Közöny

A Budapest Környéki Törvényszék augusztus 6-án hirdet ítéletet a romagyilkosságok ügyében. A 2008 és 2009 között elkövetett támadás-sorozatban összesen mintegy 80 lövést adtak le és tucatnyi gyújtópalackot hajítottak romák otthonaira. Mintegy félszáz ember életét veszélyeztették. A hat halálos áldozat mellett öten életveszélyesen, öten súlyosan megsérültek. Az áldozatok és a sérültek között egyaránt voltak nők és gyerekek. Az ügyész három vádlottra tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést, a negyedikre, aki nem vett részt valamennyi cselekményben, a törvényi maximumhoz, ez esetben 20 évi szabadságvesztéshez közeli büntetés kiszabását indítványozta.

hatalyonkivul.hu

 „Megölt romák Magyarországon – hat gyilkosság, semmi érdeklődés” címmel jelent meg egy beszámoló az ügyről a Spiegel Online-on. Pontosabban fogalmazva nem is magáról az „ügyről”. Az írás azt hangsúlyozza, hogy a „jobboldali terroristák” gyilkosságai „csekély reakciót váltottak ki" a magyar nyilvánosságban. Amenyire ez az állítás igaz, annyira elkeserítő. Semmi nem változott volna hetven év alatt? Most is ugyanolyan közönyösen hallgat a magyar társadalom, mint amikor honfitársaink százezreit hurcolták el és semmisítették meg?

Emlékezzünk csak a Cozma gyilkosságra. Marian Cozma megölése kapcsán többször tört ki országos felháborodás. Először - jogosan - akkor, amikor 2009-ben szíven szúrták a neves kézilabdázót. Másodszor akkor, amikor a másodfokú bíróság enyhítette a vádlottak büntetését. Ekkor még a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter is beleszólt a bíróság munkájába, és túllépve hatás- és feladatkörét, hangot adott elégedetlenségének. A harmadik akkor tört ki, amikor a Kúria csak az egyik vádlott büntetését súlyosította. Véletlennek tekintsük-e, hogy akkor nem az áldozatok, hanem a vádlottak voltak romák?

nol.hu

A romagyilkosságok ügyében már a helyszínelő rendőrök munkáját is sokkal inkább az előítélet, mintsem a szakmaiság vezette. Teljesen összejárkálták azt a tatárszentgyörgyi helyszínt, ahol az égő házból kimenekülő apát és 5 éves kisfiát sörétes puskával agyonlőtték. Más nyomokat pedig úgy semmisítettek meg, hogy a holtak közelében a hóba vizeltek. A család életben maradt tagjait arról próbálták meggyőzni, hogy a ház nem molotovkoktél, hanem a szakszerűtlenül bekötött elektromos vezeték miatt gyulladt fel. Feltételezték, hogy a lakók talán lopni akarták az áramot. Szerintük a holttesteken nem is sörétnyomok, hanem a padlásgerendából széthulló szögek nyomai voltak észlelhetők.

A bírónak most nem szabad tévednie. Akkor sem, ha gyalázatos nyomozati anyagot kapott. A bizonyítás 159 tárgyalási napon át folyt, 259 tanút és 43 szakértőt hallgattak meg. Ezeket a bizonyítékokat kell most gondosan mérlegelnie. Biztosnak kell lennie abban, hogy az igazi tettesekre szabja ki a - feltehetően súlyos - büntetéseket. Mór nem ismétlődhet meg még egyszer.

A büntetőeljárás idestova négy éve folyik. És ez idő alatt nem volt tüntetés, nem volt össznépi felháborodás. Hallgat a kormány, hallgat az igazságügyért felelős miniszter. Igaz, még nincs ítélet. Nem is a még el nem ítélt tetteseket, hanem magát a tettet kellene fogcsikorgatva, elborzadva, felháborodva elítélni. Ehelyett az történt, hogy a tárgyalásokról az interneten megjelenő cikkekhez fűzött megjegyzések mintegy 80 százalékát az oldal moderátorának törölnie kellett. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy vajon miért.

Augusztus 2-a a cigányholokauszt emléknapja. Ennek alkalmából néhány civil szervezet összefogásával készült videók emlékeznek meg a romagyilkosságokról. Ennek így is kell lennie. Csakhogy ez kevés. És nem a filmkészítők részéről. 

Akik Marian Cozma ügyében oly harsányak voltak, mindazoknak most is hallatni kellene a hangjukat.

X Kommunikációs Központ

Közszolgáltatás?

Tudom, nem illik az embernek a saját sérelméről írni, tán még egy blogban sem. De mert e magánsérelem egyúttal közsérelem is lehet, most mégis megteszem.

A 9 éves kocsimat lecseréltem egy 10 évesre. Nem, nem azért, mert teljesen elment az eszem. Még ha első pillantásra úgy is tűnik. Szerintem jó csere volt. De ez most mindegy is.

son.hu

A kiskamasz korban lévő „új” kocsimat a napokban délelőtt 10 órakor megvettem és ugyanazzal a mozdulattal a régi kilenc évest el is adtam. Ugyanannak. A vevőm, aki egyúttal az eladóm is, vállalta, hogy ő intézi mindkét autó átiratását, annak minden nyűgével és anyagi vonzatával együtt. Heuréka, mondtam én. Minden papírmunkát gondosan elvégeztünk. Ennek eredményeként kezemben volt az adásvételi szerződés, a forgalmi engedély, a vásárolt autó törzskönyve és mindkét kulcsa, továbbá egy „teljes bizonyító erejű magánokirat”, mely igazolja, hogy a tízéveske immár az én tulajdonom.

Időközben az én életem - rólam is gondoskodó - párja elment a XIII. Kerületi Önkormányzat XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. Hegedűs Gyula utcai kirendeltségére, arra gondolván, hátha el tudja intézni nekem a lakossági parkolási matricát. Nem tudta. Meghatalmazás kell hozzá, avagy a tulajdonos személyesen. Vagyis én. Ez idáig rendben is van. De mert, mint említettem, ő egy gondoskodó típus, elhozta azt a nyomtatványt, amelyet a nekem járó lakossági matrica megszerzéséhez ki kell tölteni. Minden évben. Húsz éve lakom itt, minden adatom náluk van, de azért minden januárban, vagy kocsi-csere alkalmával újra, meg újra kitöltöm. Húsz éve nem is szólok egy hangot sem emiatt.

12 óra körül értem haza, az új tízévest leparkoltam a ház előtt és felszaladtam a lakásba a kitöltendő nyomtatványért. Mi több, rögtön ki is töltöttem. Ez az intellektuális tevékenység mintegy 10 percet vett igénybe. Mire visszatértem a tízéveshez, már rajta volt a büntetést jelentő mikulás zacskó. Sebaj, gondoltam, úgyis most megyek a közszolgáltatóhoz, majd elmagyarázom a helyzetet és lesírom a büntetést.

kisalföld.hu

Így is történt. Mármint odáig, hogy elmentem a közszolgáltatóhoz. Sorszámot húztam. Rajtam kívül ugyan nem volt ott senki, de értem én: rend a lelke mindennek. Szólítottak. Leültem a szigorú, de barátságtalan ügyintéző hölgy elé és mondtam: lakossági parkolási matricát szeretnék a kis tízévesnek. Átadtam az adásvételi szerződést, a régi matricámat, a lakcímkártyámat, a kitöltött nyomtatványt, a „teljes bizonyító erejű magánokiratot” és a forgalmi engedélyt.

-Ez a forgalmi nem a maga nevére szól – állapította meg igen élelmesen az ügyintéző asszonyság.

-Persze, hogy nem, hiszen két órával ezelőtt vettem az autót, mondtam én, akkor még kedvesen. Ezért hoztam el az összes iratot, amellyel igazolom, hogy a kocsi az enyém.

-Na, erre én nem adok magának matricát, jelentette ki ellentmondást nem tűrően a hölgy.

-Miért nem? – kérdeztem bután.

-Mert ez a forgalmi nem a maga nevére szól.

Gyakorló jogász lévén hosszas jogi felvilágosító magyarázatba kezdtem. Mondtam: az átírásra a jogszabály 15 napos határidőt engedélyez. Mondtam: az adásvételi szerződés igazolja, hogy megvettem az autót. Mondtam: a „teljes bizonyító erejű magánokirat” azt jelenti, hogy az teljesen bizonyítja, hogy én vagyok az autó tulajdonosa. Ráadásul az teljes 30 napig érvényes. Azt a rendőr is köteles elfogadni. El is fogadja.

A jogi érvelés teljesen hiábavaló volt. 

drszabopeter.hu

-Matricát csak akkor kap, ha a forgalmi engedélyben a maga neve szerepel. És valami fénymásolt helyi rendelkezést lobogtatott.

-Miért? - kérdeztem újra, felvértezve magam további jogi érvekkel.

- Mert holnap el is adhatja a kocsit- mondta ő. Láttam rajta, hogy most csapta ki az adu ászt.

-De hisz a nevemen lévő forgalmival is bármikor eladhatom, mondtam. Éppen ezt tettem az imént.

Ez annyira megrázóan logikus volt, hogy erre már nem is válaszolt.

Kértem a főnökét. Gondoltam, hátha egy, kicsit nála magasabban kvalifikált főnök elhiszi nekem, hogy a jogszabályok feljebb állnak a hierarchiában, mint az ő belső rendelkezésük, vagy utasításuk.

-A főnökkel nem lehet beszélni. Csak telefonon lehet előzetes időpontot kérni.

-Akkor hívja fel, mondtam, ekkor már kissé emeltebb hangon.

No, persze nem hívta fel. Én még ott helyben megpróbáltam telefonálni, de mire az automata összes utasítását betartva, valamennyi szükséges gombot megnyomva elértem volna a végcélig, a telefon másik végén csak egy faxot fogadó hang ciripelt. Amikor ezt jelentettem az egyáltalán nem kedves ügyintézőnek, közölte, hogy olyan nincs.

Na, ekkor álltam fel. Nem kívántam neki további szép napot (ez nálam azt jelenti, hogy kicsit ordibáltam) és dühödten, dolgavégezetlen távoztam. Hazafelé jövet fejszámoltam (bár az nekem nem megy nagyon könnyen) és a következő eredményre jutottam. A kocsit a vevőm/eladóm egy hét múlva tudja átíratni. A kerületemben egy óra parkolás 450 Ft. Ha reggel 8-tól este, mondjuk, csak 6-ig bedobálom a parkolási díjat, az egyetlen nap alatt 4500 Ft. Egy hét alatt 31.500 Ft. Nekik ez egész jó buli. Ennyiért már érdemes hatóságot játszani. Most már csak azon töröm a fejem, vajon miért hívják őket „Közszolgáltató Zrt.”-nek?

prevencio.bp.13.hu

Álhumanizmus?

Nem először lángol fel itthon az eutanázia körüli szenvedélyes vita. Most éppen az váltotta ki, hogy az Országos Választási Bizottság hitelesítette azt a népi kezdeményezést, amely elvileg orvosi részvétellel megteremtené az eutanázia lehetőségét. Azért csak „elvileg”, mert egy népi kezdeményezés csak arra elegendő, hogy a parlament napirendre tűzze a témát, a kérdés eldöntése azonban az országgyűlés kezében van.

maszol.ro

A magyar büntetőjog történetében két olyan ügy volt, amely korábban is felszította az indulatokat. 1993-ban egy édesanya végzett nagyfokú fizikai fájdalommal járó, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő 11 éves gyermekével, a gyermek kérésére. Az eutanáziára hivatkozó anyát a Fővárosi Bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy döntött, hogy a szabadságvesztést az anyának le kell töltenie. Végül Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök az anyát kegyelemben részesítette: felfüggesztette a büntetés végrehajtását.

bezzeganya.postr.hu

A kegyes halál kérdése 2001-ben került újból az érdeklődés középpontjába, az úgynevezett fekete angyal-ügy kapcsán. A Nyírő Gyula kórház volt nővére saját elhatározása alapján „segített” a halálba gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, végstádiumban lévő betegeket. A Fővárosi Bíróság ítéletében kimondta, hogy a nővér tette akkor sem lenne eutanáziának tekinthető, ha azt a törvény lehetővé tenné. A „fekete angyal” jogerősen 11 évi fegyházbüntetést kapott.

A mostani népi kezdeményezés kapcsán a KDNP országgyűlési képviselője azonnal kijelentette: „a KDNP az eutanázia aktív és passzív formáját egyaránt elutasítja, törvényellenesnek tartja, és a parlamentben soha nem fog ilyen jogszabályt megszavazni.” Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke pedig sajtótájékoztatóján példátlannak minősítette a kezdeményezést, hangsúlyozva, hogy az orvos az élet védelmére esküszik fel, és minden ezzel ellentétes cselekedete súlyos etikai vétség.

A hirtelen felindulásból nyilatkozó urak azonban megfeledkeztek azokról a törvényi rendelkezésekről, amelyek Magyarországon is lehetővé teszik a passzív eutanáziát, noha álságosan nem használják ezt az elnevezést.

Az egészségügyről szóló törvény immáron 15 éve biztosítja az ellátás visszautasításának jogát. A jogszabály szerint a súlyos betegségben szenvedő, gyógyíthatatlan beteg – szigorú eljárási szabályok betartása mellett – visszautasíthatja az életmentő, vagy életfenntartó beavatkozást akkor, ha betegsége, megfelelő ellátás mellett is rövid időn belül halálhoz vezet. Ez pedig vitathatatlanul a passzív eutanázia engedélyezése.

index.hu

A Büntető Törvénykönyv is enyhébben ítéli meg a halálba segítés bizonyos eseteit az „átlagos” emberölésnél. A Btk. ezt öngyilkosságban közreműködésnek nevezi és 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti, szemben az emberölés bűntettével, melynek büntetési tétele 5-15 évig terjed. Az aktív eutanáziát ugyancsak enyhébben ítélik meg – többek között – Németországban, Lengyelországban, Olaszországban, Dániában és Svájcban, ahol a törvény ismeri a „kívánságra ölést”.

Európában Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Svájcban a törvények – ugyancsak szigorúan megszabott feltételek mellett - lehetővé teszik az aktív-, Dániában és Angliában a passzív eutanáziát. Az USA-ban három államban legális az öngyilkossághoz nyújtott orvosi segítség.

Az a vélemény, amely szerint az eutanázia erkölcsi szempontból megengedhető, egészen Szókratészig, Platónig és a sztoikus filozófusokig vezethető vissza. A kegyes, vagy szép halál tiltása, vagy engedélyezése mindenekelőtt filozófiai, etikai, társadalmi kérdés. Az eutanázia hívei szerint az embernek nemcsak az életéhez, hanem a szenvedéstől való megszabaduláshoz, az emberhez méltó halálhoz is joga van.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága óvatosan foglalt állást a kérdésről: az államok nem kötelezhetők arra, hogy törvényben biztosítsanak büntetlenséget a gyógyíthatatlan beteg öngyilkosságában közreműködő személyeknek. Ugyanakkor a bíróság kifejtette, hogy a demokratikus államok jogfelfogása jelentős átalakuláson megy át, és egyre kiterjedtebben érvényesül a betegek önrendelkezési joga.

itthon.ma

Nem bölcs dolog tehát az első indulattól vezérelt kijelentések megtétele. Ki kellene már egyszer próbálni, milyen az, amikor hagyják, hogy a társadalom tagjai is megvitathassanak egy őket érintő témát.

Európa reszket

„A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!” 

militia.hu

Mi, magyarok, már 899-ben is megfélemlítettük Európát.

Mi, magyarok, most is megregulázzuk Európát.

Mi, magyarok országgyűlési határozatot hoztunk az Európai Unió ellen. Tudjuk ugyan, hogy egy országgyűlési határozat még csak nem is jogszabály, de azért csak féljenek.

Mi, magyarok, ötször is beleírtuk az országgyűlési határozatba, hogy „mi, magyarok”.

„Mi, magyarok, nem akarunk többet olyan Európát, ahol a szabadságot korlátozzák, és nem kiteljesítik. Nem akarunk többet olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél a hatalmával, ahol megsértik a nemzetek szuverenitását, és ahol csak a kisebbnek kell tisztelnie a nagyobbat.”

Mi, magyarok itt Magyarországon soha, senkinek a szabadságát nem korlátozzuk. Éppen hogy kiteljesítjük. Erre számtalan példánk is van. Meghallgatjuk az ellenzéki pártok javaslatait és mélyen elgondolkozunk rajtuk. Sokszor még 24 órát is biztosítunk számukra, hogy alaposan felkészülhessenek a parlamenti vitára. A mi magyar képviselőink rettentően aktívak, ezért van olyan sok egyéni képviselői indítvány. Akkor ugyanis nem kell vacakolni mindenféle ostoba egyeztetéssel. Ezt az országgyűlési határozati javaslatot is egy egyéni képviselő nyújtotta be. 

kanadaihirlap.com

Mi, magyarok a Fidesz-KDNP vagyunk. A Jobbik támogatásával. A többi párt nem szavazta meg. Ők tehát nyilván nem magyarok.

Mi, magyarok, soha nem élünk vissza a hatalmunkkal. Nem tűrjük a korrupciót, a klientúra-építést. Arról nem tehetünk, hogy csak a mi környezetünkben élnek azok a rátermett, tehetséges emberek, akik mindenhez a legjobban értenek. A földbirtokhoz, a dohány-kereskedéshez, a pályázat-íráshoz, a közbeszerzéshez…

Mi, magyarok nem engedjük, hogy a bankok rajtunk hízzanak. Viszont segítjük a saját kisbankjainkat. Hogy ők hízzanak. Nekünk. Ezért éppen most államosítottuk a takarékszövetkezeteket.

Mi, magyarok, nem szeretjük, hogy a bíróságok össze-vissza döntenek. Nagyon vigyázunk a függetlenségükre. Csak olyankor szidjuk le őket, ha nem tetszik az ítéletük. Levelezgetünk velük és jól megmondjuk a véleményünket. Meg közzétesszük a sajtóban is. Hadd lássák a zemberek, hogy kik az ellenségeik.

magyarinfo.blog.hu

Mi, magyarok, óvjuk a kisebbségeket, a másként gondolkodókat és tiszteljük a másságot. A rendőreink a Pride fesztiválon is e féltő gondoskodás jegyében igazoltatták azokat, akiket megvertek. A verekedők sajnos egy kicsit arrébb mentek, így szegény rendőreink nem is tudták, kik lehettek. Ja, meg azok elég sokan is voltak. Fekete ruhában. Talán gyászoltak valakit.

Mi, magyarok nagyon ügyelünk a sajtószabadságra. Minden olyan médiumot támogatunk, amelyik lojális hozzánk. A többit se bántjuk, legfeljebb nem adunk nekik frekvenciát és nem engedjük, hogy bárki csak úgy ötletszerűen hirdetésekkel árassza el őket. A legjobban azt szeretjük, ha minden médium a miénk. Hogy a magyarok minden adón ugyanazokat a híreket hallják. Mert akkor nem zavarodnak össze.

Mi, magyarok a szabad, független és titkos választások hívei vagyunk. Olyan választási rendszert dolgoztunk ki, ami hosszú időre biztosítja kormányunk folyamatos működését. Nem szeretnénk, ha bárkinek eszébe jutna választási csalásról beszélni. Ezért a választások tisztaságát is mi magunk ellenőrizzük.

Mi, magyarok nem csak tiszteljük, de mindenkinél jobban ismerjük az Európai Unió szabályait. Ezért hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a Tavares-jelentés elfogadása egyszerre jelent „durva hatáskörelvonást és hatáskör-túllépést”. Egy cseppet sem zavar minket, hogy a jogászok ezt a kijelentésünket abszurd marhaságnak tartják. Jogilag. Mi, magyarok, nem szeretjük ezt a jogászi kukacoskodást.

Mi, magyarok, megtanítjuk Európát kesztyűbe dudálni!

jozanparaszt.info