2013. június 28., péntek

Levél Hoffmann Rózsának



szolnokinaplo.hu
Kedves Rózsika Néni!

Engedje meg, hogy ezúton válaszoljak szívhez szóló levelére, melyet az érettségi alkalmából írt hozzám és minden társamhoz.
Mélységesen meghatottak az Ön őszinte szavai. Csaknem annyira, mint az a fantasztikus ajándék, amelyek nekünk küldött. Nem is reméltem, hogy Magyarország Alaptörvényének díszkiadását egyszer a magaménak tudhatom!

Különösen jól esett, hogy azt tetszett írni: Magyarország kormánya most jelképesen a nemzet felnőtt tagjaivá avat bennünket, ezért kapja meg mindegyikünk Magyarország Alaptörvényének erre az alkalomra szánt díszkiadását. Tulajdonképpen csak egy egészen ici-picit zavart, hogy az Alaptörvény díszkiadása időközben egy hangyányit elavult. Lehet, hogy mégsem erre a felemelő alkalomra szánták? Én, a nemzet immár felnőtt tagja úgy tudom, hogy ezt a gránitba vésett alaptörvényt már vagy négyszer újra vésték (vagy ötször?). Meg is találtam a kötet végén az első hatálybalépés óta elfogadott módosításokat A legkevésbé sem díszkiadásban. Csak úgy egyszerűen kinyomtatva. Se kép, se magyarázat, se ábra. Simán becsúsztatták a hátsó borítóhoz.
book.hu
Jelzem, már a díszkiadás első oldala is furcsának tűnt nekem, hiszen azt olvastam, hogy a kötet Schmitt Pál államfő védnöksége alatt készült. Hogy az Önök egyik klasszikusát idézzem: Who the fuck is Schmitt Pál? Nagyon tetszett viszont, hogy a szerkesztőbizottságnak tagja volt az ízléséről és párthűségéről elhíresült Kerényi Imre. Azonnal végig is néztem azokat a fantasztikus gyönyörű festményeket, amelyek Kerényi úr megrendelésére készültek. Nehezen tudtam közülük kiválasztani, melyik tetszik a legjobban. Végül azt választottam, amelyiken Horthy Miklós ül fehér lován. És azt is megmondom, miért: nem csak maga a festmény ragad magával, de a mellé tett idézet talán még a képnél is meggyőzőbb: „Talpon maradni, amikor megmozdul alattunk a föld, s összekeverednek az irányok. Megtalálni, hogy merre van a tovább, mikor minden irányból hátba támadnak. Egyenes gerinccel állni, mikor elszámolásra kerül a sor.”
origo.hu
Lehet, hogy én rossz iskolába jártam? Vagy rossz történelemkönyvből tanítottak? Talán az is hiba volt, hogy jelesre érettségiztem történelemből. De Rózsika nénit ismerve, a jövőben ez már nem fordulhat elő.

Azt is tetszett kívánni nekünk, hogy ez a gyönyörű kötet – mármint az Alaptörvény – kísérjen bennünketkristálytiszta gondolataival, szavaival és szellemiségével!”
Kedves Rózsika néni! Rosszul tudom, hogy ezekkel a „kristálytiszta” gondolatokkal itt Európában elég sokaknak problémáik vannak? Én már azt sem értem „kristálytisztán”, hogy ha „a Szent Korona testesíti meg Magyarország alkotmányos folytonosságát”, akkor hogy van az, hogy „1990. május másodikát tekintjük hazánk alkotmányos rendje kezdetének”. Nekem ez egy kicsit zavaros, de a hiba biztosan az én logikámban van. Megjegyzem, logikából nem kellett érettségizni. Talán éppen ezért.

Ebben a nagyon felemelő levélben azt is tetszett írni, hogy akkor is legyünk hűek a hazánkhoz, „ha nem könnyű itt élni”. Na de Rózsika néni! Hogy tetszett ezt gondolni, pláne még le is írni! Hogy ne lenne könnyű itt élni? Hisz ez maga a földi paradicsom! Nem is értem, miért ment el innen olyan sok ember külföldre, amikor itthon nagyon kevés pénzért nagyon sokat dolgozhatnak. A diákok olcsón tanulhatnak, és nem is kell 30-40 évre vállalni a röghöz kötést az ingyen egyetemért. A kórházak gyönyörűek és kényelmesek. Direkt sajnálom, hogy momentán nem vagyok beteg. A nyugdíjasok dorbézolnak. Alig három millióan élnek a megélhetési küszöb alatt. És még rengeteg előnyt tudnék felsorolni, de nem akarom Rózsika nénit untatni. Remélem így is meggyőztem.
ejpress.org
Tetszik tudni, én speciel Bécsbe megyek továbbtanulni, de egyáltalán nem azért, mert ott ingyen van az egyetem és még a kollégiumi költségeimbe is beszállnak. Az akadálymentes külföldi karrier sem érdekel, amire utalni tetszett. Hiszen sokkal jobb állás nélküli diplomásnak lenni itthon, mint valami jól fizető, könnyen szerzett állásban sok pénzt keresni valahol Európában.

Azt tetszett javasolni, hogy akkor lapozzuk örömmel ezt a kristálytiszta dolgot, amikor „büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk”. Tényleg? És amikor éppen nem vagyunk büszkék?
Meg azt is tetszett írni, hogy „találjanak szívünkben és értelmünkben visszhangra a tiszta állampolgári erkölcsöt hordozó mondatok”. Rózsika néni, ez igazán fennkölt mondat! Majd elröhögtem magam, amikor elolvastam. Kétszer is. Mert előszörre nem is értettem. Miféle tiszta erkölcsről tetszik itt zagyválni? A nagymamámat kirúgták az állásából, a rokonaim elvesztették a száz éve működtetett trafikjukat, a másik nagyapám meg az istennek sem tud egy kis földet szerezni magának. Az a Varga Misi bácsi meg össze-vissza beszél. Hétfőn azt mondja, nem lesz több Varga-csomag, kedden meg már mindennek felemeli az árát. És akkor még Rózsika néni nagyfőnökét nem is említettem. Ő azt se tudja, hogy mit mondott öt perccel korábban. Vagy tudja. De akkor még rosszabb. Mást beszél itthon, mást külföldön. Ja, és örökké harcban áll. Én meg pacifista vagyok. Ráadásul nekem nincs bajom a zsidókkal, cigányokkal, homoszexuálisokkal, külföldiekkel és a Pirézekkel sem. Maguk meg csak szavalnak, de egy lépést se tesznek az itthoni rasszizmus ellen.

Hát így állunk, kedves Rózsika néni. Ön igazán sok szépet és jót kívánt nekünk a levelében: „békés, gyarapodó Magyarországon boldog családi életet, eredményes tanulást és hasznos, örömmel végzett munkát”.
Most hagy kívánjak én is valamit. Tessenek eltűnni 2014-ben! Hogy hadd legyen itt békés, gyarapodó Magyarország, boldog családi élet és hasznos, örömmel végzett munka.

Ennek reményében küldöm legszívélyesebb üdvözletemet
K. M. 
frissen érettségizett diák

vagy.hu