A gyevi bíró

Olvasom a Médiatanács közleményét és nem hiszek a szememnek. Azt írja a Médiatanács, hogy „egyetlen olyan bírói ítélet sem létezik, amely kimondaná a Klubrádió pályázatának alaki érvényességét".

Nagyon igaz. Hiszen azt sem mondta ki a bírói ítélet, hogy sütött a nap szerdán, valamint azt sem, hogy Arató András milyen színű ingben hallgatta végig a döntést. Nem tudjuk továbbá, hogy a bíró mit ebédelt aznap és a gyereke kapott-e intőt a suliban.

A Médiatanács közleménye bohózatba illene, ha nem lenne tragikus.

Olvassuk csak el, mi az, amit viszont kimondott a Fővárosi Ítélőtábla. Azt mondta ki, ráadásul jogerősen, hogy „ha már egyszer a Médiatanács tartalmilag érvényesnek nyilvánította a pályázatot, akkor nem hozhat azzal ellentétes döntést azáltal, hogy később megállapítja a beadvány alaki érvénytelenségét”.

A Médiatanács azonban tesz a jogerős ítéletre. Valahogy eszembe jutnak azok a védekezések, amelyeket a kevéssé iskolázott vádlottak szoktak (volt) előterjeszteni a tárgyalóteremben: én ott sem voltam, nem is tudom, miről van szó, de különben is ő ütött először.

A teljes cikket olvasd a Hir24-Blog24-JogÁsz oldalamon

A „VÖRÖS” HORTHY

Nem vagyok azzal vádolható, hogy bármikor is egyetértenék a Jobbikkal, most sem jó szívvel teszem. Az objektivitás azonban megköveteli, hogy ha igazuk van, azt ez esetben - minden egyéb meggyőződésem ellenére - elismerjem.
Természetesen Dániel Péterről van szó. Dániel Péterről általában és a Siófoki Városi Bíróság ítéletéről konkrétan.
A történet bizonyára sokak előtt ismert: Dániel Péter – előzetes ígéretéhez híven – két nappal az avatás után vörös festékkel öntötte le a Kerekiben felállított Horthy szobrot.

A bíróság szerdán, első fokon bűnösnek mondta ki a vádlottat rongálás vétségében, ezért megrovásban részesítette, de egyúttal kimondta azt is, hogy cselekedete "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt".

Kezdjük először a bíróság döntésével, azon belül is annak kisebbik – logikai – hibájával.

A teljes cikket olvasd a Hir24-Blog24-JogÁsz blogomon

Vörösiszap: Valakinek felelnie kell?

Az ügyész azt mondta vádbeszédében, hogy „ezért a súlyos bűntettért valakinek felelnie kell”. A bíró azonnal közbeszólt: „Nem valakinek, hanem a valódi bűnösnek kell felelnie.”

Az idézett mondat annak kapcsán jutott eszembe, hogy Veszprémben holnap kezdődik a tárgyalás a két évvel ezelőtt bekövetkezett vörösiszap katasztrófa miatt megvádolt tizenöt ember ügyében. Ők tizenöten mind a MAL Zrt. dolgozói, cégvezetőtől a gátőrig bezárólag.

(vörösiszap)

Az előzmények közismertek: a MAL Zrt. tízes számú vörösiszap tározója 2010. október 4-én átszakadt és a kiáradó vörösiszap elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, – ebből nyolc ember halála van okozati összefüggésben a katasztrófával – több mint kétszázan megsérültek és több száz ház vált lakhatatlanná.

Az ügyészség a 91 oldalas vádiratban tíz vádlottat – más bűncselekmények mellett - halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétségével vádolt meg. Ez a vádpont már a tárgyalás előkészítő ülésén is okozott némi jogi problémát.

A teljes cikket olvashatod a Hir24-Blog24-JogÁsz rovatomban

Jogászszemmel: A hatalomnak nem érdeke az egyértelmű szabályozás

A bajok nem ma kezdődtek. Talán akkor, amikor 2007 júniusában a bíróság bejegyezte Magyar Gárda néven azt a „hagyományőrző és kulturális egyesületet”, melynek célja – egyebek között – „a magyar fiatalság lelki, szellemi, fizikai felkészítése egy olyan eshetőségre, amikor rendkívüli helyzetben szükség van az emberek mozgósítására”.

A bejegyzést követően mindössze hat hónap telt el az első, országos felháborodást kiváltó gárdafelvonulásig Tatárszentgyörgyön, de még jó néhány felvonulást kellett szervezniük ahhoz, hogy az ügyészség az egyesület feloszlatását kérje. A bírói határozat 2009-ben született meg, az idő azonban addig, sőt a döntést követően sem telt eseménytelenül: Erzsébet téri demonstráció, Szabadság téri nagygyűlés, az Új Magyar Gárda tagjainak szentendrei eskütétele, a gárdamellényes Vona Gábor megjelenése az új Országgyűlés alakuló ülésén – hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük......

........De ahogy a mondás tartja, a jog a politika szolgálólánya. Amíg a hatalomnak nem érdeke az egyértelmű szabályozás, addig egyes szervezetek továbbra is macska-egér játékot játszhatnak. És játszanak is. Sajnos nem csak az igazságszolgáltatással, hanem az egész magyar társadalommal.

A teljes cikk megjelent a Vasárnapi Hírek 2012. 09.16-ai számában

Döbbenetes!

Lépold Józsefné

„Körmendi gyilkosság – döbbenetes fordulat” címmel közölte a BorsOnline dr. Lépold Józsefné írásszakértő állítását: „nem az igazi tettest ítélték el”.Idézem tovább a cikket: „A férfi bűnösségében sokan kételkedtek. Dr. Lépold Józsefné is, aki grafológiai szaktekintélyként készített elemzést Tánczos Gáborról. Az írásszakértő az Újbuda Tv-nek azt mondta: ma már tudják, hogy nem Tánczos volt a tettes, mert megvan az igazi, de az ügyet ötven évre titkosították, ő pedig esküje miatt nem beszélhet.”

Egyszer írtam egy könyvet, a „Bírák könyvét”, Ebben - mások között - Spitz Jánossal, a Tánczos Gábort az alapeljárásban első fokon elítélő bíróval is készítettem interjút. Ezért történetesen meglehetősen jól ismerem a Tánczos ügyet. Most abból az ítéletből idézek:...........

.........De nem tett pontot az ügyre Lépold Józsefné, sem mindazok, akik az ő felelőtlen szavain felbuzdulva „zsidó összeesküvést” „új tiszaeszlári pert” és „hatalmi bűnözést” kívánnak kreálni H. Zsófika megöléséből.

A teljes cikket olvashatod a Hir24-Blog24-JogAsz oldalamon.

Színjáték

Zenés, pávatáncos komédia

Láng András ötlete alapján írta: Sándor Zsuzsa

Abszurdizálta: Láng András

Játszódik az abszurdisztáni igazságügyi miniszter szobájában.

A Nagyember csönget személyi titkárának.

Nagyember: Mondd fiam, ki a törvényelőkészítők rossz szelleme? Aki párthűen törtető, és hozzá még okos és gonosz is.

Titkár: Gondolkodom. Vannak ott ilyenek szép számmal. Az persze sokat segítene, ha
megmondaná, mit kellene tennie.

Nagyember: Egyszerű, de tiszta nóta. Megint a bírákról van szó.

Titkár: De hát már elintéztük őket, nem?

Nagyember: Ezek még mindig pattognak, pedig hideg vízbe dobtuk őket és csak lassan
melegítjük, ahogy a Vezér mondta.

Titkár: Hogy ki ne ugorjanak?

Nagyember: Persze. Vezérünk azt is félreérthetetlenné tette, hogy a rendszer mindenképpen marad.

Titkár: Akkor meg az Alkotmánybíróság minek dumált bele?

Nagyember: Hát ez az! Jutja eszembe, ez a Péter, na hogy is hívják?

Titkár: A Paczolay?

Nagyember: Az, az! Hány éves is?

Titkár: De Főnök, az alkotmánybírákra más szabályokat találtunk ki.

Nagyember: A fenébe is! Most már mindegy, de erre még vissza kell térnünk. Ez is megér majd egy mesét. Akarom mondani, misét.

Titkár: Szóval kompromisszumot kellene ajánlani a bíráknak úgy, hogy közben a fejükre ütünk?

Nagyember: Okos fiú maga! Ehhez kell a zember.

Titkár: Tudom is, hogy ki lenne erre jó. Őt úgyis megszívatta már a bíróság. Tudja, Főnök, a válásánál…..

Függöny

Szerény kopogtatás. Beosztott belép a Nagyember szentélyébe. Alázatosan vár. A Nagyember mintha észre sem venné. Beosztott halkan köhint. 


Nagyember: Elkészült a nagy mű?

Beosztott: Igen.

Nagyember: Ugye nem is volt annyira bonyolult?

Beosztott: Azon igyekeztem, hogy teljesítsem a Vezér óhaját.

Nagyember: Szóval „a rendszer marad”.

Beosztott: Ez volt a cél.

Nagyember: De azért lökünk valamit ennek a Paczolay féle bandának is, ugye?

Beosztott: Természetesen. 65 évre emeltem a nyugdíjkorhatárt.

Nagyember: De így nem tűnnek el ezek a vén komcsi csatalovak!

Beosztott: Viszont a vezér szeme elől eltűnnek. Lesznek is, meg nem is.

Nagyember: Ügyes. 5 évet így is elloptunk tőlük – és ez nem is kevés. De ezek össze-vissza ugrálnak, pereskednek. Még a végén a munkaügyisek megint a nyakunkba sózzák őket!

Beosztott: Erre is találtam megoldást. A kirúgottaknak a nagy része vezető volt. Minimum tanácsvezető bíró, vagy kollégiumvezető, a többségük meg mindenféle bírósági, meg táblabírósági, vagy ilyen-olyan elnök. Belevettem, hogy ez után 62 év felett senki sem lehet vezető.

Nagyember: És Tünde? Meg Darák? Jó, jó, most még fiatalok, de hát egyszer majd megöregszenek ők is. Ja, és Kónya, az meg már nem is annyira ifjonc! Az mégsem járja, hogy a Bírói Hivatal vezetője, a Kúria elnöke, meg a helyettese csak úgy ukkmukfukk leváltható legyen pusztán azért, mert eljár felettük is az idő. Ezt az ötletet még tovább kell cizellálni.

Beosztott: Egyszerű. Kimondjuk, hogy rájuk ez nem vonatkozik. Kónya meg nem annyira fontos, hiszen az ő utódját úgyis a Kúria elnöke nevezi ki.

Nagyember: És mit kezdünk a túlkoros vezetőkkel?

Beosztott: Ez Handó asszony feladata lesz. Ha egy vezető nem hajlandó önként nyugdíjba menni, akkor még három évig engedjük bíróként dolgozni. Handó asszony meg oda helyezi a makacsabbját, ahová akarja. Legalábbis egy évre mindenképpen megteheti a bírói törvény alapján. Mondjuk, a Kúria elnökhelyettesét áthelyezi Bivalybürgözdre beosztott bírónak.

Nagyember: Ez jó. Lefogadom, hogy néhány hónap után könyörögni fog a nyugdíjazásáért.

Beosztott: Már csak egy nyitott kérdést látok. Mi van, ha az Alkotmánybíróság megint beleköp a levesbe?

Nagyember: Ez nem lesz gond. Ezeket a módosításokat beletesszük az Alaptörvénybe, ezzel kifogjuk a szelet az Alkotmánybíróság vitorlájából. Engem inkább az foglalkoztat, vajon Luxemburg és Strasbourg megemészti-e ezt az új törvényt?

Beosztott: Én ezen nem aggódnék. Ha mindenféle diszkrimináció, vagy egyéb hajánál fogva előcibált indok alapján elkaszálnak bennünket, akkor majd újonnan kivetett adókból fizetünk egy kis büntetést.

Nagyember: És ne feledkezzünk meg a Nagy Kaszásról sem. Végső soron ő is nekünk dolgozik. Mondja fiam, maga hány éves is?

Függöny

Jog vagy diplomácia?

Foto: http://www.mon.hu/

A „jereváni rádió” jelentette, hogy Örményország megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Az ok: Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Sahib Safarovot, aki ott elnöki kegyelemben részesült és azonnal szabadlábra helyezték. Felbolydult a diplomáciai élet, Obamától kezdve az azeri és az örmény elnökökön át Navracsics Tiborig valamennyi érintett, és közvetlenül nem is érintett állam politikusai megszólaltak. Az előzmények közismertek: Safarov 2004-ben a Zrínyi Katonai Akadémia kollégiumában baltával agyonverte örmény katonatársát, amiért is a Fővárosi Ítélőtábla 2007-ben jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

A magyar kormány közölte, hogy a kiadatásnál mindenben a nemzetközi jog szabályai szerint járt el. Melyek ezek a nemzetközi jogi szabályok és milyen előírásokat tartalmaznak?

A cikk folytatása a Hir24-Blog24-JogÁsz blogomon