez a szenvedőknek
bizarrul hangzott.
Fiala azt is megmutatta, miként kell egy témát úgy
félbehagyni, hogy annak csak pozitív kicsengése maradjon a levegőben.
Megkérdezte a polgármestert, mennyi pénz gyűlt össze a segélyalapba. Meg is
kapta a választ: két milliárd forint. Szép summa. Azt vajon miért nem kérdezte
meg: ebből mennyit osztottak szét a károsultak között? Ne hallotta volna azokat
a szóbeszédeket, amelyek szerint ennek az összegnek egy jelentős részét a mai
napig nem juttatták el az érintettekhez? Ha a pletyka igaz, akkor azért, ha nem
igaz, akkor azért kellett volna ezt tisztáznia.
A messziről jött műsorvezető Orbán Viktort idézve arra a
következtetésre jut - és e következtetését riportalanyával meg is erősítteti -
hogy valakinek észlelnie kellett volna azt, hogy a talaj „kimosódott” a gátfal
alól. A gátszakadás konkrét okáról a szakértők még ma is vitatkoznak, de úgy
tűnik, mintha abban nagyjából egyetértenének, hogy a katasztrófa
bekövetkeztének semmiféle előzetes jele nem volt.
Mi több, van olyan szakértő
is, aki robbantásra gyanakszik. A bíróság eddig még meg sem hallgatta a
szakértőket. Akkor Fiala, aki tudtommal nem fizikus, nem geológus, nem vegyész,
vajon miből tudja egyrészt azt, hogy „kimosódott” a talaj, de főként azt, hogy
ezt – ha így is volt – bárkinek észlelnie kellett volna? Csak nem magától Orbán
Viktortól?
Fiala szembesíti Tili Károlyt Bakonyi Zoltánnak azzal a
korábbi nyilatkozatával, amely szerint a MAL Zrt. minden előírást betartott,
talajtörés történt, amit nem lehetett előre kiszámítani. Majd ezek után
tudomásul veszi a polgármesternek azt az azóta már a büntetőeljárásban is
cáfolt állítását, amely szerint a tározóban lényegesen több folyadék volt, mint
amennyire engedélyük volt. Tény ugyanis, hogy semmiféle szabvány, előírás,
szabály nem volt arra nézve, mennyi folyadék és mennyi iszap lehet a tározóban,
mindössze az összmennyiség volt meghatározva. Ezt pedig – mint már szó volt erről
– a cég nem lépte túl.
Fiala felemlíti Bakonyi Zoltánnak azt az első, valóban
szerencsétlen nyilatkozatát, amikor azt mondta, hogy a vörösiszap nem veszélyes
anyag, mire Pintér Sándor egy ugyancsak megengedhetetlen mondattal válaszolt:
akkor Bakonyi fürödjön meg benne. Azt azonban már meg sem próbálta tisztázni,
vajon ez a rossz mondat miért hagyhatta el a vezérigazgató száját. Már pedig
erre Bakonyi – aki nem túl járatos a kommunikáció terén – azóta számos
alkalommal szolgált magyarázattal. Az akkori törvények alapján ugyanis nem
sorolták a veszélyes anyagok közé a vörösiszapot. A fizikus végzettségű
Bakonyi, aki a gyár működését szabályozó törvényeket jól ismerte, erre alapozta
ezt a sajnálatos kijelentést. Persze, ma már tudjuk, nem kellett volna. De a
szerencsétlen kijelentés indokát feltárni egy csaknem negyven perces interjúban
viszont illett volna.
Mi volt a média jelenlétének üzenete, kérdezi Fiala. A
polgármester válasza szerint az, hogy ha nem ellenőrzik a vörösiszap tározókat,
ilyen katasztrófa bárhol bekövetkezhet. Fialának nem tűnt fel, vagy talán már
nem emlékezett arra, ami percekkel korábban elhangzott: a környezetvédelmi
hatóság 2010. szeptember 20-án a helyszínen járt, és igazolta, hogy a tározó tökéletesen
rendben van. Vagyis az ellenőrzés megtörtént.
A beszélgetők újabb ellentmondásba keveredtek. Korábban
arról beszéltek, hogy a MAL Zrt. egyáltalán nem kért bocsánatot a
katasztrófával érintett lakosoktól, majd az interjú vége felé Fiala azt mondja:
a MAL bocsánatot kért az emberektől, de csak egy hét elteltével. Rögtön
riportalanya szájába is adja, hogyan kell erről vélekedni: „Ez ugye kicsit
megkésett?” Mi mást felelne erre a polgármester: „Így van.” Vagyis ha nem kért
bocsánatot (ami nem igaz), az is baj, ha mégis bocsánatot kért, az se jó,
hiszen elkésett vele. Nem tudom, vajon Fiala hajlandó volt-e belegondolni abba
a pánikhangulatba, ami nem csak a szenvedő feleket, de a gyár vezetőit is elfogta.
Olyasmi történt, amire soha életükben nem gondolhattak, hiszen ezek a tározók –
elvileg – az „örökkévalóságnak” készültek.
Fiala úgy gondolja, rossz kérdést tesz fel, amikor azt
firtatja: éreztek-e megkönnyebbülést a település lakói, amikor Bakonyi Zoltánt
őrizetbe vették, illetve csalódást, amikor szabadon engedték. Egyetértek vele,
a kérdés valóban rossz. Rossz, mert tendenciózus. De mégis feltette, és elégedetten
nyugtázta azt a választ, amit már a kérdése is sugallt. Ezek után, amikor a
büntetőperben majd tanúként hallgatják meg Tili Károlyt, vajon miként
válaszolhatja a bíró kérdésére, hogy elfogulatlan az ügyben?
Tili Károly elmondja, hogy a MAL Zrt.-re kiszabott 135
milliárdos környezetvédelmi bírság akkora összeg, melyet a cég soha nem fog
tudni kifizetni. Fialának eszébe sem jut, hogy firtassa, vajon a hatóságok miért
szabhattak ki ilyen irreális összegű bírságot. Nem jutott eszébe megkérdezni azt
sem, vajon az ellenőrzésre kötelezett hatóságokat nem terheli-e némi mulasztás
a katasztrófa bekövetkezésében.
A MAL Zrt. anyagi helyzetéről 2013 májusában Fiala úgy
érdeklődött, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy a cég már állami tulajdonba
került. (Néhány perccel később persze kiderül, hogy nagyon is jól tudta, még az
államosítás napját is.) Így azt is tudnia kellett, hogy ma már semmiféle
jelentősége nincs annak, hogy a volt tulajdonosok „az ország leggazdagabb
emberei közé tartoznak”. Jelzem, nem tartoznak. Az persze lehet, hogy azért nem
olvashattunk róluk a „100 leggazdagabb magyar” között, mert esetleg csak a
százegyedikek a listán. De, ha a hangulatkeltés a cél, az irigységre apellálás mindig
bejön.
Szóba került még a MAL Zrt. kártérítési felelőssége. Ezt
a polgári bíróság 2012-ben hozott ítéletében mondta ki először. No, itt kellett
volna a megígért szót megadni Bánáti Jánosnak, hiszen már az elején sem
sikerült kifejtenie, mi a lényeges különbség egy cég polgári jogi- és egy
vádlott büntetőjogi felelőssége között.
És végül egy újabb, egyáltalán nem hangulatkeltő kérdés
Fialától: „Bár ez nem népmese, de a MAL Zrt. volt a gonosz, az állam meg a
tündér?” Ezt azért már a polgármester is túlzásnak tartja és próbál a
realitások talaján maradni. De még ő sem tud ellenállni a következő olyan
kérdésnek, amelyet a műsorvezető maga meg is válaszol: „Az emberek mennyire
tudták túltenni magukat a tragédián, én, ahogy helyben tapasztaltam, úgy
érzékeltem, mérsékelten”.
Jól tudom, a műsor címe „A messziről jött ember”.
Elfogadom, a messziről jött ember nem buta, csak tájékozatlan. De bármilyen
messziről jött, bármilyen „tájékozatlan”, azért legalább megpróbálhatna
objektív lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése