Klubrádió: Reggeli személy - Szénási Sándorral

Én voltam tegnap a reggeli „személy”. Sok mindenről esett szó a mintegy egyórás beszélgetés alatt. Kezdtük a Velencei Bizottsággal és befejeztük Kádár Jánossal. Nem mondom, szép ívet rajzoltunk fel.

Fotó: Láng András

Röviden szó esett a bírák kirúgásáról és „visszavételéről”, a bíróság lefejezéséről, kezdve Baka András volt főbíróval, akinek eltávolításához az egész Legfelsőbb Bíróságot át kellett keresztelni. És mégis, a bírák bírák maradtak, a szakmai tisztesség ma is munkálkodik bennük.

liganet.hu

Beszéltünk a gyermekelhelyezési perekről, ennek kapcsán az apák sérelmeiről. A gyilkos indulatokról, melyek egy-egy családjogi perben erősebbek lehetnek, mint egy emberöléses büntető ügyben.

Politizáltunk is. Nem árultam el, ki lenne a „favoritom” miniszterelnökként. Azért nem, mert a baloldali összefogást tartanám a legfontosabbnak.

erdely.ma

Értetlenkedtem azon, hogy nincs az a botrány, ami megrendítené a Fidesz-hívőket. Szomorkodtam azon, hogy egyetlen olyan hivatásrendet sem tudnék megnevezni, amelyik összefogott volna a hatalom durva beavatkozásával szemben. Ennek kapcsán eset szó Martin Niemöllerről, a papról, akit már idéztem máshol is és most is – tévesen. Nem Auschwitzba, mint mondtam, hanem a Sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcoltak el. A tőle származó ídézet azonban pontos, és sajnos ma is nagyon aktuális:

marthacolmenares.com

„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat.

nem szóltam,

hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,

nem szóltam,

hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,

nem szóltam,

hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat vitték el,

nem szóltam,

hisz nem voltam zsidó.

Amikor engem vittek el,

nem maradt senki,

aki szólhatott volna.

Megvitattuk még Magyar Bálint definícióját, a „posztkommunista maffiaállam” meghatározás pontosságát, és nem utolsó sorban az értelmiség háttérbe szorításá. Így jutottunk el a Velencei Bizottságtól a Kádár korszakig.

A teljes beszélgetés itt hallható.

„Munkaköri leírás”

Áder János kissé alábecsüli az alaptörvényt, midőn azt saját munkaköri leírásává degradálja. Ezt a bornírt ötletet azért találta ki, hogy elhitesse az ő népével: nem mérlegelhette, hogy aláírja-e az alaptörvény negyedik módosítását. Még azt is hozzátette: „az államfők az alkotmányra teszik le esküjüket”, és ebből vonta le a munkaköri leírásra vonatkozó frenetikus következtetését.

mno.hu

Kedves Elnök Úr! Nem kellene néha-néha elolvasni azt a fránya alaptörvényt? Szájer József nem azért fáradozott egy hosszú vonatozás alatt, hogy Ipad-jébe vésse a gránitszilárdat, hogy azután a legilletékesebb közjogi méltóság bele se nézzen. (Ha szegény Steve Jobs ezt az Ipad-es gránitügyet megérhette volna!) Ön, Elnök úr, meg viccet csinál az egészből.

Belátom, régen tetszett elvégezni a jogi kart, de azért munkajogot abban az időben is tanítottak. Ha nem is ezt a ma hatályos remekművet. Ráadásul abban a rövid időben, amíg az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozni méltóztatott, az Országgyűlés törvényalkotó munkája volt az Ön kutatási területe. Abba pedig csak beletartozik, hogy egy adag államfő mikor mit tehet egy-egy törvénnyel, ha az az Alkotmányba ütközik. Ha emlékszik még rá Elnök Úr, régen így hívták azt, amit ma alaptörvénynek becézünk.

Akkor azért röviden ismételjük át, mi is az a munkaköri leírás. Az bizony még csak nem is része a munkaszerződésnek, mindössze egy tájékoztató dokumentum. A munkáltató egyoldalúan készíti el, így bármikor egyoldalúan meg is változtathatja. Jelentősége mindössze annyi, hogy ha Önt, mondjuk, gépírónak alkalmazzák, csak a gépírói munkakört köteles ellátni, és nem kötelezheti a munkáltatója arra, hogy egyúttal mossa is fel a mellékhelyiségeket.

monsignore.hu

Ön arra hivatkozott, hogy a „munkaköri leírásában” az szerepel: „az alaptörvényt, vagy annak módosítását a kézhezvételtől számítva öt napon belül alá kell írnia, és el kell rendelnie a hivatalos lapban való kihirdetését, így semmilyen mérlegelési lehetősége nincs, nem küldheti vissza az Országgyűlésnek, nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz.”

Most akkor idéznék az alaptörvényből egy részt, ami, ezek szerint, meglepetésként hat majd Önre:

„Az elfogadott Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményekkel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek.”

balatonfuredma.hu

Igen, igaza van Elnök Úr, ez a jogi nyelv kissé bonyolult, megpróbálom lefordítani. Ez kétségtelenül már az új szöveg, de még ez is lehetővé teszi, hogy eljárási hiba esetén a köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz forduljon. Jelzem, ezt mások már meg is tették. Valószínűleg az Ön figyelmét elkerülte, hogy az utolsó pillanatban benyújtott módosító indítványoknál nem volt lehetőség a parlamenti nyilvános vitára. Ez pedig meglehetősen súlyos eljárási hiba. Ha másért nem, hát pusztán ezért lépnie kellett volna. És akkor egyetlen szót sem ejtettünk a tartalomról.

Ön azt is mondta az Önnel készült interjúban: „nem tartja szerencsésnek, ha egy államfő a nemzet lelkiismeretének tekintené magát”. Miért is nem?

Vegyük már megint elő az alaptörvényt? Idézem: „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Mi ez, ha nem az, hogy az elnök bizony az állam „lelkiismerete”. Ez a legfőbb dolga. Ezt tartalmazza a „munkaköri leírása”.

Ellentétben Önnel, én nem nagyon szeretek Sólyom Lászlóra hivatkozni, mégpedig azért nem, mert sajnos túl későn vette észre, hová vezet, hová vezetett a Fidesz uralma. Jobb lett volna, ha még aktív államfőként ismerte volna fel a veszélyt. De ez persze nem azt jelenti, hogy Sólyom szakmai tudását, szakmai tekintélyét kétségbe vonnám.

parameter.sk

Ön viszont rá hivatkozik akkor is, amikor azt próbálja elhitetni, hogy Sólyom László alkotmánybírósági elnökként úgy foglalt állást, hogy „a legitim módon elfogadott (alkotmány) módosítás vizsgálata fogalmilag kizárt, így azt sem az államfő, sem a testület nem vizsgálhatja”. Majd néhány mondattal később éppen Ön utal arra, hogy Sólyom szerint ez alkalommal viszont Önnek meg kellett volna vétóznia a 4. alaptörvény módosításának kihirdetését.

Tisztelt Tanult Barátom! A jó jogász arról ismerszik meg, hogy pontosan tudja, egy adott állításban egy-egy szónak mekkora jelentősége van. Mit is mondott Sólyom annak idején? Mit nem vizsgálhat az Alkotmánybíróság, illetve az államfő? A legitim módon elfogadott módosítást. Ezt az ici-pici jelző elkerülte az Ön becses figyelmét. Vagyis nem hogy nem sértett volna törvényt, ha „hallgat elődjére, Sólyom Lászlóra és megvétózza a kihirdetést”, hanem ellenkezőleg, éppen akkor járt volna el alkotmányos kötelezettségének megfelelő módon.

Azt persze nem tudom, hogy a szárnyaszegett Alkotmánybíróság befogadta volna-e az elnöki indítványt. Szerencséjükre Ön megkímélte őket e súlyos döntés felelősségétől. Megértem. Jobb az, ha az ember a saját kiválasztottjaiban sem bízik meg teljesen. Néha még azok is képesek szakmai döntéseket hozni, azt pedig „mi Fideszesek”, nem szeretjük. Jól láttuk ezt a legutóbbi napokban, amikor Orbán Viktor a „Legfelsőbb Bíróságot” vonta felelősségre egy neki nem tetsző bírói döntés miatt. Valószínűleg elfelejtette, hogy már megszüntette ezt az intézményt és kirúgta annak elnökét.  

hell.blog.hu

Ma ugyanis a legmagasabb bírói fórumot - kérem, súgja meg neki - Kúriának hívják. Azt már meg sem említem, hogy ugyancsak elfelejtette, amit a hatalmi ágak szétválasztásáról valaha tanult. Félek, hogy erre már Ön is csak nagyon haloványan emlékszik.

Ha egyáltalán.

Sajtó (villás)reggeli

(Foto: programturizmus.hu)

Darák Péter, a Kúria elnöke a Múzeum Kávéházban tartotta meg év végi sajtótájékoztatóját. A Kúria 2012-es évét a „kezdeményezések évének” nevezte. Sok szempontból ebben igazat is adtam neki. Mind a pazar reggeliből, mind a gyönyörű mappában átadott sajtóanyagból megállapíthattam, hogy a költségvetés már az idén sem fukarkodott, ezzel lehetővé téve, hogy az új szakmai és marketing kezdeményezésekhez az anyagi háttér rendelkezésre álljon.

A Kúria az új bírósági rendszerben már kizárólag a bíróságok szakmai munkájáért, annak szinvonaláért és egységesítésért felel. Ez azóta van így, amióta különvált a bíróságok igazgatási és szakmai felügyelete. Az előbbi az Országos Bírósági Hivatal (OBH) feladata lett, az utóbbi pedig a Kúriáé. Ha nem történt volna a bírósági rendszerrel mindaz, ami történt – a kilenc évre kinevezett és csaknem korlátlan hatáskörrel felruházott OBH elnök, a Kúria korábbi elnökének  eltávolítása a mandátumának lejárta előtt, valamint a hatvankét év feletti bírák jogellenes kényszernyugdíjazása -, akkor őszintén azt mondhatnám, hogy a feladatkörök e szétválasztása logikus és szerencsés döntés volt.

A Kúria hét olyan csoportot hozott létre, melyek feladata a joggyakorlat elemzése. E csoportok munkájában a kúriai bírák mellett alacsonyabb szintű bíróságok bírái, valamint a jogtudományok képviselői is részt vesznek. Elemzéseiket közzéteszik a Kúria honlapján, remélhetőleg hamarabb, mint ahogyan a jogerős ítéletek felkerülnek a különböző bírósági honlapokra. Arra a felvetésre, hogy a luxemburgi Európai Bíróság döntései – egyebek között a bírák kényszernyugdíjazásának diszkriminatív voltát megállapító döntésük is – a kihirdetést követő rövid egy órán belül megjelennek az interneten, nálunk hosszú hetekig tart, míg az anonimizál ítélet nyilvánosságra kerül, Darák elmondta:  ő maga is kételkedik abban, hogy valóban szükség van-e az anonimizálás hosszan tartó bürokratikus eljárására. Ismeretei szerint az OBH jelenleg azon dolgozik, hogy legalább az anonimizált ítéletek fellelhetőségét segítse valamiféle felhasználóbarát kereső programmal. Nem vitatom, erre is égető szükség lenne.  Jogász legyen a talpán, aki ügyszám, vagy évszám alapján megtalál egy számára fontos ítéletet. Különösen nevetséges az anonimizálás akkor, amikor olyan ügyek kerülnek fel a honlapra, amelyek elkövetőit, vagy peres feleit a sajtó révén már mindenki név szerint ismeri.

Darák Péter egyetértett azzal a felvetéssel is, amely szerint a magyar lakosság jogismerete enyhén szólva  hiányos. Ezért indították el, mondta, azt a programot, amelynek keretében a bírák alapvető jogi ismeretekről tartanak előadásokat gimnáziumokban. Az első ilyen előadást ő maga tartotta a Lauder Javne középiskolában. Kitérő választ adott ugyanakkor arra a kérdésre, vajon miért nem vonják be ebbe a programba a kényszernyugdíjazott bírákat is, akiknek szaktudásuk és – sajnos – idejük is lenne ilyen feladatok ellátására.

Az elnök azt is sietett kijelenteni, hogy a Kúria munkájában semmiféle fennakadást nem okozott huszonkét kényszernyugdíjazott bírájának távozása. Helyettük alsóbb színtű bíróságokról tizenöt bírót rendeltek fel kúriai munkára, továbbá a kényszernyugdíjazott bírák közül ugyancsak tizenöten igazságügyi alkalmazottként dolgozhatnak tovább. Mindemellett tizenhárom új kúriai bírót neveztek ki.

Arról most hadd ne alkossak véleményt, hogy a nagy tapasztalattal, 30-40 éves igazságszolgáltatási múlttal rendelkező elbocsátott bírákat „igazságügyi alkalmazottként” foglalkoztatják, vagyis gyakorlatilag olyan munkát végeztetnek velük, amit egy bírósági titkár (jogot végzett, de bíróvá még ki nem nevezett jogász) is el tud látni. „A titkárok a bírák mellett dolgoznak, előkészítik számukra a peranyagokat, utánanéznek eseteknek, s idővel jellemzően maguk is bírók lesznek” – olvasom a Magyar Bírói egyesület honlapján. Hozzáteszem, azok, akik bíróból kényszerültek titkárrá válni„jellemzően” nem lesznek bírák.

Idézem tovább a Magyar Bírói egyesület lelkes sorait, mely szerint „több száz embert vehetnek fel jövőre a bíróságok, miután összesen majdnem egymilliárd forintot szán erre a 2013-as költségvetés tervezete. (Azt persze nem tudom, hogy melyik költségvetési tervezet volt ez a sok közül, mert dátum sajnos nem szerepel a cikk alatt.)

Már nem a sajtótájékoztató, hanem külön interjú keretében – a Kúria elnöke elmondta, hogy -bár konkrét ismeretei nincsenek - úgy tudja, hogy az Európai Bizottság által megszabott január 6-ai határidőre tekintettel a kormányban „előkészületi munkák” folynak a jogellenesen felmentett bírák helyzetének törvényi szintű rendezésére.

Darák Péterrel készített interjúm itt hallható.

Színjáték

Zenés, pávatáncos komédia

Láng András ötlete alapján írta: Sándor Zsuzsa

Abszurdizálta: Láng András

Játszódik az abszurdisztáni igazságügyi miniszter szobájában.

A Nagyember csönget személyi titkárának.

Nagyember: Mondd fiam, ki a törvényelőkészítők rossz szelleme? Aki párthűen törtető, és hozzá még okos és gonosz is.

Titkár: Gondolkodom. Vannak ott ilyenek szép számmal. Az persze sokat segítene, ha
megmondaná, mit kellene tennie.

Nagyember: Egyszerű, de tiszta nóta. Megint a bírákról van szó.

Titkár: De hát már elintéztük őket, nem?

Nagyember: Ezek még mindig pattognak, pedig hideg vízbe dobtuk őket és csak lassan
melegítjük, ahogy a Vezér mondta.

Titkár: Hogy ki ne ugorjanak?

Nagyember: Persze. Vezérünk azt is félreérthetetlenné tette, hogy a rendszer mindenképpen marad.

Titkár: Akkor meg az Alkotmánybíróság minek dumált bele?

Nagyember: Hát ez az! Jutja eszembe, ez a Péter, na hogy is hívják?

Titkár: A Paczolay?

Nagyember: Az, az! Hány éves is?

Titkár: De Főnök, az alkotmánybírákra más szabályokat találtunk ki.

Nagyember: A fenébe is! Most már mindegy, de erre még vissza kell térnünk. Ez is megér majd egy mesét. Akarom mondani, misét.

Titkár: Szóval kompromisszumot kellene ajánlani a bíráknak úgy, hogy közben a fejükre ütünk?

Nagyember: Okos fiú maga! Ehhez kell a zember.

Titkár: Tudom is, hogy ki lenne erre jó. Őt úgyis megszívatta már a bíróság. Tudja, Főnök, a válásánál…..

Függöny

Szerény kopogtatás. Beosztott belép a Nagyember szentélyébe. Alázatosan vár. A Nagyember mintha észre sem venné. Beosztott halkan köhint. 


Nagyember: Elkészült a nagy mű?

Beosztott: Igen.

Nagyember: Ugye nem is volt annyira bonyolult?

Beosztott: Azon igyekeztem, hogy teljesítsem a Vezér óhaját.

Nagyember: Szóval „a rendszer marad”.

Beosztott: Ez volt a cél.

Nagyember: De azért lökünk valamit ennek a Paczolay féle bandának is, ugye?

Beosztott: Természetesen. 65 évre emeltem a nyugdíjkorhatárt.

Nagyember: De így nem tűnnek el ezek a vén komcsi csatalovak!

Beosztott: Viszont a vezér szeme elől eltűnnek. Lesznek is, meg nem is.

Nagyember: Ügyes. 5 évet így is elloptunk tőlük – és ez nem is kevés. De ezek össze-vissza ugrálnak, pereskednek. Még a végén a munkaügyisek megint a nyakunkba sózzák őket!

Beosztott: Erre is találtam megoldást. A kirúgottaknak a nagy része vezető volt. Minimum tanácsvezető bíró, vagy kollégiumvezető, a többségük meg mindenféle bírósági, meg táblabírósági, vagy ilyen-olyan elnök. Belevettem, hogy ez után 62 év felett senki sem lehet vezető.

Nagyember: És Tünde? Meg Darák? Jó, jó, most még fiatalok, de hát egyszer majd megöregszenek ők is. Ja, és Kónya, az meg már nem is annyira ifjonc! Az mégsem járja, hogy a Bírói Hivatal vezetője, a Kúria elnöke, meg a helyettese csak úgy ukkmukfukk leváltható legyen pusztán azért, mert eljár felettük is az idő. Ezt az ötletet még tovább kell cizellálni.

Beosztott: Egyszerű. Kimondjuk, hogy rájuk ez nem vonatkozik. Kónya meg nem annyira fontos, hiszen az ő utódját úgyis a Kúria elnöke nevezi ki.

Nagyember: És mit kezdünk a túlkoros vezetőkkel?

Beosztott: Ez Handó asszony feladata lesz. Ha egy vezető nem hajlandó önként nyugdíjba menni, akkor még három évig engedjük bíróként dolgozni. Handó asszony meg oda helyezi a makacsabbját, ahová akarja. Legalábbis egy évre mindenképpen megteheti a bírói törvény alapján. Mondjuk, a Kúria elnökhelyettesét áthelyezi Bivalybürgözdre beosztott bírónak.

Nagyember: Ez jó. Lefogadom, hogy néhány hónap után könyörögni fog a nyugdíjazásáért.

Beosztott: Már csak egy nyitott kérdést látok. Mi van, ha az Alkotmánybíróság megint beleköp a levesbe?

Nagyember: Ez nem lesz gond. Ezeket a módosításokat beletesszük az Alaptörvénybe, ezzel kifogjuk a szelet az Alkotmánybíróság vitorlájából. Engem inkább az foglalkoztat, vajon Luxemburg és Strasbourg megemészti-e ezt az új törvényt?

Beosztott: Én ezen nem aggódnék. Ha mindenféle diszkrimináció, vagy egyéb hajánál fogva előcibált indok alapján elkaszálnak bennünket, akkor majd újonnan kivetett adókból fizetünk egy kis büntetést.

Nagyember: És ne feledkezzünk meg a Nagy Kaszásról sem. Végső soron ő is nekünk dolgozik. Mondja fiam, maga hány éves is?

Függöny