Navracsics elégedett

hirado.hu

Erről egy, a héten tartott konferencián sikerült meggyőződnöm. Ám egyúttal arról is, hogy erre nem sok oka van. A konferencia a bírósági határozatok nyilvánosságáról szólt. És ez a téma csak első pillantásra tűnik szakmai kérdésnek. Állítom, a nyilvánosság, ezen belül az igazságszolgáltatás átláthatósága minden állampolgárt érint. Ha a szakemberek és a laikusok nem ismerhetik meg a bírói döntéseket, akkor nincs igazi bíróság előtti egyenlőség, nincs egységes bírósági gyakorlat, nincs állampolgári kontrol a bíróságok felett és nincs megfelelő bizalom a bíróságok iránt.

A miniszterelnök-helyettes szerint ma már, sem itthon, sem Európában senki sem kérdőjelezheti meg az igazságszolgáltatás függetlenségét, mert a nyilvánosság révén az állampolgárok beleláthatnak az ítélkezési munkába. Én azért venném a bátorságot ahhoz, hogy mindkét állítását kétkedéssel fogadjam.

alfahir.hu

Milyen nyilvánosság az, ahol az ítéleteket csak úgy lehet közzétenni, hogy azokból a felek, a jogi képviselők, a bíró, az ügyész, a tanúk és a szakértők nevét törölni kell? Ezt a műveletet hívják „anonimizálásnak”. Miért is titok, hogy melyik bíró, melyik ügyész közreműködésével és kivel szemben hozott ítéletet? Miért kell eltitkolni adott esetben egy közszereplő nevét? Miért ne vállalhatná egy szakértő a nyilvánosság előtt is az általa készített véleményt?

Az angolszász jogban, például az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, mi több a Luxemburgi Bíróságon is az ítéletek nyilvánossága fontosabb, mint a személyhez fűződő jogok túlzott védelme. Az USA-ban például nem csak az ítélet, de főszabályként valamennyi bírósági irat is nyilvános. Nálunk a sajtónak nem engedélyezik, hogy betekinthessen az iratokba. A Luxemburgi Bíróságon az ügy neve azonos a felek nevével, továbbá az interneten közzétett ítéletben valamennyi tisztségviselő és jogi képviselő neve is szerepel.

Nálunk még akkor is „anonimizálva” tesznek közzé egy bírósági döntést, ha a közvélemény a sajtó útján hónapok, vagy akár évek óta ismeri már a vádlottak nevét. Csak egyetlen példát említenék: Tasnádi Péterről több száz cikket lehetett olvasni, fényképét már a csecsemők is ismerték, ám a vele szemben hozott ítélet T.P. monogrammal került fel a bíróság honlapjára. Így persze a sajtó sem tudja, hogy vajon kiírhatja-e egy vádlott nevét, vagy sem.

Munkálkodik már egy szakmai bizottság, hogy új törvényt készítsen elő az „igazságügyi adatkezelésről”. Remélem, hogy átlátják azt a sok ellentmondást, ami a mai helyzetet jellemzi. És bízom benne, hogy tenni is tudnak a valódi, demokratikus nyilvánosság megteremtéséért.