Én voltam tegnap a reggeli „személy”. Sok mindenről esett
szó a mintegy egyórás beszélgetés alatt. Kezdtük a Velencei Bizottsággal és
befejeztük Kádár Jánossal. Nem mondom, szép ívet rajzoltunk fel.
 |
| Fotó: Láng András |
Röviden szó esett a bírák kirúgásáról és „visszavételéről”,
a bíróság lefejezéséről, kezdve Baka András volt főbíróval, akinek
eltávolításához az egész Legfelsőbb Bíróságot át kellett keresztelni. És mégis,
a bírák bírák maradtak, a szakmai tisztesség ma is munkálkodik bennük.
 |
| liganet.hu |
Beszéltünk a gyermekelhelyezési perekről, ennek kapcsán
az apák sérelmeiről. A gyilkos indulatokról, melyek egy-egy családjogi perben
erősebbek lehetnek, mint egy emberöléses büntető ügyben.
Politizáltunk is. Nem árultam el, ki lenne a „favoritom” miniszterelnökként.
Azért nem, mert a baloldali összefogást tartanám a legfontosabbnak.
 |
| erdely.ma |
Értetlenkedtem azon, hogy nincs az a botrány, ami
megrendítené a Fidesz-hívőket. Szomorkodtam azon, hogy egyetlen olyan
hivatásrendet sem tudnék megnevezni, amelyik összefogott volna a hatalom durva
beavatkozásával szemben. Ennek kapcsán eset szó Martin Niemöllerről, a papról, akit
már idéztem máshol is és most is – tévesen. Nem Auschwitzba, mint mondtam,
hanem a Sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcoltak el. A tőle származó
ídézet azonban pontos, és sajnos ma is nagyon aktuális:
 |
| marthacolmenares.com |
„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat.
nem szóltam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
nem szóltam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
nem szóltam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat vitték el,
nem szóltam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikor engem vittek el,
nem maradt senki,
aki szólhatott volna.
Megvitattuk még Magyar Bálint definícióját, a „posztkommunista
maffiaállam” meghatározás pontosságát, és nem utolsó sorban az értelmiség
háttérbe szorításá. Így jutottunk el a Velencei Bizottságtól a Kádár korszakig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése